Archivum

Látogatók



Hungary 46.4%Hungary
United States 13.1%United States
Sweden 8.7%Sweden
Canada 6.5%Canada
Ukraine 6.1%Ukraine
Norway 3.5%Norway
Germany 3%Germany
Romania 3%Romania
United Kingdom 1.7%United Kingdom
Denmark 1.3%Denmark
Austria 0.8%Austria
Slovakia 0.8%Slovakia
Russian Federation 0.8%Russian Federation
Italy 0.4%Italy
France 0.4%France
Switzerland 0.4%Switzerland
 0.4%
Israel 0.4%Israel
Belgium 0.4%Belgium
Australia 0.4%Australia
Greece 0.4%Greece

Mostani hét: 5
Múlt hét: 17
Mostani hónap: 28
Múlt hónap: 83
Összesen: 287


Sárga Nóra

Levelek Lundból

 

1.

Kedves Családom és Barátaim!

Lassan egy hete, hogy itt vagyok Svédországban. Sok a teendő, de nagyon sokat gondolok rátok. Itt üldögélek az erkélyen, élvezem a késő nyári napsütést. Közben a nekem írt búcsú-, de sokkal inkább bátorító "viszlát" leveleiteket olvasgatom. Várakozással tekintek az előttem álló két évre. Már most szeretem ezt a várost. Annak ellenére, hogy még soha nem éltem ilyen kis városban, nem érzem, hogy lelassult volna az élet. Egyelőre sokat sétálok. Szeretem a zöld parkokat, a r endezett utcákat és az épületeket. Némelyek Shakespeare korabeli angol házakra emlékeztetnek. Most mennem kell, de hamarosan ismét írok nektek. Itt nagyon hamar elromlik az idő, az esős ősz gyorsan érkezik, minden reggel félve húzom fel a rolót, vajon reám kacsint-e kedves barátom, a Nap. Végül tegnap, kedves barátomat elüldözte a gonosz, apró szemű eső. Reggelindulás előtt felvettem, új, kis piros esőkabátomat, amely teljes összhangban van piros biciklim színével. A csuklyát, amennyire csak lehetett, szemembe húztam, így vágtam neki az útnak. Amint elindultam, a szél olyan erővel csapta az arcomnak a cseppeket, hogy egy időre elakadt a lélegzetem, majd zihálva, levegőért kapkodva tekeredtem az emelkedőn. Tizenöt perc múlva, mint egy elázott, megszeppent kis csibe érkeztem az egyetemre. Az ilyen mindennapi akadályok nagyon elveszik a kedvemet. Mindig felteszem a kérdést: miért jöttem ide, északra?!

De amint találkozom, azokkal az emberekkel, akiket ilyen rövid idő alatt megszerettem, és elkezdődik az óra,ahol magamba szívhatom az áhított tudást, tudom, jó helyen vagyok.

 

2.

Igazán szerencsés vagyok, mert érkezésemkor zord idő fogadott, de napokon belül elmúlt, és beköszöntött az igazi svéd „indián nyár”.Az itt olyan, mint otthon. A leköszönő nyár  életért küzdő napsugara  sok meleget már nem ad.

Itt hamar elromlik az idő, az  esős ősz gyorsan érkezik, minden reggel félve húzom fel a rolót, vajon rám kacsint-e kedves barátom, a Nap. Tegnap barátomat elüldözte a gonosz, apró szemű eső. Reggel indulás előtt felvettem új, piros esőkabátomat, amely teljes összhangban van kerékpárom színével. A csuklyát, amennyire lehetett a fejembe hóztam, így vágtam neki az útnak. A szél olyan erővel csapta az arcomnak a cseppeket, hogy elakadt a lélegzetem, zihálva tekertem az emelkedőn. Tizenöt perc múlva érkeztem az egyetemre, mint egy megszeppent, elázott csibe. Az ilyen napi akadályok nagyon elveszik a kedvemet. Ilyenkor felteszem a kérdést, miért jöttem ide északra? De amint találkozom, azokkal az emberekkel, akiket ilyen rövid idő alatt megszerettem, és elkezdődik az tanóra, ahol magamba szívhatom az áhított tudást, tudom, jó helyen vagyok.

 

3.

