Archivum

Látogatók



Hungary 46.4%Hungary
United States 13.1%United States
Sweden 8.7%Sweden
Canada 6.5%Canada
Ukraine 6.1%Ukraine
Norway 3.5%Norway
Germany 3%Germany
Romania 3%Romania
United Kingdom 1.7%United Kingdom
Denmark 1.3%Denmark
Austria 0.8%Austria
Slovakia 0.8%Slovakia
Russian Federation 0.8%Russian Federation
Italy 0.4%Italy
France 0.4%France
Switzerland 0.4%Switzerland
 0.4%
Israel 0.4%Israel
Belgium 0.4%Belgium
Australia 0.4%Australia
Greece 0.4%Greece

Mostani hét: 5
Múlt hét: 17
Mostani hónap: 28
Múlt hónap: 83
Összesen: 287


 

Nyári történetek

 

Turista attrakció a Fogarasi - havasokban

  Rokonaim többször ígérték, hogy elvisznek a fogarasi hegyekbe, hogy én is részesüljek azokban a természeti csodákban, amelyek ott találhatók. Végre tavaly nyáron nekirugaszkodtunk és rokonaim Volkswagenjén elindultunk erre a nagyszerű kirándulásra.

 

Előtte jól bereggeliztünk és kényelembe téve magunkat a kocsiban, vidáman berregtünk fel-fel a hegyek csúcsáig. Ott aztán, 2000 méter magasan láthattuk a gyönyörű panorámát, amit ezek a csodás hegyek nyújthatnak egy városi ember számára. Lélegzetelállító a szépsége ennek a tájnak, és nem lett volna semmi zavaró körülmény, ott a magasban a sok román és egyéb turista között, ha nem jön rám a „nehézség”.

 

Igen ám, de a bőséges reggeli, meg a kocsi rázása azokon a „jó” utakon elindította nálam a perisztáltikát (bendő és bélmozgás). Kiszúrtunk egy vendéglőt, ahol feltehetően volt illemhely és odabaktatattunk. Az odavezető utat feltörték nagy buldózerekkel, kőtörmelékeken keresztül kellett bukdácsolnunk, hogy a vendéglőt elérjük.

 

Hascsikarással tettem meg azt a száz méteres távolságot, kőlapokon ugrándozva csak azért, hogy megtudjuk, a vendéglő „zárva vagyon”.

 

Mit vót mit nem tenni, tovább kellet szorítanom kb. újabb száz métert amolyan szállítható illemhely felé. Volt belőlük vagy hat darab. Odaértünk és már nagyon szorongatott a buzgóság, de kisült, hogy vala-mennyi kis bódé lánccal át van kötve, tehát azok is zárva voltak.

 

Még volt bennem egy kis kitartás és ismét indultunk egy másik vendéglő felé azzal a reménnyel, hogy majd ott! Aztán abból sem lett semmi, mert illemhelyet nem találtunk

 

ott sem.

 

Most jött aztán a végső elkeseredésemben hozott elhatározás, hogy a parkoló kocsik között, egy bevásárló szekér és egy nagyobb kuka segítségével úgy elbarikádozom magam, hogy a járókelők ne lássanak kényszeredett tevékenységemben.

 

Ennek a szituációnak a teljes biztonságban való megoldására őrként állítottam rokonaimat, egyiket ide a másikat oda, persze háttal nekem, hogy a túl közel merészkedő kirándulókat ne engedjék ”lőtávon” belülre.

 

Ilyen körülmények között gyorsan lehuppantam és amikor alaposan megkönnyebbülve felállok, arra lettem figyelmes, hogy az egyik rokonomat egy nagy pocakú atyafi alaposan lehordja és szinte ökölre mennek. Mire én begombolkozva szintén megjelentem a tett színhelyén, kisült, hogy az illető fentről, szállodájának emeletéről látta tevékenységemet, és arra akarta kényszeríteni őrtálló rokonomat, hogy „eredményemet” takarítsa el. Nota bene az egész oly kevés volt és amit én alaposan kövekkel, homokkal takartam, tehát nem volt mit eltakarítani.

 

A veszekedésbe magam is beleszóltam és figyelmeztettem a büszke atyafit, hogy sehol illemhelyet nem találtunk, s valahol mégis csak... Szóval, muszáj volt. Az illetőnek megmondtam, hogy svéd állampolgár vagyok, s hogy az ilyen eseteket nálunk, nem tettlegesen, hanem udvariasan szokták elintézni.

 

Bemutatkoztam, lekezeltem vele és megtudtam, hogy Turcunak hívják. Valami ősmaradványa lehet a hajdani

 

török időknek.

 

- Nézze domnu Turcu, semmi baj nem történt, de higgye el, másképpen nem tudtam a problémát megoldani.

 

Igen - állította, az úr - nemcsak a szálloda az enyém, hanem a környéke is. És ezt nem tolerálom!  Odacsinált és... szóval, letisztelte a tulajdonomat!

 

Aztán megegyeztünk abban, hogy barátilag válunk el egymástól. Az egyik rokonom homokkal, kaviccsal, kvázi

 

takarítást végzett, és azzal verekedés nélkül továbbálltunk.

 

 Nem tudom, hogy a turisták százai hogyan intézték el hasonló dolgaikat, mert bizonyára sokaknál aktuális lehetett, hisz úgy falták a „miccseket” (román specialitás) és a roston sülteket, hogy csak úgy dagadt a tokájuk.

 

Szomorú, hogy ebből  kis sz... ügyből ilyen nagy kalamajka keveredett a csodálatos Fogarasban.

 

 

 

Rozsdás Pál

Aktuális szám

Itt a Magyar Liget

új száma

Magyar Liget 20 évfolyam

83. szám - 2017 / 3-4

Lapozó

 

 

 

2016 1. szám lapozható

 

 

2016 1. szám lapozható

 

2015 4-5. szám lapozható

 

2015 1-3. szám lapozható