Archivum

Látogatók



Hungary 53.1%Hungary
United States 10.5%United States
Ukraine 7.6%Ukraine
Sweden 6.6%Sweden
Canada 5.2%Canada
Norway 3.8%Norway
Germany 3.3%Germany
United Kingdom 1.9%United Kingdom
Romania 1.4%Romania
Russian Federation 1.4%Russian Federation
Denmark 0.9%Denmark
Netherlands 0.4%Netherlands
Greece 0.4%Greece
Austria 0.4%Austria
France 0.4%France
Israel 0.4%Israel
Kuwait 0.4%Kuwait
Croatia 0.4%Croatia
Australia 0.4%Australia

Tegnap: 2
Mostani hét: 2
Múlt hét: 11
Mostani hónap: 39
Múlt hónap: 65
Összesen: 262


Pályázat

Pályázatunkra eddig a skandináv országokból 94 vers, hat versfordítás, négy szerkesztetlen verses kötet, 43 különféle prózai mű, egy esszékötetfordítás, 72 képző-művészeti alkotás, 35 színes és fekete-fehér fotó, 15 rajz és grafika valamint 8 dal és négy kisebb zenei alkotás érkezett. A meghírdetett márciusi határidőt nincs okunk szigorúan betartani. Várjuk az újabb jelentkezőket. (a pályázat feltételeit, részleteit lásd a honlap: Pályázatok rovatnál)


Gergely Edo

szemmérték

 

csordultig telik
a szem
a mosoly
a ránc

csontig kopik
a kéz
a fogom
a tánc


Tóth Ildikó

Együttélés

Mostanában nagyon sok szó esik a cigányság sorsáról, jogairól. Valahogy úgy jön ki, mintha ez a törődés a mai kor találmánya lenne. A média is azt sugallja, ez a téma csak most lett aktuális. A mostani politikusoknak ajánlanám, nézzenek utána az 1868-as iskolatörvénynek, mely szerint Magyarországon nemzetiségi, vallási hovatartozástól függetlenül iskolaköteles volt minden gyermek. Tehát nem csak joga, de kötelessége is volt a szülőknek iskolába járatni gyermeküket.

Mérában, az erdélyi Kalotaszeg egyik falujában, mint általában minden helységben, megvolt a cigányok külön utcája a „Cigánysor”. Tulajdonképpen a cigányok nem szerettek keveredni a falu népével, a faluban, de a falusiaktól jól elkülönülve éltek. Megvolt a maguk külön, számunkra még ma is kissé különös, szabad élete. Egymás között csak cigányul beszéltek, és büszkék voltak arra, hogy ők magyar és nem oláh cigányok.

A kalotaszegi cigányok dolgos, szorgalmas emberek voltak. Bár szegényesen éltek, de tiszták, rendesek voltak, magukra is, környezetükre is gondot fordítottak.     

A kalotaszegi cigányság a magyar lakossághoz hasonlóan dolgozott: a Kolozsvárhoz közeli helységekből a kolozsvári gyárakba, a többi kalotaszegi faluból Bánffyhunyadra, Egeresre járt dolgozni a férfiak zöme. A falvakban sokan a helyi kovácsműhelyekben, vagy napszámosként a mezőgazdaságban dolgoztak. Kútásást, tisztítást, illemhelyek (budik) ásását, ürítését vállalták, sintérként ők fogták be a kóbor állatokat, vállalták a döglött állatok eltakarítását, sokan vályogvetéssel (vályogtégla készítéssel) foglalkoztak. Munkájukra szükség volt és tisztességesen megfizették őket. A cigányasszonyok a saját háztartásuk mellett napszámba jártak a módosabb falusi házakhoz. Jó és biztos kereseti forrásuk volt a gyógynövénygyűjtés, a kolozsvári Plafarm gyógynövénybegyűjtő központ folyamatosan ellátta őket munkával.                                                                            

És természetesen zenéltek is. Majdnem minden falunak meg volt a maga muzsikus cigánybandája. A mérai Árus család zenekara még Kolozs megye határain túl is ismert és népszerű volt.

*

Anyám 1934-35-ben tanított Mérában, az iskolában   sok kedves történetet jegyzett fel.

Az osztályából az egyik napon hiányzott az egyik kisfiú. A tanítók a tanáriban beszélgetve rájöttek, hogy aznap annak a családnak az összes gyereke hiányzik az iskolából. Anyám családlátogatásra ment az egyik tanítványához, gondolta benéz a hiányzók családjához is, megtudakolni, nincs-e valami baj a gyerekekkel. Tanítványát az összes testvérével együtt az ágyban találta, ott ültek és játszódtak- anyaszült meztelenül.

- Hát ti? – kérdezte meglepetten.

- Mostak rúllunk- hangzott a tömör felelet.

