Archivum

 

Nyílt tér

Ezzel a lapszámmal a húsz esztendeje kitartóan, önkéntes szolgálatban szerkesztett Magyar Liget és az Ághegy folyóirat befejezve küldetését  —  megszűnt. A támogatására alapított Ághegy-Liget Baráti Társaság működése  okafogyottá  vált.

Az utolsó lapszám megjelenését honlapszerkesztőnktől, Székely Jánostól várjuk és reméljük. 

Addig is utolsó lapszámunk a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapjáról olvasható:

https://epa.oszk.hu/00100/00146/00055/pdf/ 

 

Mór az alagút végén   

     Két évtizede negyedévenként két folyóirat számait sorakoztattuk fel a skandináviai magyar családok  és a különféle irodalmi és művészeti ágak-ban alkotó északi magyarok önkéntes szolgálatára. Megbízatásunk legesleg-felülről jött, avagy belső parancsolat-ból, amelynek felkent és elhívatott munkásai voltunk mind a mai napig. Hasznot  pénzben nem mértünk. Min-den munkánk, beleértve közel félszáz szerző könyvének szerkesztését és gondozását az Ághegy Könyvek sorozatban, bérmentve végeztük.        Azok közé a szíves szolgák közé tartozunk, akiket a pénz nem boldogít, és akkor sem akadályoz a jótettben, ha éppen a mindennapi ellátásunkra,  szórakozásunkra, kedvtelésünkre fordítható svédországi  társadalmi segélyünket  kellett ezért megkurtí-tanunk.  A világon egydülállóan két évtizede pénztelenül és rendszeresen megjelenik mindkét lapunk, mert ren-geteg barátra találtunk, olyanokra, akiktől tanultuk a pénztelenek szerénységét, akiket követtünk és bátorítottunk az alkotásra, amelyért 

nem jár anyagi elismerés, de még      di-csőségmorzsa sem, pedig Apáczai urunk szerint „ha nem iparkodunk, hogy az időt hasznosan töltsük, dicsőség nélkül, barmok gyanánt fogunk az életből kimúlni .” A két lap minden írása, minden alkotása  ilyenformán felbecsülhetetlen értékű. Tisztelet az érdekmentes alkotóknak! Dicsőség a magyar nyelvet, irodalmat, művészetet, a  magyar művelődést  hazafias meggyőződésből művelőknek!

     Akárki, aki a saját eszére bízza magát, az emberiség történetét pásztázva könnyen rájön arra, hogy generációk mutatós eszmék varázsában élték bódult  életüket. Minden időkben a teljes szabadság csalétkét lobogtatták szemünk előtt, akik hatalomra törtek. Birtokolva azt,  rendre hátat fordítottak zengzetesen hírdetett eszméiknek, és szemfényvesztő hazugságuk garmadájával takartan parancsuralmat hoztak létre a maguk hasznára.  Ma még többet akarnak. Rejtekezve, az állatfajtákat keresztezők mintájára népeket, szokásokat, vallásokat kotyvasztanának össze az áhított rabszolgalelkű, gombnyomásra gépként működő embertípus sietős kialakításának céljával. A liberalizmus eszméje ernyőjének árnyékába húzódó kisebbséget avatnának felsőbbrendűvé, a demokratizmus emberségét  feledtetve. De mindenkor kiderült a turpisság, a tömegek fellázadtak, az akarnokoknak menekülniük kellett.

