Archivum

Látogatók



Hungary 53.1%Hungary
United States 10.5%United States
Ukraine 7.6%Ukraine
Sweden 6.6%Sweden
Canada 5.2%Canada
Norway 3.8%Norway
Germany 3.3%Germany
United Kingdom 1.9%United Kingdom
Romania 1.4%Romania
Russian Federation 1.4%Russian Federation
Denmark 0.9%Denmark
Netherlands 0.4%Netherlands
Greece 0.4%Greece
Austria 0.4%Austria
France 0.4%France
Israel 0.4%Israel
Kuwait 0.4%Kuwait
Croatia 0.4%Croatia
Australia 0.4%Australia

Tegnap: 2
Mostani hét: 2
Múlt hét: 11
Mostani hónap: 39
Múlt hónap: 65
Összesen: 262


Teller Edénél

Egy álom beteljesülése

 Találkozás Teller Edével

Egy máig érdekes régi beszélgetés

Én azzal a hittel nőttem föl, hogy az igazság egyszerű, csak meg köll találni”- Teller Ede

Bemutatkozás:

Magamról (Madarassy Enikő J. M.) talán annyit, hogy erdélyi származású vagyok. Tanulmányaimat  Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetemen végeztem, fizika szakon. Pályámat Èrmihályfalván kezdtem majd Nagyváradon  folytattam  mint matematika és fizika szakos tanárnő. Pedagógusi  karrieremet később Magyarországon, Budapesten és Svédországban, Rönningén folytattam. Svédországba 1992-ben  telepedtem  le ahol alkalmam  volt  a Stockholmi Egyetemen  is dolgozni a „Vetenskapslaboratorium-ban”. 2003 és 2008 között a Newcastle Egyetemen  (Anglia) doktoráltam a a Bose-Einstein Kondenzáció témakörben majd postdokként Stockholmban a Norditanál dolgoztam.

 

Előzmények:

Már diákkoromban érdekeltek a nagy szellemi elmék életéről és munkásságáról szóló tanulmányok és irodalmi alkotások, többek között Teller Ede életpályája is. A 90-es évek elején, Budapesten egy általa tartott előadás-sorozat kapcsán arra az elhatározásra jutottam, hogy személyesen is szeretném megismerni és szeretnék elbeszélgetni a lebilincselő személyiségű, roppant intuitív előadásmódú és sajátos logikájú  „élő legendával”, aki nagy hatást gyakorolt rám.

Teller Ede abban az időben a XX. század első felében feltűnt nagy magyar tudósgeneráció utolsó élő tagja volt. Sajnos, 2003 szeptember 9.-én eltávozott közülünk életének 95. évében. Kitüntetései között szerepelnek: Albert Einstein Díj, Enrico Fermi Díj, Nemzeti Tudományos Érdemérem, az Elnöki Szabadság Érdemrend, valamint a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztje a Csillaggal Kitüntetés. 2001-ben elsőként kapta meg az akkor újra bevezetett Corvin-Lánc Kitüntetést.

Egy személyes meghívót követően férjemmel, Lukács Péterrel meglátogattuk őt 2002 januárjában a Palo Alto-i rezidenciáján és egy interjút készítettünk vele. Beszélgetésünk közvetlen volt és meghitt hangulatban zajlott le.

 

Íme, ízelítő  Ede bácsi életéből és a vele való beszélgetésből:

 

Teller Ede egész életét a valóság megismerése és az igazság keresése jellemezte, mely egy küzdelmes és heves vitákkal tele tűzdelt, de termékeny életpálya volt. Teller ezt így fogalmazta meg: „Én azzal a hittel nőttem föl, hogy az igazság egyszerű, csak meg köll találni” – és ezt az egyszerű igazságot kereste egész életén át. Teller nagysága tudós kollegáira és kora társadalmára gyakorolt hatása alapján értékelhető.

Beszélgetésünk során mintegy fél óra alatt csodálatos tömörséggel felvázolta egész életpályáját, gyerekkorától kezdve majdnem napjainkig, melyből  megismertük életfilozófiáját. A beszélgetés nyomán egy eredményekben gazdag, de küzdelmekkel és megpróbáltatásokkal tarkított élet tárult fel előttünk. Teller professzor a beszélgetést a szülei felidézésével kezdte. Elmondta, hogy jellemének kialakításában és pályaválasztásában milyen fontos szerepet játszott a szülői támogatás. Határozott, kitartó jellemét, nagy munkabíró képességét, logikus gondolkodását és vitatkozó készségét,  ügyvéd édesapjától kapta örökségül, míg művészi hajlamát, ez alatt a költészet és a klasszikus zene iránti rajongását érti, törékeny, a művészeteket kedvelő édesanyjától örökölte. Ahogy Teller fogalmazott:

 

„Az embernek két pólusa van, az agya és a szíve és mind a kettőt ki kell fejleszteni”.