„Hi, I am Markus, de beszélek magyarul. A szüleim magyarok.” Ezzel köszöntött egy kedves, tengerkék szemű, bongyor fiú, tegnap, miután valaki megsúgta neki, van egy magyar lány a teremben. Ő a harmadik, magyar szülők gyermeke, akivel eddig találkoztam. Pár napja egy lány üdvözölt hasonló szavakkal, édes tört magyarsággal és még egy jó kis paprikás csirkére is meginvitált, ha otthoni ízekre vágynék. Ebben az intenzív nemzetközi környezetben szívmelengető érzés magyar szavakat hallani. Meglepő, de találkoztam olyan fiúval is, akinek az édesapja magyar, de sajnos az „igen” és „nagyon kicsit beszélek magyarul” mondatokon túl nem ismerte gyönyörű nyelvünket. Azon tűnődöm, vajon miért nem fontos mindenkinek, hogy továbbadja a saját anyanyelvét és nyelvi korlát nélkül, MAGYAR szavakkal nevelje, szeresse, gondozza gyermekét? Miért nincs motiváció ebben a fiúban arra, hogy megismerje édesapja nyelvét? Miért fontosabb egy német lánynak, aki gyermekként néhányszor nagynénjéhez utazott Magyarországra, hogy magyarul számoljunk és felelevenítsük az elveszett tudást? Érdekes élmény megtapasztalni különböző emberek gondolkodását, a magyarsághoz és a nyelvhez való viszonyukat. 

 

4.

Ismét kisütött a nap, ami csábított egy jó kis sétára egyetem után, de amikor kiléptem az épületből kötelesség tudóan hazafelé vettem az irányt, hogy utolérjem magam a tanulásban. A nehéz politikai szöveg ott hevert előttem az asztalom, én pedig próbáltam leküzdeni a mondatokat. Fel-felnéztem a papírok közül, hiszen a nap folyamatosan kacsingatott be az ablakon és egy idő után nem tudtam neki nemet mondani. Rövid gyaloglás után elértem egy parkot és elindultam a kijelölt futó úton, ahol a nap időről időre eltűnt a fák mögött. Az egyik tisztáson átgázoltam, hogy megnézzem, mi a fák mögött és egy igazi felfedező útra indultam. Apró kertecskékre bukkantam, amik tele voltak veteménnyel, kora őszi gyümölcsökkel, virágokkal, kerti bútorokkal. Teljesen lenyűgözött a „titkos világ”, amit találtam. Találkoztam egy sünnel, aki ijedtében kiugrott elém az ösvényre és gyorsan masírozott előttem. Kicsit arrébb egy tavat fedeztem fel, egy paddal a partján, mely oldalról és felülről is véd a szél ellen. Sokáig csak ültem rajta, a lemenő nap fényéből szívtam magamba az energiát és az összes negatív gondolat, ami addig nyomasztott elnyugodott a letérő nappal. Megtaláltam a „béke szigetemet”.

 

 5.

A szemeszter első felében globalizáció kurzusra járok. Három hete arról beszélünk, hogy mi a globalizáció a politikában, a közgazdaságban, kultúrában és mi a hatása. Hangzatos szavakat használunk, mint transznacionalizáció, szervezett bűnözés, globális kultúra, amerikanizálódás. De mit jelent individuumok szintjén? Mit jelent nekem, itt és most? Engem jelent, egy magyar lányt, aki Svédországba jött mesterképzésre. A mexikói fiút, aki a mexikói függetlenség napján tortillát, guacamolét és salsa szót készített nekünk, hogy együtt ünnepeljünk. Az amerikai-svéd lányt, akivel közép-amerikai latin zenére, USA-beli klubtáncot lejtettünk a konyhában. Azt, hogy brownie sütögetés után egy amerikai fiú szemtől szembe imitálja a texasi tájszólást és az ottani emberek viselkedését. Ez maga a globalizáció és a lenyűgöző eredménye, hogy mindannyian egy városban vagyunk. Megismerjük egymást és két év eltelte után magunkkal viszünk egy kis darabot a másik kultúrájából, egy kicsit mindegyik a részünkké válik. Sokat lehet elmélkedni, hogy a globalizáció jó-e, vagy sem. Mostanra több száz oldalnyi elemzést, kritikát és véleményt olvastam el erről, de akárhogy is nézem, ez teszi lehetővé, hogy folyamatosan megtapasztaljam a különböző kultúrák szépségét és a felfedezéssel járó izgalommal kezdjek neki minden napnak.

 

6.

