Archivum

Látogatók



Hungary 46.4%Hungary
United States 13.1%United States
Sweden 8.7%Sweden
Canada 6.5%Canada
Ukraine 6.1%Ukraine
Norway 3.5%Norway
Germany 3%Germany
Romania 3%Romania
United Kingdom 1.7%United Kingdom
Denmark 1.3%Denmark
Austria 0.8%Austria
Slovakia 0.8%Slovakia
Russian Federation 0.8%Russian Federation
Italy 0.4%Italy
France 0.4%France
Switzerland 0.4%Switzerland
 0.4%
Israel 0.4%Israel
Belgium 0.4%Belgium
Australia 0.4%Australia
Greece 0.4%Greece

Mostani hét: 5
Múlt hét: 17
Mostani hónap: 28
Múlt hónap: 83
Összesen: 287


Lovagok.

A dobrodoli gólya

Rendhagyó beszámoló a magyar kultúra déli határáról

 

Az Ághegy-Liget Baráti Társaság együttműködési egyezményt írt alá a Falvak Kultúrája Alapítvány keretében működő Magyar Kultúra Lovagrendjével, amelynek alapítója Nick Ferenc mkl. A kapcsolat kiépítésének rendjébe tartozik, hogy lapunk hírt adjon, mi történik társszervezetünk háza táján, mert bizonyára van mit tanulnunk azoktól, akik az egész Kárpát-medencében szívükön viselik a magyar művelődés terjesztésének sorsát. Az alábbi beszámoló erről szól, és azért is helye van lapunkban, mert Társaságunk kezdeményezésére a Kristianstadi Magyar Egyesület tervezi a jövő tavasszal esedékes Skandináviai Magyar Kultúra Lovagjainak első találkozóját, amelyen vendégként megjelennek a Lovagrend képviselői, hogy elmélyítve a kultúrában sohasem elég kapcsolatainkat, jobban megismerhessük tevékenységüket, módszereiket és ezáltal szorosabbra fűzhessük kapcsolatainkat az anyaországgal és a szórványvidékkel, ahol hozzánk hasonlóan számos nehézséggel zajlik a magyar kultúra ápolása. De erről bővebben abban az írásban, amit viszonzásul küldtünk a Lovagrend nemsokára megjelenő évkönyvébe.

 

A Falvak Kultúrájáért Alapítvány alapító okiratában a Kárpát-medencét határozta meg alapvető működési területének. Országos szervezetünk ennek megfelelően alakítja programjait, így 2011. január 22-én a Szerémségben élő magyarok képviselőit hívta meg a XV. Magyar Kultúra Napja Gálára. A program előkészítésére, a személyes kapcsolat felvételére adott lehetőséget november 19-21. között az újvidéki Petőfi Sándor magyar Művelődési Központ meghívása.

Az alapítvány a Kultúra Lovagrendje újvidéki tagjaival, Dr. Csáky S. Piroskával és Mészáros Ilonkával kiegészített küldöttségének a művelődési központ elnöke, - aki egyben a Horizont Egyesülete elnöke is - Báthori József és az elnökség tagja, Pécsi Erzsébet mutatta be a vajdasági Dunántúl (Szerémség) magyar kultúráját.

A háromnapos találkozó első napja is előrevetítette a sikert, amelyet az újvidéki Dominó étterem házias konyhája és finom bora mellett a népi zenekar hangulatos zenéje és a közös dalolás alapozott meg. A maradandó emlék sem váratott magára sokáig, mert az étterem tulajdonosa, a rendkívül gazdag helytörténeti gyűjtemény létrehozója, Baranyi Laci bácsi az általa megmentett és hasonmás kiadásban 2006-ban kiadott 150 éves Vőfélykönyvet ajándékozott nekünk.

