Archivum

Látogatók



Hungary 46.4%Hungary
United States 13.1%United States
Sweden 8.7%Sweden
Canada 6.5%Canada
Ukraine 6.1%Ukraine
Norway 3.5%Norway
Germany 3%Germany
Romania 3%Romania
United Kingdom 1.7%United Kingdom
Denmark 1.3%Denmark
Austria 0.8%Austria
Slovakia 0.8%Slovakia
Russian Federation 0.8%Russian Federation
Italy 0.4%Italy
France 0.4%France
Switzerland 0.4%Switzerland
 0.4%
Israel 0.4%Israel
Belgium 0.4%Belgium
Australia 0.4%Australia
Greece 0.4%Greece

Mostani hét: 5
Múlt hét: 17
Mostani hónap: 28
Múlt hónap: 83
Összesen: 287


Legendák és golf

Bizonyára sokan meglepődnek, hogy nem Loch Nesst választottam utazásom céljául. Be kell vallanom, nem a legszebb tava Skóciának, de akkor valótlant állítanék, ha azt mondanám: nem ékköve a koronának. 

Hogy mi van a szörnnyel? Nos, láttam, nem is egyet! A tó melletti ajándékboltban sorakoznak a kis és nagy Nessik. Mindenféle méretben és mindenféle anyagból. Csak úgy, mint otthon a „műbalogörzsék” a hídi vásáron.  

Képzeletünk határtalan. De miután Jacques Cousteau 1985-ben átkutatta a tavat, és semmit sem talált, csak legendát?  

A misztikum kedvelői joggal kérdezhetik: Mi van azon a híres fényképen? Ez ám a fából vaskarika! A híres vagy elhíresült fénykép. Hajlok a magyarázatra, miszerint cirkusz volt Invernessben. (Loch Ness melletti város) Az egyik „elefánt” megszökött. Talán, mert elege lett a rivaldafényből, elege lett az ösztökélésből, egyszerűen világgá ment. A skótok szerencséjére, bánatát  és fájdalmát a Loch Ness vizével locsolgatja. Ennyit a Nessiről. De aki teheti, vagy idáig keveredik, feltétlenül nézze meg. Talán nagyobb szerencséje lesz, mint Cousteau kapitánynak vagy nekem.  

Csak Ben Y Vrackie néz rám itt, havas csúcsával, pedig azt gondoltam, a télnek már nincs több hava. Tévedtem. 

Visszafelé a hegyek elszelídülnek.

Megpróbálom bemutatni a várost, ahova igyekszem: St Andrews-t. A keleti parton terpeszkedik mind a tizennyolcezer lakosával, amelynek egyharmadát egyetemisták teszik ki. Nevét a város Szent Andrásról kapta. Állítólag itt őrizték a katedrálisban Szent. András relikviáit. Innen a skót zászlóban az András-kereszt.  

Egyetemi város(ka), hovatovább Skócia legöregebb iskolája található itt. A 16. század elején építették, és legalább olyan híres, mint Oxford vagy Cambridge. A harmadik a szigetországban. Itt szerezte diplomáját az angol királyi cím várományosa, Vilmos herceg is. No, azóta megnőtt az egyetem ázsiója. Ki tudja, mi járt, vagy jár az uralkodók fejében?! Egy biztos, özönlenek a diákok a világ minden tájékáról. „.Sine nobilate” mondaná William Makepeace Thackeray, a neves író és sznobkutató. 

Vannak, akik az előadások látogatása nélkül jutottak az intézményben diplomához: Henrik Larsson focista, Michael Douglas a filológia doktora lett a St. Andrews Egyetemen Utánanéztem, - gugliztam -, de semmi nyomát nem találta írott munkájuknak. Ugyanez áll Bob Dylanra, aki 2004-ben a „zenetudomány doktora” címet vehette át a skót felsőoktatási intézményben. Állítólag ötven percet késett akkor. De ezeket kételkedve írom. Grétsy László  bizonyosan megjegyzést fűzne az angol to google ige magyarosított változatához, amelyet az amerikaiak az évtized kifejezésének választottak. Mi mindjárt magyarosítottuk, és a keresztségben a gugliz (igét) alakítottuk belőle..

Megfordultam Dundeeban. Meglehetősen nagy várossá nőtte ki magát ez az egykor aprócska halászfalu. Készítettem néhány felvételt a Discoveryről, arról a híres hajóról, amely megjárta a Déli- sarkot 1902 – 1904 között. Sajnos a kapitány (Scott) és három társa életével fizetett. Mindhármuk holttestét fél évre rá találta meg egy kutató expedíció. A hajó fekete teste kipányvázva várja a turistákat. Nekem úgy tűnt, akár most is mehetnénk vele egy felfedezőútra. Ilyen érzése támadhat az eltengerítetlen magyarnak.  