    Jelenleg a pénz diktátorsága alatt nyögünk. Van ugyan mit ennünk, és zsibbad az agyunk az atomizálódás világába terelt nyáj tagjaként, az európai jólét langyos melegében alig észrevehetően radírozzuk ki életünkből a hazaszeretetet, a családközpontúságot, a közösségi élet és az emberszeretetre épülő vallásosság szokásait, elbam-bulunk a csakis magunkra figyelésben, a nyájbani elszürkülésben, amely a nagy testvér uralkodásának záloga. Világméretű változások szakadékának szélén állunk. És az eszméletlenség  jelen van mindennapi életünkben, mohóság kaszál barátságaink egykor zöldellő mezején. A közösség pénzét elherdálók mesterségesen dagasztott, hazafias  szolgálatot mutató paravánja mögött a „kaparj kurta, neked is lesz !”  gyakorlata buzog. Tapasztaltuk ezt folyóiratunk megjelenésének évtize-deiben is. És elment a kedvünk a szélmalomharctól. Régi mondást parafrazálva  mondjuk keserűen: az is bolond, aki önkéntes szolgálatra adja idejét. Költőnek is le kell tennie a lantot. S miközben napjainkat morzsolgatjuk életünk titkzatos hosszúságú ösvényén, bízunk abban, hogy az utánunk követ-kező nemzedék a liberalizmustól még fertőzetlen tagjai sorában akadnak olyanok, akik munkánkból, de fias-kóinkból is merítenek a jobb folyta-táshoz elegendő tanulságot és reményt. Mégpedig abból a reményhalmazból építenek új életet, amely hitünk szerint, talán soha meg nem halhat. 

A szerkesztő

 

 

Leveleinkből 

Kedves Károly! 

Egy kicsit megakadt a szemem a csatolmány nevén, és gondoltam, hogy olyan értelemben utolsó, hogy a jelenleg utolsó, vagyis a legfrissebb.

Hát, ahogy beleolvasok, látom, hogy bizony nem csak ilyen értelemben...

Szomorúan, de megértően vettem tudomásul a tényt.

Nem voltunk közeli kapcsolatban, de értékes emlékként tartjuk számon a látogatásodat Helsinkiben, és röviden nálunk is, és a véletlen találkozást Kolozsváron a tavaly (vagy már két éve?).

Köszönjük az eddigi munkádat, az órákat számolatlanul! Hiszem azt, hogy értelme volt, és remélem azt, hogy így felocsúdva lesz, aki folytassa.

Az Úr Isten áldjon meg érte gazdagon, éltessen egészségben, és örökkéÜdvözöllek sok szeretettel,

Siket-Szász Csaba

Csaba Siket-Szász <Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.> (időpont: 2020. márc. 16., H, 13:51)

 

Kedves Csaba!

Elevenen él bennem találkozásunk, sajnos ritka az olyan ember, amilyen ti vagytok. Nemcsak korom miatt, hanem az olyanok miatt, akik munkámat kisajátitva kívánnak maguknak nemcsak dicsőséget, hanem a jó céloktól eltéritett hazai anyagi támogatásokat lenyúlva nyüzsögnek és rombolják mindazt, amit a hozzátok hasonló szíves emberekkel egyûtt építettem két évtized alatt. Félre kell lnom, mert korpa közé nem keveredhetem... Tartsatok meg jó emlékezetetekben.

Barátsággal

Károly

 

Elekes Ferenc, erdélyi író levele

 

Kedves Karcsi,

Sajnálom, hogy ez az utolsó lapszám. Minden elmúlást sajnálok. De ez az élet: egy nagy semmi. Vagy Summa. Mindegy. Maréknyi por és hamu vagyunk. 

Azért mégis! Szép életünk volt, Te szabad országban éltél, mókusok között és alkottál magadnak pályafutást. Én semmit nem alkottam, nincs pályafutásom. És nem is lesz immár. Így van jól. Ha van Isten, (és miért ne lenne?)ő tudja, mi a dolga ezzel a világgal. 

Magamról nincs, amit írjak, s ha lenne sem írnék, szavak pocsékolása.

Rólad is keveset írok: azt, hogy szép emlékeink is vannak. (Vacsorák a Tolsztojban!) 

Nagy munkát vettél magadra, derék ember vagy. 

Köszönöm, amit értem tettél, jól tetted

Isten éltessen jó egészségben, ameddig még lehet.

Barátsággal ölellek,

Feri.

 

K.K!

Kár, hogy a két jobb sorsra érdemes lap és az ÁLBT ilyen szomorú körülmények

között mond búcsút az olvasóknak.

Köszönöm, amit a Skandináviában tevékenykedô magyar alkotókért  tettél.

Jó egészséget és boldog életet kíván neked és nejednek

baráti üdvözlettel

Gál Zoltán

 

Vladár Pál levele  Kolozsvárról

Szeretett Barátaink!