                A magyar kultúra varázslatos világa az esti irodalmi programon folytatódott. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy köszönthettük a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ színháztermének szépszámú közönségét, és beszámolhattunk az elmúlt évi közös munkánkról. Az ünnepélyes eseményt használtuk ki annak bejelentésére, hogy a nyílt pályázat útján meghirdetett egyik Örökség-serleg elismerésünket a Magyar Kultúra Napján az újvidéki Kapisztrán Ferences Ifjúsági Kórusnak adományozzuk. Az irodalmi program szereplői – Ladisity Melinda tanárnő rendezésében – elvarázsoltak bennünket 1847-be, amikor Petőfi Sándorral együtt jártuk a magyar puszta, a Hortobágy, majd Erdély útjait. A kultúra különböző ágait felvonultató programon fiatalok szavaltak, táncoltak, zenéltek és daloltak. Úgy éreztük, hogy a vastaps nem fejezhette ki igazán köszönetünket az előadók és a felkészítőik iránt, és csak azt sajnáltuk, hogy ehhez hasonló miért nem látható szűkebb hazánkban. Megtudtuk, hogy az est középiskolás szereplői közül néhányan izgalommal készülnek a TUDOK (tudományos diákköri) konferenciára. Az irodalmi programot követő baráti légkörben alkalmunk adódott a díszvendég küldöttséggel megbeszélni az utazással és az elszállásolásukkal kapcsolatos információkat, a programot és az Örökség serleg elismerés átvételével kapcsolatosan teendőket.

                Nagy izgalommal vártuk a következő napot, a Szerémséggel való ismerkedést. Kísérőink által vezetett autóink első alkalommal Maradékon (Maradik) álltak meg. A református közösség barátságos képviselője mutatta be a felújított lelkészi hivatalt, amelyet különösen akkor tud értékelni a látogató, ha összehasonlítja a leégett épület romhalmazával. Az alapítványunk számára különleges jelentősége van ennek a helynek, amelynek udvarában gondozott református templom és kicsiny művelődési ház is áll, mert annak létrehozóját, Béres Károly lelkész életművét kívánjuk pusztumusz a Magyar Kultúra Lovagja címmel elismerni. A településen élők magyarságuk megőrzéséért folytatott mindennapi küzdelmét vendéglátónk és kísérőink mellett a következő napi bálon a település egykori civil és önkormányzati vezetője ismertette.

                Útban Satrinca felé Kárpátalja hegyi településeinek állapotához szokott szemünk is nehezen tudta felfogni az elmaradottságot, a valaha bőven termő gyümölcsfa-ültetvények helyett az elhagyott barackosokat, az itt is - ott is düledező, lakatlan házakat, és megfájdult a szívünk a magyar iskola létesítése előtt összedöntött épület romjai előtt. Ehhez képest jó volt hallani, hogy kéthetente van református istentisztelet, hogy van vasárnapi iskola a magyar nyelv tanításához és libafesztiváljuk a környék híres kulturális eseménye.

Rövid út után autóink a 39 házas, 115 lakosú Dobrodolban álltak meg, ahol hangulatunk azonnal megváltozott. Úgy éreztük hazaérkeztünk a „zsákfaluba”. Vendéglátónk, Hajnal József joggal büszkélkedett közösségi életük eredményével,a felújított közösségi házzal, amelynek megnyitásával a gólya is visszaköltözött. Gondozott gazdasági udvar egyik zugában a virágkötészetet tanult leánya, Anita mutatta be a szénából készült adventi koszorút, amelyet kedves emlékként magunkkal hoztunk. A tiszta szobában, terített asztalnál őszinte beszélgetés alakult ki a helyi magyarság helyzetéről, eredményeikről és a közös programokat is tartalmazó jövőről. A magyarság vezetője elmondta, hogy női kórusuk gyakran lép fel szerb kultúrcsoportokkal, szívesen énekel katonadalokat, és izgalommal készül a Magyar Kultúra Napja Gálára, a fővárosba.