Amikor utazom nem szeretek tipikus turista lenni, a „kötelező” helyekre menni és térképpel a kezemben sétálni. Szeretek elvegyülni, úgy tenni, mintha én is madridi, vagy berlini lennék. Svédországba két évre költöztem és nem szeretnék sokáig külföldi maradni. A szó fülsüketítően harsogja: KÍVÜL ÁLLÓ! Persze a szó szoros értelmében mindig külföldi maradok. Ami a kívülállót illeti, azt hiszem, jó úton haladok, hogy magam mögött hagyjam. Szombaton a svéd undergroud világába, vasárnap a politikába pillantottam be. A malmöi graffiti verseny igazi svéd légkör volt, olyan, amit nem találnak meg a nemzetközi diákok, hacsak véletlen rá nem bukkannak a hirdetésre. Vasárnap este pedig egy svéd korridor választási buliján folytattam az elvegyülést, ahol két táborra oszlott a konyha, az asztalok roskadoztak a piros-zöld és kék finomságoktól. Most már helyiek szemén keresztül látom a pártokat és elveiket, amik eddig nem mondtak sokat. Egyre mélyebbre szeretnék ásni a kultúrában, a társadalomba, hogy amikor elmegyek, értsem hol voltam, mit hagyok magam után és mi az, ami egy kicsit a részemmé vált. Ha otthon azt mondom, hogy szeretem a Magyar népmeséket, vagy gyerekkoromban búgó csigával játszottam, az emberek tudják, miről beszélek. Vajon el lehet érni egy idegen kultúra ismeretének ilyen fokát? Érteni a vicceket, kulturális motívumokat? Vagy erre csak egyszer képes az ember, abban a kultúrában, ahova beleszületik? Két év múlva remélem meg tudom majd válaszolni ezeket a kérdéseket.

 

7.

Az otthoni ügyintézés egy áthághatatlan dzsumbuj, ahol mindenki azt az egy misztikumba burkolózott mágust keresi, valahol túl az Óperencián, tövisekkel övezett kastély legfelső tornyában, akinél ott van a tudás arany szelencéje. A bátrak és kitartóak elnyerik méltó jutalmukat és megoldódnak problémáik. Az úton sokszor találkoztam „bezzeg harcosokkal”, akik meg voltak győződve arról, más vidékeken sokkal egyszerűbb. Azóta megjártam Portugáliát és most Svédországban próbálom nyugodt vizekre evezni hajómat. Mindezek után nyugodt szívvel állíthatom, dzsumbuj máshol is van. Várva várt személyi számom még mindig sehol, pedig már az érkezésem napján leadtam az igénylőlapot. Ki gondolná, hogy egy szám hiánya milyen bonyodalmakat okoz. Nélküle nem jelentkezhetek svéd tanfolyamra, és ami még ennél is fontosabb, nem dolgozhatok. Hiába a rengeteg telefonálgatás, érdemi előre lépés nem történt. A távolról olyan tökéletesnek tűnő Svédország lehet, hogy nem is olyan tökéletes? Éva néni mondta egy év Hamburgban töltött munka után, hogy nincs a világban álom ország. Egész életében arra várt, hogy Németországban dolgozhasson, és amikor valóra vált, az álom nem idill formájában jött, hanem küzdelmes időszakot hozott. Gondok és átláthatatlan rendszerek mindenhol vannak. Rajtunk múlik, hogy mit kezdünk velük. Hagyjuk, hogy kergessenek minket, vagy mi kergetjük meg őket.

 

8.

Önkéntes programok tömkelege, ami közül válogatni lehet az egyetemen. Sokat gondolkodtam, mi az, amit igazán szeretnék csinálni és főleg, mi az, ami belefér az időmbe. A bőség zavarában, általában mindenbe belekezdek, de végül semmire sem jut elegendő idő. De, hogy mondjak nemet bármire? Hiszen minden olyan érdekes, izgalmas, új. Rengeteg szervezet munkájában látom a kihívást, a motivációt és ha nem is a feltétlen szakmai fejlődést, de egy új szegmensét a világnak, ami felfedezésre vár. Egy ilyen tapasztalatokra, ismeretekre szomjas embernek Lund maga a Kánaán. Viszont felelősségteljes felnőtt lévén, legalábbis arra törekedve, ez alkalommal maximum korlátot szabtam magamnak. Miszerint két helyen kötelezhetem el magam. Mivel mesetreképzésen vagyok, legfontosabbnak az akadémiai jellegű fejlődést tartom. Itt az ideje olyan tevékenységekre koncentrálni, amik szakmailag jövedelmezőek. Tegnap csatlakoztam a student union (szervezet, ami a diákok tanulmányi ügyeiért felelős) nemzetközi munka csoportjába. Szak- és kulturális esteket fogunk szervezni, az egyetem végén pedig igazolást kapunk a munkánkról. Önkéntesség és networking, két nagyon fontos dolog a jövőmre nézve. Mindezt úgy tudom megvalósítani, hogy közben naponta új kultúrákat ismerek meg, ami elsők között szerepel a prioritás listámon. Hiszen a rengeteg ok közül, ami idehozott ez az egyik legfontosabb: felfedezni az engem körül ölelő világot. 