Megkaptuk a Magyar Liget utolsó számát és az Ághegy mellékletet!Köszönjük szépen és egyúttal sajnáljuk,hogy véget ért egy értékes szakasz az életedből.Végigolvasván az emlékirataidat,teljes mértékben igazat adok neked.Nagyon köszönöm neked,hogy visszavezettél az olvasás élvezetéhez(nem volt könnyű!) és remélem,hogy ezek után nem lesz nehéz lemondani a tévézés egy részéről az olvasás javára.

    Mi jól vagyunk.Több mint egy héttel ezelőtt komoly bevásárlást hajtottunk végre a Kauflandban (én a kocsiban maradtam és amig Judith elvégezte  várárlást,ui.mindenki

 nagyon félt engem,tekintve,hogy szivproblémáim vannak,és egy virusus ráadás végzetes lehet).Senki sem jön hozzánk,mi sem megyünk sehová.Isteni áldás ez az udvar,én a napos órákban D vitamin gyűjtésben veszek részt.Judith nagyon elkényeztet minket:most például kétfajta leves-bab és karalábé húsgomboccal-áll a rendelkezésünkre,amit hárman fogyasztunk(Fruzsi mással helyetesíti ezeket),mi Judithtal ketten ma lencsét ettünk kolbásszal,a gyerekek meg főtt zöldséget szoktak enni csirkehússal.Judith még barnalisztből készített pogácsákat a gyerekeknek,nekem meg kekszszalámit,tegnap este meg virslis rétes tekercset varázsolt mindnyájunknak.

   A gyerekek már belejöttek a digitális tanulásba,Ákosnak minden nap vannak órái,házi feladatai,Fruzsi meg esszéket,meg más dolgokat kell készítsen.Ma kinn dolgoztak az udvaron,nagyon élvezték a szabad levegőt és a napsütést.Nekünk még vannak bőven tartalékaink,úgy,hogy egyelőre nem kényszerülünk kimenni az utcára.

   Fogadott hazátokról nem hallottunk,olvastunk semmi jót,úgy értesültem,hogy a "nyájimmunitás"-sal kisérleteznek,ami feltételezi a lakosság 5o-6o%-os megfertöződését és több tízezer ember(főleg idősek) halálát.Ez-gondolom-,hogy csak feltételezés,de virus-ellenes intézkedések eddig nem történtek.Aggódunk értetek,meg a Malmö-i barátainkért és a Kristianstadban élő keresztlányom családjáért!Úgy gondolom,hogy a legjobb módszer betartani a "Maradj otthon!"jelszót.

  Sokat nem akarok ezekről beszélni,mert a magas vezetés nem veszi jó néven az efajta okoskodásokat,legalábbis így nyilatkoztak a migránsválság idején a megkérdezett magyarok.

  Remélem sikerült megoldani(legalább részben) az egészségügyi problémáitokat és jó hirekről számoltok

be legközelebb.

      Szeretettel!

Pali, Judith ,Ákos, Fruzsi 

 

 

Támogatónk

 

Kellemes ünnepeket, boldog új esztendőt kíván a

Magyar Liget 

- a skandináviai magyarok családi lapjának és az

Ághegy 

- a skandináviai magyar irodalmi és művészeti melléklet  szerkesztősége!

 

Új könyvek az Ághegy Könyvek sorozatban

 

 Bálint Endre Levente

 

Északi kagylók

versek

 

 

 

 Lapozható könyvek

 

VERS KÉP

Tar Károly - Titoktára

Tar Károly - Titoktár

Tar Károly - Est

válogatott versek

  

Tar Károly - Kedves könyveim könyve

 

 

Tar Károly - Kevert kavart

kisprózai írások

 

 

Tar Károly 

 

VOLTAM

eemlékiratok


I.
A Boldog utcán innen

 
II.
Saját lábon

 

III.
Ezer kilométerekkel -1

III.a

Ezer kilométerekkel - 2 

 

IV.  

Északi fényben

 

 V.

Summa summarum

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aktuális szám

Itt a Magyar Liget
új száma
Ághegy melléklettel

Magyar Liget - 2019 / 4.

Lapozó

2016 1. szám lapozható

2016 1. szám lapozható

2015 4-5. szám lapozható

2015 1-3. szám lapozható