A kellemes órát követő jó hangulatunk is meggyorsította az utat a magyar kultúra délvidéki határáig Nyékinciig (Ninikci). A romjaiból felújított épület tágas udvarán Hegedüs János, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke fogadott bennünket nagy barátsággal. Hosszú pedagógus évek után jött vissza szülőfalujába, ahol méhészettel egészíti ki jövedelmét. A találkozóra két elnökségi tagja is megérkezett. Vendéglátóink megelégedéssel mutatták be elért eredményeiket, elsőként a rendezvényeknek, magyar nyelvoktatásnak helyet adó nagyteremet, amelyben minden a magyarságról szól. Petőfi Sándor szobra, a térkép és a címer és a feliratok mellett őrzik gömörországi vendégeik koszorúját. Az épület egybeépült a templommal, amelynek tornya még őrzi a pusztulás nyomait. A kölcsönös bemutatkozás és a gála programjának megbeszélését a fűrészporos-kályhával fűtött helyiség teszi barátságossá. Nem véletlen, hogy szívesen jönnek ide esténként a helybéliek. Vendéglátóink helyzetük bemutatása során elmondták, hogy a fiatalok szorgalmasan tanulják ugyan a magyar nyelvet, de kiejtésükön érezhető, hogy az második nyelv, amelyről néhány perc múlva magunk is meggyőződhettünk. Az ukrajnai Tisza-forrásvidéke Vasárnapi iskolahálózatot küldetésként támogató szervezetünk értékes és összehasonlítható információkkal lett gazdagabb, amikor megérkezett Sremska Mitrovicából Edit tanárnő, aki közgazdász végzettsége mellett öt vasárnapi iskola oktatója, egyben a mitrovicai Petőfi Sándor Egyesület elnöke. Mivel a fiatalok közül többen készülnek a tiszakálmánfalvai (Budisava) anyanyelvápolásai szemlére, így a találkozás alkalmával néhányan elő is adták programjukat, amelyet mi egy kedves, játékos dallal viszonoztunk. Rövid idő múlva, mint régi barátoktól, úgy vettünk búcsút vendéglátóinktól, hogy a Fruska Gora dombjain való átkelést követően ismét a Duna széles, kék szalagjánál, Újvidéken legyünk.

                Este a 2. alkalommal megrendezett Erzsébet és Katalin bálon folytatódott a kapcsolatépítés. Nagy öröm volt számunkra, hogy mint „régi ismerőst” köszönthettük dobrodoli vendéglátóinkat és megismerkedhetünk a maradéki civilvezetővel. A jó hangulatú rendezvényen a kapcsolatépítés Branimir Mitrović, a Vajdasági Végrehajtó Tanács alelnöke társaságában folytatódott. A „fehér asztal” melletti megbeszélés alapján elmondhatjuk, hogy alelnök úr elfogadta felkérésünket és a díszvendég régió képviselőjeként – tolmácsolással  köszönti a jubileumi gálánk résztvevőit.

                A magyar kultúra déli határán folytatott kapcsolatteremtő-építő ismerkedés vasárnap újabb meglepetéssel folytatódott. A „korai” lefekvést követő nehéz ébredést a program tapasztalatainak összegzésére és feladatainak meghatározására használtuk ki. Beszélgetésünket egy telefon szakította meg, amely arra kérte küldöttségünket, hogy 11 órakor hallgassa az újvidéki rádiót. A rádió minden nemzetiség számára – ezen belül folyamatos magyar adást – sugároz műsort. A jelzett időben kívánságműsor kezdődött, amelyben Erzsébetek és Katalinok mellett kiemelten köszöntöttek bennünket és sok sikert kívántak szerémségi programunk szervezéséhez. Úgy éreztük, hogy a Pere János előadásában elhangott „Lavotta szerelme” dal  jelképes köszönet a munkánk minden segítőjének és támogatóinknak. A dal után kellemes hangulatban érkeztünk utolsó programunk helyszínére Futakra.

