Archivum

Látogatók



Hungary 46.4%Hungary
United States 13.1%United States
Sweden 8.7%Sweden
Canada 6.5%Canada
Ukraine 6.1%Ukraine
Norway 3.5%Norway
Germany 3%Germany
Romania 3%Romania
United Kingdom 1.7%United Kingdom
Denmark 1.3%Denmark
Austria 0.8%Austria
Slovakia 0.8%Slovakia
Russian Federation 0.8%Russian Federation
Italy 0.4%Italy
France 0.4%France
Switzerland 0.4%Switzerland
 0.4%
Israel 0.4%Israel
Belgium 0.4%Belgium
Australia 0.4%Australia
Greece 0.4%Greece

Mostani hét: 5
Múlt hét: 17
Mostani hónap: 28
Múlt hónap: 83
Összesen: 287


Magyarul!

 

Magyar nyelvi foglalkoztató tábor

Szabadidős programok, nyelvtanulás külföldi és magyar fiataloknak

A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (Manyszi) nyári anyanyelvi tábort szervez olyan külföldi és magyarországi 10–20 éves fiatalok számára, akik fejleszteni szeretnék magyar nyelvi tudásukat.

Helyszín, időpont:Balatonalmádi, 2011. július 30–tól augusztus 5-ig

Szervezők:

  • Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda

  • Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Nonprofit Kft.
  • angolul, olaszul és németül beszélő csoportvezetők

Felszereltség:

  • a Balaton közelében lévő, parkosított táborhely
  • 2-4-5-6 ágyas szobák
  • napi 3x-i étkezés
  • sportolási lehetőség

Programok:

  • életkorhoz és nyelvtudáshoz igazított nyelvi foglalkozások
  • a magyar nyelvi ismeretek és az általános kommunikációs készség fejlesztése
  • a magyar kultúra élményközpontú megismertetése
  • strand, kalandpark, bobozás, kirándulás, kézműves foglalkozások

Részvételi feltételek:

  • a tábor részvételi díja: 55.000 Ft/fő (legalább 10 fős csoport esetén)
  • Ha testvérekkel, barátokkal vagy csoportosan érkeznek, a részvételi díjból személyenként 5.000 Ft kedvezményt biztosítunk. (A részvételi díj az oda- és visszautazás költségeit nem tartalmazza.)
  • Az esetleges fakultatív programok (kirándulások) díjáról később adunk tájékoztatást.

Jelentkezés, érdeklődés:

Korábbi táborunkból életképeket találhat az alábbi linken:

http://www.e-nyelv.hu/2010-08-29/anyanyelvi-tabor-balatonalmadiban-2010-julius-31-augusztus-6/

Kérdéseivel kapcsolatban keressen bennünket bizalommal!

Sebestyén–Tóth Orsolya

Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda

web: www.manyszi.hu

e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

tel: +36-20/9261-085

Magyarul!

Valószínűleg minden magyar egyesület alapszabályzatában, magától érthetően szerepel anyanyelvünk ápolásának szükségessége. Aki magyar, őrzi, ápolja anyanyelvét, mert „Nyelvében él a nemzet!”  Számítógépes világunkban mi sem egyszerűbb, ha vesszük a fáradságot, és felszereljünk gépünket ékezetes betűinkkel, helyesírás-javítóval.

A Magyar Liget honlapjának szerkesztője ebben is készségesen segít, útmutatásai szerint ezt könnyen megtehetjük.

Első lépésként:

1. Területi és billentyűzet beállítása:

- részletes leírás, ábrákkal, eligazításokkal, útmutatásokkal  (+ egy szemléltető film is)

itt található

2. Aki a szövegszerkesztéshez magyar Microsoft Office-t használ, annak rendelkezésére áll a helyesírás javításának lehetősége (már gépelés közben), akik viszont más nyelvű Office csomagot használnak (pl. svéd, angol stb.), azoknak szükséges beszerezniük és telepíteniük az un.  Proofing Tools csomagot. Ehhhez eligazítást a szerkesztőségben találnak.

3. A „mek”-ről ingyenesen! letölthető a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott „A magyar helyesírás szabályai”:    innen

 

4. Egyéb kérdésekre is szívesen válaszolok, szerény tudásom függvényében.


A magyar betűk és a helyesírás-javító birtokában már csaknem kifogástalanul írhatunk anyanyelvünkön. De a tökéletességig csak úgy juthatunk, ha némely szavunk írásában, különösen szavaink egybe- vagy különírásakor felmerült kételyeinket megosztjuk egymással, felfigyelünk gyakori hibáinkra, amelyek bumerángként vissza-visszatérnek. Ezeket nem szabad továbbadnunk, ki kell gyomlálnunk nyelvhasználatunkból, palléroznunk kell nyelvünket, ahogyan elődeink mondták.