Édesanyjának, Deutsch Ilonának az volt az álma, hogy fia híres zongorista legyen. Zene iránti szeretete egész életén végigkísérte. Ha munkája során kimerült, a zene és a költészet jelentette számára a felüdülést.

Elmesélte, hogy miért szeretett bele a számok világába már hat éves korában. Szülei már ekkor felfigyeltek a matematika iránti érdeklődésére és tudatosan igyekeztek kialakítani, fejleszteni ilyen irányú képességeit. Középiskolai tanulmányait a Kármán Mór által alapított minta-gimnáziumban végezte. A matematika órákat eléggé unalmasnak találta mert a leadott anyag számára már ismert volt és ha egy egyszerűbb megoldást javasolt, akkor volt tanára rárivallt: „Hallgasson Teller, tudom, hogy egy zseni, de én nem szeretem a zseniket”.

 

A matematika vezérfonalát követve eljutottunk Neumann Jánoshoz, akit hihetetlenül okos embernek tartott, kiváló memóriája és gyors gondolkodása miatt. Neki köszönhetjük a számítógép létrejöttét és ő volt az, aki szinte mindenhez értett. Nagy szeretettel emlékezett meg jó barátjáról, aki mind korban mind gondolkodásmódban talán a legközelebb állt hozzá. Egy időben  sokat dolgozott együtt Neumannal, sokat segített neki a matematika területén.

Elmesélte barátja tragikus küzdelmét a rákkal szemben, ami azt támadta meg, ami a legfontosabb volt a számára, az agyát. Azokban az időkben gyakran látogatta meg a kórházi kezelést igénylő cimborát, aki még akkor is meg akarta mutatni neki, hogy még tud.

 

Az oktatás témához jutva megpróbáltuk megfejteni a „jó tanár” titkát. Teller szerint, ha a tanár szereti a dolgát és a tantárgy érdekli akkor azt át is tudja adni. Talán ezzel magyarázható a Göttingeni, majd később a Koppenhágai Iskolák titka. Arra a kérdésre pedig, hogy mitől sikeres és tehetséges egy tudós, a következőket válaszolta:  „Attól, hogy a tudományt szereti, attól, hogy új dolgokról hajlandó gondolkozni. Egy tudós alaptermészete a kíváncsiság, amiből új dolgok fakadnak. A kutatás magában se nem jó, se nem rossz, minden attól függ, hogyan használják azt fel. A tudomány világában az új gondolatot elfogadni mindég nehéz, de néha nagyon szükséges. A tudomány minőségi változását, forradalmasítását azok fogják véghezvinni, akik mernek másképpen gondolkozni. A tudósnövendékek általában a mestereik tudását, tapasztalatait folytatják, ami néha hátrányt is jelenthet”.

A tudósok közül, akik szóba kerültek a nagy dán tudóst, Niels Bohrt említeném meg. Köztudott róla, hogy szerinte a tapasztalt ember az, aki a saját tanulságos tapasztalatai alapján ismeri meg a saját területén előforduló hibákat s ezáltal válik jó szakemberré. Teller a közmegbecsülésnek örvendő dán tudóst zseniális embernek tartotta. Vele kapcsolatban a következőket mesélte: egy alkalommal Bohrnak kifejtette, hogy mihelyt egy újabb gondolat merül fel, a régebbi gondolatot hibásnak találja, tehát  a még régebbi gondolatot el kell vetnie. Ennek Bohr energikusan ellentmondott. Szerinte a tudomány egy ágát csak akkor érthetjük meg, hogyha megismerkedünk valamennyi hibával, ami ehhez az ághoz vezet. Ő ugyan a hibákat elvetette, de nagyon szerette elemezni őket.

Egy alkalommal Bohr az oxigén molekulát hibásan értelmezte, amit Teller óvatosan tudtára szeretett volna adni. Ezért kifejtette neki, hogy az oxigén molekulát leírni túlzás olyan formában, ahogy ő tette. Bohr ezt megértette és nagyon dühösen nézett rá, legalább is dühösnek látszott majd így válaszolt: „Teller azt mondja nekem, hogy túlzok. Teller nem szereti, hogy túlzok. Hát én, ha nem tudnék túlozni akkor nem tudnék gondolkodni. Ha én azt mondom, hogy Teller csak százszor tud többet az oxigénmolekuláról mint én, az túlzás, mert csak 92-szer tud többet mint én”. Hát ez volt Bohr, egy egészen különleges ember!