A Falvak Kultúrájáért Alapítvány 2010-ben számos eseménnyel emlékezett gróf Hadik Andrásra. Öt Örökség-kupa, az Európai Kultúra Napján (szeptember 20.) az Erkel Ferenc vetélkedővel összehangolt Hadik András országos akadályverseny, majd annak eredményeként a négy Hadik András emlékhely létesítése, születésének 300. évfordulóján végrehajtott 150 km-es Hadik Emlékfutás és három újabb értékteremtés, mind a felkészült katonára, tudatos politikusra és népszerű közéleti emberre emlékeztet. Az emlékév során szomorúan vettük tudomásul, erősen lecsökkent azon személyek száma, akik e példamutató életművet hazánkban ismerik. Gróf Hadik András élete és munkássága nem vagy jelentéktelen mértékben szerepel tankönyvek oldalain. Döbbenetes azonban, hogy még ott sem ismerik, ahol az egykori nemes személyiség utódai éltek.

                Ezen előzetes tapasztalatokat feledtették velünk a frissen szerzett vajdasági élmények, amikor megérkeztünk a szülő és a végső nyugalom helyére, Futakra. Óvatosan léptünk be az 1908-ban épített – az egykori templomot ötszörösen meghaladó – római katolikus templomba, ahol elsőként a német feliratú keresztútra lettünk figyelmesek. Majd egyik ámulatból a másikba estünk. Tisztelegtünk Gróf Hadik András, a templom falába elhelyezett, nyughelye előtt. Némán álltunk a róla készített – korábban csak az interneten látott – festmény előtt és megtekintettük kalapját is. A templommal és a Hadik kultusszal való ismerkedést Antun Kopilovič plébános úrral folytatott beszélgetés egészítette ki, aki szomorúan mondta, hogy nagyon kevesen keresték fel ebben az évben a templomot. A valaha 10 ezer német és közel 2 ezer magyar lelket számláló településen napjainkban az egyházközség tagjainak száma alig éri el az egykori 10 százalékát. A beszélgetésünk során kiegészítette ismereteinket gróf Hadik Andrásról. Elmondta többek között, hogy neki köszönhető Szent Jenő relikvia Rómából való elhozatala, akinek búcsúját május 2-án tarja az egyházközség.

                Beszámoltunk Plébános úrnak arról, hogy mit tettünk a Hadik András emlékévben. Elmondtuk, a Hadik család leszármazottjait keressük abból célból, hogy gróf Hadik András számára posztumusz a Magyar Kultúra Lovagja címet adományozzuk 2011. január 22-én, mert szeretnénk a jövőben a példamutató életművet sokoldalúan népszerűsíteni. Megtudtuk, hogy Újvidéken ál egyik egyenes ágú leszármazottja, aki minden évben ellátogat dicső őse sírjához.

                Újvidéki látogatásunkat a mezőgazdasági iskolaként működő egykori Hadik kastély megtekintésével fejeztük be. Három nap nem nagy idő, de mérföldkő lehet a Falvak Kultúrájáért Alapítvány és a Vajdaság kapcsolatában. Jó lenne hinni, hogy dobrodoli gólyaként általunk új lendületet kap Szerémség és az anyaország kapcsolata, amelyhez várjuk minden jó szándékú ember közreműködését.

A gólya figyelmeztet! Ha ma csak beszélünk róla és nem teszünk meg mindent, amit megtehetünk a magyar kultúra határának megerősítésére, közösségek kapcsolatrendszerének bővítésére, az ifjúság motivációjának fokozására, akkor ezeken a településeken holnap hiába keressük a magyar kultúra nyomát, még „maradik”-nyi sem marad belőle, és a gólya sem jön vissza az általunk magára hagyott romhalmazra.

Nick Ferenc mkl

 

 

Toborzó

Északi beszámoló és terv a magyar és egyetemes kultúrát szolgáló lovagok küszöbön álló cselekedeteiről a Magyar Kultúra Lovagrendjének évkönyvébe

 