 

9.

Nap, mint nap rengeteg olyan előadás van az egyetemen, amik új perspektívát nyitnak a világra. Sok olyan kérdés és téma kavarog az agyamban, amikkel eddig nem foglalkoztam. Kellett hozzá pl. egy megkapó cím, hogy felkeltse az érdeklődésemet. A feminista café a héten tartotta első összejövetelét. Soha nem gondolkodtam el azon, hogy feminista vagyok-e és soha nem állt szándékomban feminista rendezvényen részt venni. A feministákra mindig, mint a női egyenjogúság radikális harcosaira tekintettem, akik elvetik a hagyomásnyos családmodellt, utálják a férfiakat és divatot teremtenek a szingliségből. A feminista café szervezői elképzeléseimmel ellentétben kedves, aranyos lányok, akik teljesen más oldalról próbálják megfogni a feminizmus lényegét. A céljuk összehozni azokat, akik szintén határozott elveket vallanak a világról, a női szerepekről és helyet akarnak szorítani maguknak a férfiak világában. Olyan lányokat gyűjtöttek össze, akik nem kívánják eldobni nőiségüket és nem akarnak karrierista „férfiakká” válva érvényesülni a világban. De igenis elég elhivatottak és kitartóak ahhoz, hogy elérjék, amit szeretnének. A café beszélgetéseken és filmeken alapul. A szervezők terveznek koncertet, öko divatbemutatót és önvédelmi tanfolyamot is. Sok érdekes programot, amiért mindenképp érdemes lesz elmenni a találkozókra.

 

10.

Már két napja a vizsgadolgozatomat írom. Az asztalomon halomban állnak a könyvek, jegyzetek, körülöttem pedig óriási kérdőjelekként lebegnek az olyan kifejezések, mint kulturális homogenizáció, kulturális imperializmus, nemzeti és globális identitás. Próbálok választ találni arra, hogy milyen hatással van a globalizáció a lokális kultúrákra és, hogy fenyegeti-e azokat egy világ kultúrává való egybeolvadás. Nehéz egy értelmes egésszé formálni egy ilyen sokoldalú témát. Miközben ezen dolgoztam a globális identitás egy gyönyörű példájának voltam tanuja, mivel „jó” globális állampolgárhoz méltón, tanulás közben is elérhető vagyok a világhálón. Az ónos eső olyan sokkoló hatással volt környezetemre, hogy azt rögtön mindenkinek meg kellett osztania a világgal. Sorra jenetek meg Facebookon a „Havazik”, „Még csak október van”, „Üdv Svédországban” és hasonló üzenetek. Ezt jelenti a globalizáció és a globális identitás, hogy először a számítógépünkkel osztjuk meg életünk fejezeteit? Magányosan, egy virtuális közegben létezünk, ahol a barátok is a web világára korlátozódnak? 

 

11.

Az, hogy karácsonyt ünnepel az ember vagy egy kellemes „baráti vacsorán” vesz részt, hogy töklámpást gyújt vagy mécsest, attól függ, hol van földrajzilag és milyen kultúrát hordozó emberek veszik körül?  Minden ünnepre rá kell hangolódnom, ahhoz, hogy átérezzem. Karácsony előtt hiába látok karácsonyi égőket, rénszarvasokat és télapókat lépten-nyomon, a „karácsonyérzés” a család közelségében alakul ki. Így amikor tavaly Portugáliában töltöttem a karácsonyt egy barátnőm családjával, kellemes baráti vacsorán vettem részt, nem pedig egy karácsonyi ünneplésen. Idegen kultúra hatásaként, hogy úgy élek át, más perspektívából egy-egy ünnepet, hogy a megszokott érzés és tradíció helyét valami más veszi át. Lundban a legközelebbi barátaim amerikaiak. Már egy hónappal Halloween előtt a jelmezekről beszélgetünk. Évek óta otthon is divat a Halloweent így hol jelmezben, hol a nélkül, én is részt vettem az ünneplésben. Sosem tekintettem azonban izgalommal teli várakozással a napra. Nem tervezgettem a jelmezemet és nem fektettem plusz energiát az előkészületekbe. Halloween csak egy újabb ürügy volt egy baráti találkozóra. Idén barátaim lelkes készülődése és az ezzel előre megalapozott hangulat, az első igazi, tartalommal teli Halloweent jelentette számomra. Viszont Mindenszentek "kimaradt" az idei kalendáriumból. Minden ünnep kultúra és környezetfüggő tehát? Távol Magyarországtól, máshogy ünneplünk és mást?  Csodálatos dolog a kulturális adaptáció, hiszen úgy ismerünk meg egy kultúrát igazán, hogy részt veszünk benne. De a töklámpás mellett jó, ha meggyújtjuk a mécsest, hacsak gondolatban is, emlékeztetőül gyökereinkre és arra, amit úgy hívnak OTTHON. 