Rovatunkban, itt a közös Európai Unió északi részén, jobb híján, ehhez nyújt segítséget a szerkesztő, aki ezt írói és magyartanári hivatásból, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság választmányi tagjaként és a Magyar Kultúra Lovagjaként, el nem hanyagolható kötelességeként teszi.

Címe: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Szerkesztőként fogadtam, és lapunk kolofonjában is feltüntettem:„A szerkesztőség a beküldött írások magyarítását kötelességének tartja.” Ezt nyílván a szerzők közreműködésével, tudtával vagy utólagos jóváhagyásával tehetem. De gyakran találkozom olyan apró hibákkal, amelyekért azt hiszem, nem érdemes visszaküldenem az írást. Ilyenek az elmaradt ékezetek, a hosszú magánhangzók hiánya, vagy téves használata, a mondatrészeket elválasztó vessző hiánya, kötőjelek, idézőjelek helytelen használata, dátumok hibás írása stb.

Íme, néhány gyakori hiba:

A nagybetűkről hiányzik az ékezet.

Az –ít, -dít,  -sít mindig hosszú í-vel kell írnunk.

A  - ból, - ből, - ról, -ről is hosszú magánhangzóval helyes.

Az alkalmi szókapcsolatokat külön írjuk, az összetett szavakat egybe. Sokféle okból ingadozhatunk az egybeírást és különírást illetően, de ebben is segít a helyesírás-javító.

Az aki, ami, ha, de, amit, mint, hogy elé tegyünk vesszőt.

Svéd-magyar gyerekeknél megfigyelhető, hogy idegenkednek a z kiejtésétől, ezért elhanyagolják az az névelő használatát: a alma, a arany, a elem stb.

Az igekötőket indokolatlanul is hátra vetik: néz be, ad át, vesz fel stb.

Nevezetes napjainkat, ünnepeinket , akármennyire is az érzelmi töltésük kicsi betűvel írjuk: március tizenötödike, karácsony, anyák napja, új esztendő, vagy újesztendő stb.

A földrajzi neveket –i képzős alakjukban kicsi betűvel írjuk: malmői és nem Malmö-i, stockholmi, dél-svédországi, magyar köztársasági, de New York-i stb.

Az állandó címek minden szavát, a kötőszó kivételével, nagybetűvel írjuk: Magyar Liget, Új Kéve, Élet és Irodalom.

A tagmondatokat vesszővel kell elválasztanunk. (Egy svédországi tanító néni szerint az és előtt nem kell vessző. De bizony kell, mégpedig azért, hogy az összetett mondatban elválassza a tagmondatokat. Ez a példa is mutatja, hogy mindnyájunknak fel kell lapoznunk időnként a helyírási szabályok könyvét, és meg kell bizonyosodnunk egy-egy szó helyes írásáról a helyesírási kéziszótárból, amely az elektronikus könyvtár jóvoltából mindenkinek ingyenesen rendelkezésére áll. Így még arról is meggyőződhetünk, hogy egyenlőre helyett egyelőre a helyes.)

Nem mindig sikerül nekünk sem, hogy megfelelő helyen használjuk a kötőjelet és a gondolatjelet a Magyar Ligetben. Merthogy a gondolatjel kicsit hosszabb, mint a kötőjel. És van még a ritkán használt nagykötőjel is: svéd–magyar, Stockholm–Lund stb.

Végül a dátumok: 2010. december 13. Vagy: 2010. dec. 13.  A számítógép a pont után nagybetűt ír: 2010. December 13.  Ne higgyünk neki.

2010. december 13. és 31 között.

Érdemes gyűjtenünk és közzé tennünk gyakori hibáinkat, mert tanulságosak. Tehát: folytatása következik.

 

Következzék egy ma is tanulságos Kosztolányi írás, amelyben magunkra ismerhetünk:

Veszedelemben van-e nyelvünk?

Kosztolányi Dezső: Nyelvművelés; Válasz Schöpflin Aladárnak                          

Nyugat, 1933/9

Mellemnek szögezik a kérdést: »nem fölösleges rémlátás-e nyelvünk veszedelméről beszélni?« Azzal érvelnek ellenem, hogy »ma egy lelkiismeretesebb ujságíró is közvetlenebbül, fesztelenebbül tud írni, mint a hetvenes években jeles íróművészek«, aztán, hogy »irodalmunk ma nyelvileg tisztábban szól a nemzethez, mint valaha«.