Az Ághegy-Liget Baráti Társaság együttműködési egyezményt írt alá a Falvak Kultúrája Alapítvány keretében működő Magyar Kultúra Lovagrendjével. A kapcsolat kiépítésének rendjébe tartozik, hogy kiadványunk a skandináviai magyar családok lapja, a Lundban megjelenő Magyar Liget, hírt adjon, mi történik társszervezetünk háza táján, mert bizonyára van mit tanulnunk azoktól, akik az egész Kárpát-medencében szívükön viselik a magyar művelődés terjesztésének sorsát. Karácsonyi ünnepi számunkban közöljük Nick Ferenc mkl. A dobrodoli gólya  című rendhagyó beszámolóját a magyar kultúra déli határáról.Ennek az írásnak azért is helye van lapunkban, mert Társaságunk kezdeményezésére a Kristianstadi Magyar Egyesület tervezi a jövő tavasszal esedékes rendezvényt, amely a Skandináviai Magyar Kultúra Lovagjainak első találkozója lesz, s  vendégként megjelennek ott a Lovagrend képviselői is , hogy elmélyítve a kultúrában sohasem elég, mindig gyümölcsöző együttléteinket, jobban megismerhessük egymás tevékenységét, módszereit, és ezáltal szorosabbra fűzhessük kapcsolatainkat az anyaország, a szórványvidék és az Európai Unóban élő magyarok között, ahol gyakran hasonlóan, számos nehézséggel zajlik a magyar kultúra ápolása.

Bizakodunk, hogy eljön majd annak is az ideje, amikor a gyakorlatban is követjük azt az új felfogást, miszerint anyaországi, Kárpát-medencei, európai és külföldi magyarságról beszélünk. Hinnünk kell ebben a felosztásban, hiszen az európai magyarság egy szövetségben, végül is egy nagy országban együtt van, összetartozásunk számos lehetőséggel jár, amit a jövőben ki lehet, és ki kell használnunk. Amikor együttléteinket tervezzük erre is gondolnunk kell, és nem szabad, hogy visszahúzzon a szokás, mert minket, európai országokban élő magyarokat, ma már nem illethetnek nagy általánosítással nyugati magyaroknak. Olyan ez a visszahúzó szokás, mint Romániában, ahol még most is, a pénzreform után jóval, milliókkal számolnak az egyszerű emberek, ahelyett, hogy az egyszerűbb, sok nullát elhagyó számítást használnák mindennapi bevásárlásaik, ügyes-bajos pénzügyi dolgaik alkalmával. Nem lehetünk rossz szokásaink rabjai, vegyük észre az újat, segítsünk meggyökereztetésükben.

 

A szorosabb együttmunkálkodás kialakításának érdekében született meg a Skandináviai Magyar Lovagok találkozójának ötlete. Büszkén mondhatjuk, hogy a skandináv országokban immár többen is viselik a lovagi címet, s olyan magyarországiak is vannak közöttük, akiket, mert segítik az anyaországgal való kapcsolattartásunkat, svéd-magyar egyesületek javaslatára nyerték vagy nyerik el a megtisztelő lovagi címet. Számuk a következő évben a Magyar Kultúra Napján valószínűleg tovább növekszik. Egyelőre tizen vagyunk, mégpedig a következők

Dr. Aniszi Kálmán egy. tanár, író

Dr. Bartha István egy. tanár, író

Berglund Ove könyvkiadó, fordító

Kasza Imre képzőművész

Kovács Ferenc író, költő, képzőművész

Dr. Nagy Mária Lucia orvos

Plagge Wolfgang zeneszerző

Tamás Gábor előadóművész

Tar Károly író, költő, szerkesztő

Tóth Ildikó művelődésszervező, író

 

A felsorolás lehet, hogy nem sokat mond azoknak az olvasóknak, akik kezében nem járt a Magyar Kultúra Lovagrendjének minden évben megjelenő, mindent tudó évkönyve. A svédországi lovagi találkozót úgy képzeltük el, hogy annak műsorát a Lovagrend alapítójának és az anyaországi küldöttségnek, valamint a skandináviai Magyar (és Egyetemes) Kultúra Lovagjainak aktív részvételére számítva állítjuk össze. Merthogy mindnyájunknak van mivel előrukkolni egy-egy ilyen találkozón.

