Archivum

Látogatók



Hungary 53.1%Hungary
United States 10.5%United States
Ukraine 7.6%Ukraine
Sweden 6.6%Sweden
Canada 5.2%Canada
Norway 3.8%Norway
Germany 3.3%Germany
United Kingdom 1.9%United Kingdom
Romania 1.4%Romania
Russian Federation 1.4%Russian Federation
Denmark 0.9%Denmark
Netherlands 0.4%Netherlands
Greece 0.4%Greece
Austria 0.4%Austria
France 0.4%France
Israel 0.4%Israel
Kuwait 0.4%Kuwait
Croatia 0.4%Croatia
Australia 0.4%Australia

Tegnap: 2
Mostani hét: 2
Múlt hét: 11
Mostani hónap: 39
Múlt hónap: 65
Összesen: 262


Lélekgondozó

 

Az egyházak szerepe a modern szocializációs folyamatokban

 

Nagyon érdekes és egyben kihívásokkal teli korban élünk. Rövid elemzésünket kezdhetjük talán az elmúlt évtizedek összefoglalójával. Olyan kornak vagyunk a gyermekei, amely erős ideológiákkal hatott ránk. A kommunizmus évtizedeit elfeledni meggondolatlanság volna. Az 1989 előtti évtizedek létroncsoló folyamatai mindannyiunk számára ismertek: kitartó munkával próbálták megsemmisíteni és az emberek elméjéből kiiktatni mindenféle istenképet, a család pedig – a társadalom alapsejtje – folyamatos terrornak volt kitéve. Legfőbb cél a társadalom immunrendszerének, ellenállóképességének meggyengítése volt minden szinten. A félelem érzése állandósult az egyénekben: félni kellett mindentől, bizalmatlannak kellett lenni mindenkivel. A kommunizmus évtizedeit a nyolcvanas évek végén  ideo-lógiaváltás követte: a kapitalizmus. Az új ideológia rárakódott a régire - mint az már számtalanszor bebizonyosodott: mindez egy nemzetközi politikai paktum hatására történt. A forradalomnak nevezett váltás legfontosabb célja volt, hogy a régi hatalom kontrollja alól kerüljenek Kelet-Európa társadalmai az új hatalom kontrollja alá. A jól eladott és kellőképpen szajkózott „társadalmi megváltás” nem következett be. Helyette beindult egy újabb létroncsoló folyamat, amely célkitűzéseiben hasonlít az előző hatalomhoz: mindenféle istenkép megsemmisítése, a család gyengítése, a társadalom belső ellenállásának a felszámolása, a hazugság politikai programra való emelése. A legszentebb cél ebben az esetben: a profit maximalizálása minden áron. A profittermelés kontrolljának megszerzése, a nemzeti javak „privatizálása” egy olyan folyamatnak a lényeges eleme, amely a „szabadság” égisze alatt egy modern  rabszolga-társadalmat hoz létre. Az egyén a „szabadság” máza alatt teljesen kiszolgáltatott, és mivel a társadalmi immunrendszerét erősíthető intézmények (család, egyházak, iskola) szintén nagyon gyengék, ezért elhatalmasodik benne a félelem, a harag és modern rabszolgaként nemcsak képtelen megoldást találni életének hatalmas problémáira, de a körülötte játszódó folyamatokat sem érti. Nem is értheti. A homo sapiens lassan homo videns-é (néző emberré) alakul, amely kevés szabadidejében leül a televízió képernyője elé és tehetetlenül fogadja magába az értéktelen információ-áradatot. A nyugati civilizáció egyre inkább atomizálódik és a fukarság, kapzsiság és fösvénység csapdájában vergődik, miközben az őszinteség, erkölcsösség, hitelesség „maradi” értékekké degradálódnak. Mindez vészreflexet alakít ki az atomizált, eladósított, a mediatizált butítás hatása alatt vergődő emberben: ez a vészreflex rövidtávú gondolkodást, demotivációt, állandó nyugtalanságot eredményez, csökkenti úgy az érzelmi intelligenciát, mint a szociális érzékenységet. A hosszútávú stratégia hiánya káros az egyénre és a társadalomra egyaránt.

„Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” lassan átalakul: „Amit ma hazudhatsz, ne halaszd holnapra”. A kommunizmus létroncsolására épülő, embertelenségében vele megegyező kapitalizmus a „megváltás” helyett mást hozott. Illetve mást hozott létre: a fogyasztó embert, a konzum-gépezetet, akinek elég néhány mediatizált impulzus és bármit megvásárol (egyre gyakrabban hitelből).

Az egyházak legfontosabb feladata a (re)szocializáció kihívásának felismerése. Köztudott, hogy öt erős szocializáló erő létezik: a család, az iskola, a média, az egyházak (vallás) és az azonos korúak társasága. Mivel a család teljesen kiszolgáltatott a fent említett folyamatoknak, az egyházak szocializáló jelentősége felértékelődik. Egy olyan társadalomban, amely teljesen elveszíti szakrális jellegét, ahol az emberi értékekből „kiavatják” az egyént, szükség van egy olyan erős intézményre, amely érti, értelmezi és elemzi a társadalmi folyamatokat és ezáltal felvilágosítja a társadalom szereplőit.

Az emberi értékekbe való „beavatás”, a társadalom és az emberi élettér „reszakralizációja” olyan kihívás, amely elől megfutamodni nem lehet. Az embereknek vissza kell adni a hitüket önmagukban, Istenben, az igazságban, mert ezek nélkül nincs jövője az emberiségnek. A Jakab Antal Tanulmányi és Felnőttképzési Központ Csíksomlyón ennek a kihívásnak szeretne megfelelni. Csíksomlyó szakrális erőterében megújult infrastruktúrájával szeretettel vár programjaira minden érdeklődött.

A Jakab Antal Tanulmányi és Felnőttképzési Központban március 13-án, délután 6 órai kezdettel Dr. Hetesi Zsolt, budapesti egyetemi tanár tartott előadást a fenntartható fejlődésről. Ez a témakör számunkra, gyerekeink számára fontos, unokáink számára viszont elengedhetetlen. Az Emberfia szavait idézve: az igazság ismerete szabaddá tesz. Csakis az ismeret tesz szabaddá – a butítás, valós információk elhallgatása, az orwelli 1984-es „gondolatrendőrség” szindróma sehova nem vezet. Csakis akkor van jövőnk, fenntartható jövőnk, ha a jelen döntéseit ennek az érdekében hozzuk, és nem a rövidtávú profitszerzés érdekében áldozzuk fel szakrális életterünket.

Dr. Szakács Ferenc Sándor,

 a Jakab Antal Tanulmányi Ház igazgatója

 

Aktuális szám

Itt a Magyar Liget

új száma

Magyar Liget 20 évfolyam

83. szám - 2017 / 3-4

Lapozó

 

 

 

2016 1. szám lapozható

 

 

2016 1. szám lapozható

 

2015 4-5. szám lapozható

 

2015 1-3. szám lapozható