Anyám apja is tanító volt, az ő szorgalmazására még gyerekkorában megtanult cigányul. Persze tanítványai ezt nem tudták róla. Egyszer az egyik fiúcska cigányul valami csintalanságra bíztatta a padtársát. Anyám szintén cigányul szólt rá, hogy figyeljen, ne zavarja az órát. A gyerek szájtátva bámult rá, csak nagy sokára tudta kinyögni:

Dik mó, hát te izs csigány vagy?

*Az iskolakötelezettséget bár úgy-ahogy komolyan vették, sokkal lazábban értelmeztek sok mindent, nem az előírásnak megfelelően. Beírattak egy Kovács Rozi nevű kislányt az iskolába, de az soha nem jött el órákra. Viszont egy Szabó Ilona nevű rendszeresen járt, de nem volt beíratva. Hiába üzentek a tanítók a szülőknek, jönnének már be az iskolába igazolni Kovács Rozi hiányzását és Szabó Ilonának hozzák be az iratait, hogy beírhassák a naplóba, semmi sem történt, a szülők nem mentek be az iskolába, ezért a tanító néni, elment szülőlátogatásra, először Kovácsékhoz.

Kovácséknál Rozi nem volt sehol, de ott volt Szabó Ilonka. A rejtélyt az anya Ilonkára mutatva így magyarázta meg:

- Há, sze ez a Kovács Rozi. Csak kiskorában beteg vót, oszt mióta meggyógyútt úgy mondjuk neki, Szabó Ilonka.

*

Az egyik eléggé sápadt, sovány kisgyerek anyjának megmagyarázták, orvoshoz kell vinni a gyereket. Az orvos sok zöldséget, vitamindúsabb étrendet írt elő, de a gyereken nem nagyon látszott javulás. A tanítója elment az anyjához, ellenőrizni, betartja-e az orvos utasításait:

- Drága Tanító néni, hát már hogyne tartanám bé, amit a Doktor Úr mondott. Tudom én, hogy fontos a zöldség, oszt olyan-olyan marék petrezselyem zöldjit belevágok az ételibe, de ez a kínyes nem eszi.

*

Egy sírós, eléggé ideges alkatú kisgyereket ideggyógyászati kivizsgálásra javasoltak a tanítók. A szülők el is vitték, de pár hét elteltével a tanítók úgy észlelték, mintha még idegesebbé vált volna a gyerek. Megkérdezték az anyától, tulajdonképpen mi a baja a gyereknek, mit mondott az orvos, mit javasolt?

- Hát azt mondta a Doktor Úr, hogy sokat kell foglalkozni vélle.

És maguk foglalkoznak?

Hát persze. Mikor ráérünk úgy meg-meg ijeszti egyikünk másikunk, de ez a buta azt sem szereti.


Steiner János

 

 

A közelítő tél

 

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,

Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
Nincs már symphonia, s zöld lugasok között

Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.

(Berzsenyi Dániel, 1804 után. Részlet)


Kedvemre való e színeknek lángolása,
Tűnő időnek állit vidám emlékeket.
Bortól piros arcú cimborák dalát hallom.
Midőn alant levélpatak csörgedez.

Nyár heve érlelte mézet gyűjt a gazda,
Kegyes napsugár járja a dombtetőt.
Gondos kezek nyomán siklik a munka,
A fanyarság daróca messzire menekült.


Baják Zsuzsanna (Susy Berg)

                           

Igazgyöngy

 

Mint ezersugarú égi fény,

szívből jövő e költemény,

mint az igazgyöngy.

Ó, szemembe szökken a könny…

 

Igazgyöngy, kincset ér,

amelyet másra nem cserél,

szíve mélyén tovább él,

kinek szívem valamit ér.

 

Igazgyöngy, mély-puha ágyban,

tenger mélyén, leányruhában.

Roppan a kagyló, nehéz a súly,

s az igazgyöngy elgurul…

 

Végtelen, hűvös óceán mélye,

sodródik a gyöngy, mélyre, mélyre …

Majd egy nagy hullám hátán

utazik, nem látván

hova…

Nem látod?

Partot ért már,

ott csillog a homokban!

Reád vár!

Tartod kincsként a karodban…

 

Íme, az igazgyöngy!

Tovatűnik minden könny.

Az emlék örökre megmarad,

a tenger ismét magával ragad

Gurul, gurul…

El nem tűnik már váratlanul.

Suttogja:

Az igazgyöngy én vagyok,

holdsugaras csöndben,

tengerparti szélben

engem dobáltak a hullámok…

 

 

 

 

Baják Zsuzsanna (Susy Berg): Dán design -

Akril, vászonra, 30x30 cm, készült: Ishøj, 2009. november

Aktuális szám

Itt a Magyar Liget

új száma

Magyar Liget 20 évfolyam

83. szám - 2017 / 3-4

Lapozó

 

 

 

2016 1. szám lapozható

 

 

2016 1. szám lapozható

 

2015 4-5. szám lapozható

 

2015 1-3. szám lapozható