 

Hosszú élete során személyes kapcsolatba került sok neves tudóssal, jelentős politikussal, többek közt az Egyesült Államok elnökeivel is. A politikusok közül számára a legkellemesebb találkozó Truman elnökkel folytatott beszélgetése volt, amikor az 70. születésnapját ünnepelte. Truman ekkor már túl volt az elnöki mandátumán és a kedélyes beszélgetés során az elnöki tevékenységéhez kapcsolódó humoros történeteit mesélte el neki.

Tellerrel (Ede bácsival) folytatva beszélgetésünket kitértünk más témákra is mint például a sokdimenziós tér és a matéria, valamint a rezgés és a tér fogalmára is, ami engem személy szerint nagyon érdekelt.

 

Arra a kérdésemre, hogy ő hogyan viszonyul a hidrogénbomba atyja titulushoz, a következőt válaszolta: „A háború, a bizonytalanság, majd később a Szovjetunió lehetőségei rákényszerítettek egyes tudósokat egy olyan magatartásra, amit csak szükség esetén tettek volna meg. Azért dolgoztam rajta nagyon sokat, mert azt hiszem, hogy anélkül amit én csináltam ha azt az oroszok csinálták volna meg előbb, azt nem tartottam volna nagyon kellemes elképzelésnek. Azért dolgoztam rajta, mert emiatt azt szükségesnek találtam. Az európai hátteremből következik, hogy az orosz kommunizmust nem nagyon szerettem. Nem azért dolgoztam rajta, mert érdekesnek találtam. Azért voltam én eredményes, mert nem riadtam vissza attól, hogy ezt meg kell csinálni. Nagyon sok tudós félt a hidrogénbombától”. Teller ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy ez a titulus nem csak az ő érdeme, mivel többen dolgoztak a hidrogénbomba tervén.

 

Utolsó kérdésem arra vonatkozott, hogy van-e valami olyan dolog, amit el szeretett volna mesélni, de nem kérdezték meg tőle s így soha nem jutott rá alkalma. Megtudtam tőle, hogy bármiről nagyon szívesen mesél, de ha alkalma van rá, szívesen hallgat zenét vagy verset.

Végezetül Teller professzor felolvasta a tizenhat évesen írt versét, ami igen nagy megtiszteltetés volt számomra. Az alábbiakban közölt verse arról tanúskodik, hogy a költészet terén is volt tehetsége:             

 

 Vers cím nélkül

 

Keresni, várni, semmit sem akarni,

Szeretni, vágyni, egyedül maradni.

Nézni a világot becsukott szemekkel,

Látni azt, amit még nem látott meg ember.

Gyönyörködni titkos, mély harmóniákban,

Emlékezni arra, mit sohasem láttam.

Szeretni, imádni a szent tisztaságot,

A szelet, a felhőt, a havat, az álmot.

Tenni a helyeset, nem kis örömpénzért,

Nem a túlvilági örök üdvösségért.

Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten,

Félni, hogy talán még igazság sincsen.

Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge,

Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.

És makacs reménnyel mégis, mégis hinni,

Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.

És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,

A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak.

 

A Teller Ede által felolvasott saját vers folytatásaként beszélgetésünket azzal zártuk, hogy körülbelül egy órán keresztül verseket olvastam fel a magyar versirodalom gyöngyszemeiből, amit Teller professzor nagyon hálásan fogadott.                                                        

Madarassy Enikö J. M.

 

Bibliográfia:

E. J. M. Lukács (Madarassy), "Egy erdélyi fizikus látogatása Teller Edénél", 2003, FIRKA, Románia)

E. J. M. Lukács (Madarassy), "Beszámoló egy Teller Edénél tett látogatásról", 2005, Új Horizont XXXIII. 1., Magyarország)

E. J. M. Lukács (Madarassy), "Möte med Edward Teller" (Találkozás Teller Edével), 2003, FYSIKAKTUELLT, 1/8:18–19, Svédország)

E. J. M. Madarassy,” An Interview with Edward Teller” ( Egy interjú Edward Tellerrel) (2007, The  Postgraduate Magazine 2007/1, Newcastle University, Anglia.)

 

E. J. M. Madarassy, I grew up with the belief that the truth is simple, one must only find it Edward Teller,  (Èn azzal a tudattal nöttem fel, hogy az igazság egyszerü csak meg kell találni) (2007, Transactions on Computers and Software Engineering, No. 1, Vol. 1, Finnország)

Aktuális szám

Itt a Magyar Liget

új száma

Magyar Liget 20 évfolyam

83. szám - 2017 / 3-4

Lapozó

 

 

 

2016 1. szám lapozható

 

 

2016 1. szám lapozható

 

2015 4-5. szám lapozható

 

2015 1-3. szám lapozható