Ezt ebben a fogalmazásban tagadom. Tagadom mindenekelőtt, hogy nincs veszedelemben nyelvünk s tagadom, hogy erről beszélni »fölösleges«, vagy annyira kárhozatos, hogy ez ellen külön érdemes fölszólalni. Kire háramlik kár abból, hogy valaki figyelemre buzdítja a közönyösöket és nyelvünk még nagyobb tökéletesedését kívánja?

Lehet, hogy a látszat ellenem szól. A német veszedelem valóban elmult, Budapest megmagyarosodott. Ezzel azonban el is vesztette a veszedelem serkentő érzetét. Nem veszi észre azt a másik nagyobb veszedelmet, hogy a XX. században a népek nyilt országútján hever, egy megnyirdalt ország peremén s a német veszedelem helyett sok új és nagyobb veszedelem ostromolja nyelvi önállóságát.

Tagadom, hogy ma a »lelkiismeretes ujságíró« is jobban írna, mint például Eötvös Ká­roly, Gyulai Pál, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Dóczy Lajos, Tóth Béla, Tolnai Lajos, Kiss József vagy Petelei István, ezek a »jeles íróművészek«, akik valamennyien a hetvenes években éltek és működtek. Írásaikban esetleg rá-rábukkanhatunk nehány rozsdás szerkezetre, mely ma gyarlónak vagy ügyefogyottnak tetszik. De az összehasonlítás alapja nem lehet az, hogy a hetvenes évekből származó szöveg kedvesebb-e fülünknek, vagy a mai. Természetes, hogy a mai szöveg többnyire meghittebben hangzik. Az is kétségtelen, hogy nyelvünk azóta fejlődött. Ne íróművészek alkotását állítsuk egymás mellé. Azok mindig az időn kívül állanak. Ne is a kontárok fércművét. Azok mindig nagyon is a perchez rögződnek. Vessük össze a Vasárnapi Ujság egy régi, névtelen vezércikkét s egy mai újdonsült folyóírat akármelyik irományát. Lehetetlen észre nem vennünk, hogy az előbbiben mennyi betűtisztelet, szabatosságra és műgondra való törekvés, felelősségérzet és a legjobb értelemben vett »európai« szerénység nyilatkozik meg, az utóbbiakban pedig mennyi a hányavetiség, az ál-fölény, a nagyotmondás, a handabanda, szóval a legrosszabb értelemben vett balkáni felületesség.

Ami a multat illeti, nem említem Pázmány-t, Mikes Kelement, Kármán Józsefet sem, csak egy történelmi műre hivatkozom, melyben Komáromy Andor, a XVI. és XVII. Századi magyar boszorkánypörök okleveleit közli. Aki belepillant az itt szereplő jobbágyok és nemesurak vallomásába, melyet az íródeákok – nyilván szószerint, szépítés nélkül – vetettek papírra, elámul nyelvünk akkori gazdagságán, erején, megannyi azóta teljesen elsikkadt fordulatán és árnyalatán s egy kissé bizony gondolkodóba esik.

Röviden: nemrég – még a hetvenes években is – legalább divatos volt helyesen és tisztán írni, ma azonban – vagy legalább is az előző években – polgárjogot kapott nyelvünkben egy nyegle nemzetköziség s ez idegenné változtatott olyan szavakat és kifejezéseket is, melyeket annakelőtte csak magyarul használtunk. Ez a fontoskodó szellem halaványnak érzett mindent, ami a miénk. Az egészséges érzékletességet póriasnak, laposnak tartotta. Nem torkoskodtak és nyalakodtak többé gyermekeink, csak: »nasoltak«. Egy értelmes, okos, eszes ember: »intelligens« lett, a jellemes ember: »karakteres«, az elmés, sziporkázó, ötletes ember: »vicces«.

Ezt az átnyergelést a divat általában helyeselte, a »differenciáltság«, illetve az »eldifferenciálódottság« nevében. Egy előkelő hölgynek meghalt az ura. Részvétlátogatásra mentem hozzá. Megcsókoltam a kezét. A porig sújtott özvegy szóról-szóra így jellemezte lelkiállapotát: »Tudja, olyan unheimlich Unlust-Gefühl-öm van«. Nekem ez nem tetszett. Olvastam ekkoriban olyan cikkeket, melyeknek szókincse már csak felében volt a miénk s olvastam olyan mondatokat is, melyekben már csak a ragok és névelők voltak magyarok. Hadd idézzem újra annak a színházi beszámolónak néhány sorát, mely nem a »kültelki sajtó«-ban jelent meg és szerzőjéül egyik legismertebb tollforgatónkat vallja: »A premiér pittoreszk és artisztikus mise en scenje, az akció frappáns miljője, a színészek produkciója, a szubtilis nüanszok valóságos chef d’oeuvreje«. Ez már korjelenség. Hangsúlyunk megbicsaklott, bizonytalanná vált. Legelső színpadainkon legelső színészeink gyakran az igetövet hangsúlyozták, nem az igekötőt. A kettős mássalhangzók eltüntek, következetesen egyet ejtettek helyettük.