 

12.

Az érzéseim néha úgy változnak, mint az időjárás és legtöbbször az időjárásnak köszönhetően. Reggeli kávémat kortyolgatva, elszörnyedve néztem a zuhogó esőt, azzal a tudattal, hogy tíz perc múlva ki kell mennem ebben az időben. Amikor erre sor került, szerencsére már nem esett és nem sokkal később még a nap is kisütött. Majd pár órával később, amikor kiléptem a tornateremből úgy zuhogott, hogy pár perc alatt bőrig áztam. Hiába volt rajtam esőkabát, a hajam egy részéből, a nadrágomból, és a csizmámból is csöpögött a víz. Szitkozódva haladtam egyik barátnőm lakása felé, ahol délutáni sütis összejövetelre voltam hivatalos. Utáltam az országot és magamat, hogy egyáltalán eszembe jutott északra jönni. Hogy az ellenséges érzéseket csillapítsam, próbáltam visszaemlékezni a „régi szép időkre”. Csupán pár héttel ezelőtt volt, hogy vasárnap délutáni kis pikniket rendeztünk a napsütéses szabadban. Vittünk sütit, snacket és egy elhagyatott traktor abroncson ücsörögtünk. Nem is értem, hogy lehet ilyen sok, óriási park egy „mini” városban. Gyönyörű szép, dombos táj, zöld füves legelőkkel és bárányok. Öt percre a központtól, egy új világ tárul fel az ember szeme előtt. Itt pár percnyire van, ami máshol több órányi autóútra. Szeretem, hogy a természet ilyen közel van és a természet ősszel is gyönyörű. Lenyűgöző látványt nyújtanak a narancssárga és sárga levélszőnyeggel borított utcák és a piros több száz éves épületek napról napra más színben pompázó borostyán köntösei. A svéd élményekhez hozzá tartoznak annak kellemetlen oldalai is. A szeretet az elfogadásról szól, legyen az személy vagy ország. Ha szeretem a napos és az őszi levelekbe burkolt Svédországot, nem utasíthatom el esős és komor napjain sem. 

 

13.

Vajon mások társasága az, ami komfortérzést biztosít, ha külföldön vagyok? Vagy az, hogy igyekszem olyan tevékenységeket becsempészni mindennapjaimba, amik az otthoni életem szerves részei voltak? Talán egy kicsit mindkettő. Amikor a komfortzónámat feszegetem és egy új kultúrába költözöm egy konstans diszkomfort érzés hatja át napjaimat. Még akkor is, amikor pozitív élményeim vannak, új, izgalmas dolgokat tapasztalok, az idegenérzés vándorként mellém szegődik az úton. Jól bevált ellenszerem a tarisznyás vándor ellen, hogy nap, mint nap halmozom a biztonságot adó tevékenységeket. Az ügyeletes orvosság a nassolás. Az állandó megoldás pedig az, ha minden energiámat lekötöm, testileg és lelkileg. A barátaimmal töltött idő itt lényegesen több, mint otthon, folyamatos találkozók, beszélgetések, közös filmezés és sütés-főzések vannak napirenden. Azonban este, amikor minden elcsendesedik, a vándor ül le mellém, kiteríti tarisznyáját és felém nyújtja szalonnáját. Az utóbbi hetekben viszont, egyre ritkábban hív meg vacsorázni. Hosszú várakozás után, megvettem szemeszterjegyemet a konditerembe. Itt még nem minden nap, de egyre többször megyek tornázni és ez is egyfajta közösségi élménnyé alakult. Otthon magányos konditerembe járó voltam, itt ehhez is találtam társakat. Van egy kedves kis templomközösség, svéd és nemzetközi tagokkal, ami a szellemi közösség iránt érzett vágyam egy másik oldalát elégíti ki. Az otthoni és itteni énem egyre közelebb van egymáshoz. A létezés Lundban lassan természetessé válik, ami azt jelenti, hogy lassan búcsút kell mondanom a magányos vándornak.

 

Lundi diákok az egyetem előtt

Aktuális szám

Itt a Magyar Liget

új száma

Magyar Liget 20 évfolyam

83. szám - 2017 / 3-4

Lapozó

 

 

 

2016 1. szám lapozható

 

 

2016 1. szám lapozható

 

2015 4-5. szám lapozható

 

2015 1-3. szám lapozható