 

Aniszi Kálmán, ny. egyetemi tanár, író, egész sor könyvében kiváló publicisztikáival, elbeszéléseivel rögzíti a közelmúlt tanulságos történéseit, számos művészeti kiállítás megnyitóján kalauzolta a kíváncsi nézőket a kortársi festészet, a mondandós képzőművészet kiválóságairól tartott előadásaiban.

Bartha István, a rozsdakutatás doktora, ny. egyetemi tanár, aki hosszú évekig képviselte a svédországi szaktudományt nemzetközi fórumokon, idős kora ellenére, a magyar kultúra terjesztésének tevékeny részese, az Ághegy című skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfolyam és a Magyar Liget munkatársa, számos svéd és magyar nyelvű könyv szerzője, elhunyt, nagyszerű színész élettársának, Erdős Irma emlékének ápolója, fiatal művészek számára alapított emlékgyűrű-adományozása évenként megújuló bensőséges ünnep.

Berglund Owe, Stockholmban élő könyvkiadó, legnagyobb költőink hű fordítója, legutóbb Kányádi fordításaival aratott méltó sikert a svéd és a magyar közönség előtt egyaránt.

Kasza Imre képzőművész, nemcsak érzékelhetően korszerű művészi látásmóddal alkotott műveivel vált ismertté, de a gyermekrajzolók ismertetésére és népszerűsítésétre alakított svédországi Gyermekrajz-kiállításokkal, és a Magyarok világszövetségének támogatásával alapított állandó Magyar Gyermekrajz Világkiállítás létesítésével.

Kovács Ferenc, oslói egyetemi oktató, író, költő, képzőművész, filmszakíró, az Ághegy főszerkesztő helyettese, a Magyar Liget munkatársa alapításától fogva. Segítségével folyamatos rendben zajlik a norvégiai magyar értelmiségiek művelődési élete, javára írható, hogy egész családja ebben munkálkodik, felesége Dr. Kunszenti Ágnes, skandináviai lapjaink önzetlen munkása, korrektora, fiuk, Kunszenti-Kovács Dávid pedig doktori hallgatóként is már remek fordításaival tűnt ki, és nyert dicsérő oklevelet az Ághegy-Liget Baráti Társaság által tavaly meghirdetett irodalmi és művészeti pályázaton.

Dr. Nagy Mária Lucia nyugdíjazásáig belgyógyász volt és az idősek otthonában teljesített önkéntes gyógyító szolgálatot.   A Norvégiában vegyes házasságban élők közösségének  alapítója, az 1937-ben alakult Norvég-Magyar Egyesület felélesztője. Kétnyelvű ,érthető-szórakoztató előadásokat, bemutatókat – többek között kórus, tánc, zenekar – szervez, támogatja a Magyarországon tanuló norvég diákokat, szervezi a norvég-magyar szótár bővítését. Az általa szervezett magyar ünnepeken a norvég király is megjelent. Lapot szerkeszt, tehát szétágazó tevékenységével jó példát mutat.

Plagge Wolfgang norvég zeneszerző és zongorista a háromszázadik a Lovagrend tagjainak sorában, aki a nemzetközi kulturális kapcsolatok ápolásáért tett elismerésre méltó dolgokat, többek között magyar zeneszerzők műveinek népszerűsítésében, koncertjei műsorának kialakításában előszeretettel szerepelnek magyar ihletésű művek.

Tamás Gábor stockholmi előadóművészt, dalénekest, dalszerzőt nem kell bemutatnunk, az utóbbi években ismertté vált a Duna Gála keretében megrendezett műsorai mindig teltházzal folynak.

Magamról, csak annyit, hogy elsőként fogadtak skandináviaiak közül a Magyar Kultúra Lovagrendjébe, tizenöt évvel ezelőtt azért érkeztem Svédországba, hogy unokámat, magyar tanári diplomámmal járó kötelezettségemnek is eleget téve, anyanyelvére tanítsam. Azóta három fél magyar unokámat tanítom, mégpedig középiskolás fokon, olyanformán, hogy minden karácsonykor a díszes fenyőfa alatt saját fordításukban magyar és svéd szerzők verseit mondják, s ezzel ajándékozzák meg szüleiket, bizonyítva, hogy vegyesházasságban is nem akármilyen szinten elsajátítható mindkét nyelv, ha ezt a tudatos akarat vezényli. Szerkesztőként most ünnepelhettem nemcsak félévszázados munkám, hanem 75. születésnapommal együtt az Ághegy alapításának tízedik évfordulóját. Azt tervezem, hogy a lovagi találkozón új verseskönyvemből olvasok fel vagy nemrég megjelent regényemből és gyermekkönyvemből.