Mintha valami ördöngős bűbáj játszott volna velünk. Ezt akartuk mondani: »találka«, de ezt mondtuk: »randevú«. A korcsmáros ezt akarta hirdetőtáblájára festeni: »ürmös«, de ezt festette: »vermút«. Éjszaka, amíg aludtunk, garázda, részeg manók cserélték ki szavainkat, fogadóink és kávéházaink nevét, megváltoztatták folyóírataink címét és kirakataink fölírását, összevissza dobálták cégtábláinkat is s mi egy idegen helyen ébredtünk föl.

Bevallom, ekkor az az érzésem támadt, hogy az emberek öntudatlanul szabadulni igyekeznek ősi szavaiktól, titokban túladnak rajtuk, sietve idegeneket vásárolnak helyettük, akár államcsődök idején a pénzzel teszik, amikor megreng a bizalom egy közösség hitelképességében és aranyfedezetében. Szinte felöltözve, batyuval és bottal kezükben álltak, hogy egy más szellemi útra vándoroljanak.

A XIX. század elején, amikor egyszerre rohant meg bennünket az Európából ideáramló műveltség, az új fogalmak és találmányok száza és ezre, fölvértezve vártuk a haladást, mint jó európaiak s azonnal magunkba hasonlítottuk, nyelvünkön neveztük el. Most nem tudtunk megbirkozni azzal a nehány, rongyos, idegen szóval, mely átszivárgott hozzánk. Szőröstül-bőröstül elfogadtunk mindent, »mentalitás«-t és »sofort-Program«-ot. A hetvenes években még körkérdésről, értekezletről, vitaestről írtak: ma ankétről, akkor szelvényt emlegettek: ma bolettát, akkor mulatóról beszéltek: ma lokálról stb. Annakelőtte minden fogalom észrevétlenül megmagyarosodott. Most a magyar is idegenné vedlett.

Az emberek lázasan magolták az idegen nyelveket a villamoson is s az idegen nyelvek bevonultak a gyermekek szobájába, még minekelőtte anyanyelvüket tudták volna. Maga az iskola járt elől züllesztő példával. Sebbel-lobbal beállított a tantervbe öt-hat nyelvet, hogy gyermekeinkből nemzetközi szélkakasokat faragjon. Sehol a földgolyón nem foglalkoznak oly keveset az anyanyelvvel, mint a mi iskolánkban. Tessék ennek utána nézni. Csoda-e hát, hogy a tanulók, akik megannyi gyatra, hazafias szólamot hallanak, de valójában azt tapasztalják, hogy a felnőttek, a nevelők megvetik anyanyelvüket, maguk is oly kevéssé bíznak értékében, mint abban a hadikölcsön-papírban, melyet senki se fizet ki?

Ez a folyamat kimutathatóan összeesett a háborút követő gazdasági válsággal. Nyelvünk becsülete ebek harmincadjára jutott, sarjadzó ereje megbénult. Erre a veszedelemre figyelmeztettem a nyilvánosságot. Ha számba vesszük, hogy a mult századokban nyelvünk épségét az akkori természetes elszigeteltségünk is oltalmazta, ma azonban a közlekedési eszközök gyorsulása folytán a köröttünk élő nagyobb nyelvterületek már sokkal közvetlenebbül hatnak, mint annakelőtte s úgyszólván nyitott ajtóknál-ablakoknál alszunk és hogy a soknyelvű mozi, a rádióval együtt akár a faluban, a tanyán is szolgálója lehet ennek a nyelvi megfakulásnak és elszíntelenedésnek, senki se lobbanthatja szememre, hogy rémeket láttam és ok nélkül vertem félre a harangokat.

Aktuális szám

Itt a Magyar Liget

új száma

Magyar Liget 20 évfolyam

83. szám - 2017 / 3-4

Lapozó

 

 

 

2016 1. szám lapozható

 

 

2016 1. szám lapozható

 

2015 4-5. szám lapozható

 

2015 1-3. szám lapozható