St Andrews innen nézve, havas, gondoltam, s csak később eszméltem rá, hogy a hullámok hátát néztem hónak, ahogy a távolból lökdösték egymást. Soha nem láttam ilyen nagy tajtékokat. Tátott szájjal szemléltem a víz duhajkodását. Közben majd belém fagyott a lélek. Igaz a mondás: A hideg, szél nélkül semmit nem ér.

Ha tehetem, mindenütt megnézem az öregtemetőket, bárhova vet is a sorsom. Morbid? Lehet. Nem kellett messzire mennem, mindjárt a katedrális mellett van a temető. Megkerestem a turista információs irodát, és az ott dolgozó hölgy segítségét kértem. Vezessen körbe, meséljen  Szent András relikviáiról.

- Legenda – mondta a hölgy - talán egy kis ideig valóban itt voltak a Görögországból származó ereklyék. 

- Annak, aki ebben temetőben kívánkozik örök nyugalomra, igazolnia kell rokoni kapcsolatát. 

Az egyetem, több épületből, különálló tanszékekből áll. Mondhatni behálózza a városkát. Szerintem a város lakói a diákokból élnek. A földrajz tanszéket kerestem, mert ott végzett Vilmos herceg, Erzsébet királynő unokája. Már vagy tízszer körbejártam a várost, mire ráakadtam. Pedig többször is útba igazítottak, persze mindenki máshol tudta. A könyvtárban érdeklődtem. Útba igazítottak. Elmagyarázták, hogy néz ki  az épület. Kontinenshez szokott szemem nem bírta felfedezni az árnyalatnyi különbséget az épületek között. Azon gondolkoztam, milyen idézet lenne itt helyén való. (Talán ezért nem találtam az épületet.) Eszembe jutott egy anekdota, Bengt  Berg - től olvastam hajdanán. A szegény embernek ikrei születtek. Nézi a két egyforma gyereket, és azt mondja:  

 - Ez a Jóska olyan, mint János! Vagy inkább János olyan, mint Jóska? 

Közben dél lett.  Harangszót ugyan nem hallottam, de a hasam követelőzött. Hol ehetnék másutt, mint egy igazi Fish and Chips boltban. Nem kívántam a halat, de gondoltam, ez így stílusos. Az ebédem sült hal és sült krumpli volt, mindez lefojtva Mars csokoládéval, amit az ötletgazdag skót sűrű palacsintatésztába mártva, bő zsírban ropogósra süt a halak mellett.

Megkerestem a híres golfpályát.  „Home of golf”  tartják az angolok. Bár maga a játék Hollandiából ered, holland hajósok hozták a szigetre a 15. században. Az első kékvérű  nőjátékos Stuart Mária volt – kritikát biztos kapott a francia élenjáróktól, ugyanis a játékot francia földön népszerűsítette. 

Itt van a világ legöregebb és leghíresebb pályája, az Old course. Itt rendezik meg ötévente az Open Championshipet. Ilyenkor duzzad a város, már ami a lelkeket illeti, és a szállások ára az egekig nő. 

Nekem furcsa, hogy az emberek labdát ütnek, úgy tűnik kiszámíthatatlan rendben. Tél van, fúj a szél, és játszanak. Nekem inkább egyfajta összejövetelnek tűnik, mint sportnak, pedig az. A játék alkalmával hét - nyolc kilométert is menetelnek maguk után vonszolva az ütőket. Ez már magában véve is teljesítmény, nem szólva az ütésekről, amiket kipróbálva állíthatom nem is egyszerű. 

Amíg a szem ellát, milliméteresre vágott fű és különböző akadályok, amelyek keserítik a golfosok életét. Tavaszodik a pálya, ezernyi sárga golflabda virul a füven. Senkit nem érdekel, senki nem visz haza szuvenírt belőlük. 

Esteledik. Még egyszer visszanézek a városra, ki tudja, mikor keveredek ide még.  

 

F. Böszörményi Zoltán képes riportja

Aktuális szám

Itt a Magyar Liget

új száma

Magyar Liget 20 évfolyam

83. szám - 2017 / 3-4

Lapozó

 

 

 

2016 1. szám lapozható

 

 

2016 1. szám lapozható

 

2015 4-5. szám lapozható

 

2015 1-3. szám lapozható