Tóth Ildikó, a svédországi Sölvesborgban alapított magyar óvodát, a tångägerdei nyári táborozás egyik szervezője és nevelője, de emlékiratait is felfigyelt közönség, könyve az Ághegy Könyvsorozat első kötete, a második is majdnem kész kiadásra. Az erdélyi Mérából, lelkész édesapjától tanulta a népszolgálatot, a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség helyi gyülekezetének megalapítója és alapítása óta annak vezetője, 1991-tól az egyháztanács titkára.

Minden lovagtársunk hoz valamit a találkozóra, vers, elbeszélés, dal, zene, ismertető sorakoznak majd a közönség szórakoztatására. Tervezzük, hogy utána bált is rendezünk, amely eddig majd mindig nagyszerűen sikerült a brömollai Népházban.

Velünk lesznek minden bizonnyal még Dr. Szalontai Éva újságíró, a Magyar Emu (futómadár) Társaság elnöke, a Magyar Liget tudósítója,Nagy Zoltán, a Székely Ház közhasznú Alapítvány elnöke, nyomdaigazgató, a magyar irodalom, s főképpen az erdélyi magyar írók sokféle érdekességének ismerője, akinek a közreműködésével az Ághegy folyóirat öt-öt számát egybekötve, jó minőségben megjelentethetjük, és az Ághegy Könyvek sorozatban eddig megjelent tizenkét kötete után továbbiakat terveztünk.

Az esemény házigazdája Molnár Gergely, művelődésszervező, a Kristianstadi Magyar Egyesület elnöke, az egyesület saját Magyar Házának fáradhatatlan vezetője, kiváló székely ember, jó népi táncos,évtizeden át Svédországi Magyarok Szövetségének vezetőségi tagja, kulturális ügyeinek szervezője.

A svédországi Magyar (és Egyetemes) Kultúra Lovagjainak találkozója azért is kimagaslóan érdekes rendezvénynek ígérkezik, mert a Kristianstadi Magyar Egyesület éppen a következő évben ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. Három évtizeden át ez volt az az egyesület, ahol a svédországi magyarok a legnagyobb számban gyűltek össze, különféle kirándulásokra, bálokra, ünnepi előadásokra és minden okos rendezvényre. Valószínűleg, hogy mindezt nagyban elősegítette a jó rendezés, a körültekintő szervezés. A lovagi találkozón sem lehet ez másként. Megelőlegezve sikerét, remélem nem tévedtünk, s jövősnek gondoltuk, amikor elsőnek neveztük a svédországi Magyar (és Egyetemes) Kultúra Lovagjainak találkozóját, tervezéskor a „lúd is legyen kövér”, serkentsünk mindenkit arra, hogy hagyományát teremtsünk az ilyen találkozóknak, amiből egyaránt csak nyernek az anyaországi és a skandináviai magyarok, mert az összetartást gyakorolva lehetünk többek, s érhetjük el nemes céljainkat.

Legyen ez a nagyjában felvázolt terv kezdet. A szervezés, a toborzás kezdete. Közösen teremthetünk magunknak örömöt s hasznot az előrelépésben.

Tar Károly

 

 

 

 

 

 

A kristianstadi magyarok  Magyar Háza

Aktuális szám

Itt a Magyar Liget

új száma

Magyar Liget 20 évfolyam

83. szám - 2017 / 3-4

Lapozó

 

 

 

2016 1. szám lapozható

 

 

2016 1. szám lapozható

 

2015 4-5. szám lapozható

 

2015 1-3. szám lapozható