Széchenyi emlékezete

Ön itt van: Főlap

Archivum

Ajánlás

Látogatók

	36.6%	Hungary
	24.4%	United States
	12.2%	Sweden
	8.5%	Romania
	3.6%	Ukraine
	3.6%	Norway
	3.6%	Russian Federation
	1.3%	China
	1.3%	Germany
	0.9%	France
	0.9%	Australia
	0.4%	Iceland
	0.4%	Croatia
	0.4%	Switzerland
	0.4%	Canada
	0.4%	Denmark
	0.4%	Austria

Tegnap:	5
Mostani hét:	5
Múlt hét:	15
Mostani hónap:	26
Múlt hónap:	84
Összesen:	292

Széchenyi emlékezete

Március 3-án ünnepi emlékülést tartott a MTA Széchenyi halálának 150. évfordulója tiszteletére. Ez alkalommal átadták a Gubcsi Lajos által alapított Széchenyi-emlékdíjakat, az Árpád-díjat, és a nagyenyedi diákokat szolgáló Keresztszülő Program koordinálásáért megítélt Ex Libris Díjat.

Az alábbi vers az ünnepre készült, ott hangzott el először Szalóczy Pál előadásában.

Gubcsi Lajos

Az utolsó pillanat

Széchenyi emlékére

A legnagyobb magyar megbolydult elmével bolyong.

A hon sorsát tisztábban csak az Isten, vagy ő se látta

„ - A forradalom, mert lámpavasra akasztott, bolond

Vérpadig verte a nemzetet az akasztott véres árnya!”

Őrültek közé zárva Döblingben, bénultan a szégyenpadon

A sárba taposott nemzet sorsán bomolva baljós végzetig.

A sötétből ő hozta Kikelet-világosra az országát egykoron

Míg ő zárkába szökött, vérzápor zúdult, meg sem állt Aradig

Sorsa a nemzet sorsa. Él, hal is, ha kell. Alku csak a halálban.

„ - Az alkotás szelleme hatalmasb, mint bármely dicsekvő szív

Sugarat rajzolj az égre, szivárványt, de riadj a lesújtó villámban

Sors, hogy’ szeghettem esküm’, ha a harc a királyom ellen hív?

Téboly, hol az ősök kardja s a hűségeskü egymás ellenére ront

Hazám fölé Glóriát kértem: vér nem ömölhet testvértől testvérből

Dolgos szorgalom, hű hit holtig, az ész diadala, és szeresd a hont!

De csavard ki a fegyvert Uram, ha szeretsz, a halált osztók kezéből

Széchenyi vagyok, labanc is, de kuruc, rebellis és a király híve

Lerogyva hazám tetemén, jajgatást hallok s rémült kiáltásokat

Ketrecben magam is - egykoron a nemzet újért kiáltó Főnix-lelke -

Riadtan látom a haladás halálát, Uram, a rám mért csapásodat

Megbolydult ország, háborgó szív, kettétört hit: ez magyar népem?

Élni vagy meghalni? - élni koncokért, s halni holtsápadt jövőért?

Hazám, hazám, te mindenem… a Kárpátok között egy hideg verem

Hazám, annyit sem értesz meg belőlem, amihez most e fegyver ért…”

Remegő kezében a gyilok, ravaszán rajtra kész az ördög keze

- Élni kiért lenne érdemes, gróf úr?! – az Ön eszméje halott!

Fejében golyóval a földre hull bátor reformok magyar istene

Idegenben, hol honáért született, halottkém néz le rá ugyanott

Az ünnepségen posztumusz Árpád fejedelem-díjat kapott, halála 35. évfordulója napján Németh László - átvette Németh Judit akadémikus.
2010-ben, Széchenyi István halálának 150. évfordulója emlékére Széchenyi István-emlékdíjat kapott:

- Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár - Pap Géza püspök
- Lámfalussy Sándor bankár
- Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség - Székely Tibor
- MTA Szegedi Biológiai Központ Enzimológiai Intézete - Závodszky Péter
- Professzorok Batthyány Köre -- Dux László
- Rákóczi Szövetség - Dr. Halzl József
- Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége - Pék László
Ugyanott - Széchenyi szellemében -- bejelentés történit arról a nagy erejű kezdeményezésről, amelynek keretében magánszemélyek és intézmények keresztszülői felelősséget vállalnak azért, hogy az általuk konkréten támogatott diákok - minél többen - tanulhassanak a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. (www.bethlengabor.ro)
Ex Libris Díjat kapott Dr. Szőcs Gyula mecénás, a nagyenyedi támogatás hazai koordinátora
Az ünnepi műsorban fellépett még a Kodály vonósnégyes és Kobzos Kiss Tamás.