Archivum

Látogatók



Hungary 53.1%Hungary
United States 10.5%United States
Ukraine 7.6%Ukraine
Sweden 6.6%Sweden
Canada 5.2%Canada
Norway 3.8%Norway
Germany 3.3%Germany
United Kingdom 1.9%United Kingdom
Romania 1.4%Romania
Russian Federation 1.4%Russian Federation
Denmark 0.9%Denmark
Netherlands 0.4%Netherlands
Greece 0.4%Greece
Austria 0.4%Austria
France 0.4%France
Israel 0.4%Israel
Kuwait 0.4%Kuwait
Croatia 0.4%Croatia
Australia 0.4%Australia

Tegnap: 2
Mostani hét: 2
Múlt hét: 11
Mostani hónap: 39
Múlt hónap: 65
Összesen: 262


Cigányaink

 

Braun László - Csernicskó István - Molnár József: Magyar anyanyelvű cigányok/romák Kárpátalján


150.000 muszlim cigányt telepítenek Délvidékre

A folyamat elkezdődött, de a hivatalos szervek egyelőre tagadják. Még a helyi cigányok is félnek tőlük.

2010/12/19 - 15:00 Szent Korona Rádió

A magyarlakta településeken összeírják az üres házakat és az idősek házait, azokba pedig a nyugaton beilleszkedni nem tudó vagy bűnöző cigányokat költöztetik a kitoloncolásuk után. Ha véghezviszik ezt a folyamatot, a délvidéki magyarság sorsa véglegesen megpecsételődik.

Három éve röppent fel a szóbeszéd, hogy Délvidékre rövid időn belül Nyugat-Európából legalább 100-150 ezer szerb állampolgárt, főként koszovói muszlim cigányokat toloncolnak vissza. Titkon reméltük, hogy ez csak rémhír, mára viszont színtiszta valósággá vált. Martonosra már tavasszal megérkeztek az új telepesek, akik már most a lakosság 5%-át teszik ki, és a helyi cigányok is rettegnek tőlük.

Péterrévén egy ügynökség keresi az üres, eladó házakat, akármi megfelel. Ötezer eurós keretük van minden házra, ami eladó azt meg is veszik. De Bácskossuthfalván, Magyarkanizsán, Zentán is hallani a várható új szomszédokról, vagyis mindenütt ahol jelentős (most még) a magyarság számaránya.

Szerbia az utóbbi 100 évben rengetegszer változtatta meg a Délvidék etnikai képét. Gondolhatunk itt az első világháborúban elűzött magyarokra, a betelepített dobrovojac falvakra, a '44-es magyar genocídiumra, a több mint 300 ezer köddé vált svábra, a délszláv háborúban golyófogónak küldött magyar fiúkra, a 300 000 délvidékre telepített szerb menekültre és háborús bűnösre, most pedig a koszovói muszlim cigányok jönnek...

Délvidéken az 1970-es évek végétől fogva negatív a népszaporulat, mégis az utóbbi 100 év alatt a magyarság 35%-al csökkent, míg a szerbek száma 150%-al nőtt meg a régióban.

A rendőrség már 2008 elején elkezdte a magyarlakta ingatlanok összeírását és jegyzékbevételét is. Sok helyen ahol idősek élnek bementek és összeírták, hány szobájuk van és mennyien laknak egy ingatlanban. A szabadkai rendőrség az akciót egyébként azzal magyarázza, hogy az angol "bobby" rendőrségi modellt vették át, és így akarnak barátkozni a délvidéki magyarokkal. Igaz, arra nem tudott a rendőrségi illetékes választ adni, hogy miért épp este 21.00-kor mennek ki a magyar ingatlantulajdonosokhoz a rendőrök látogatóba és egyfajta háztűznézőbe.

Egyébként is gyanús mindez ugyanis az 1990-es évek polgárháborús időire emlékeztet, akkor ugyanis szintén ilyen összeírások voltak a menekültáradat megindulása előtt. Annó a koszovói harcok idején Kninből elkergetett szerbek úgy érkeztek Szabadkára és környékére, hogy cím volt már a zsebükben. Az összeírások alapján kapták.

Kisbajmokon is összeírták a házakat, de ezen a településen nemcsak rendőrök, hanem civil hivatalnokok is részt vettek az akcióban. Az összeírók ott azt a látszatot igyekeztek kelteni, mintha népszámlálás lenne. A rendőrség összeírta a házakat, különösen az üres, vagy elhagyott épületekre, telkekre összpontosított. Ami a minőséget illeti, nem válogattak a hatóság, listára került a rozoga, málló falu régi polgárház éppen úgy, mint a jó karban levő, kétszintes kockaház.

A legutóbbi "ház számláló akció" idején Dragan Jocic volt a belügyminiszter aki szerint nem is volt ingatlan-összeírás, és a zaklatásokat is cáfolta. Ez a válasz nem fedi az igazságot, maga a rendőrfőnök is megerősítette, hogy a házak összeírása valóban folyamatban van. Korábban még 2007-ben Veliusz Ility infrastrukturális-miniszter levelet küldött a délvidéki önkormányzatoknak, amelyben roma telepek létesítésére szólítja fel őket. Az ország délebbre levő, tisztán szerb lakosságú települései nem kaptak ilyen levelet. Sokak szerint a rendőrség által Bácskában és Bánátban megkezdett üres házak nyilvántartásba vétele arra utal, hogy az állam – a toloncegyezmény végrehajtásával – újabb magyarlakta települések elszerbesítésére és betelepítésekre készül.

Ugyanis Szerbia korábban nehezményezte azt a szigorúságot és azt a vízumrendszert, amelyet a schengeni rendelkezések életbelépése után kénytelen elviselni többek között a magyar határon. Belgrádnak csak úgy volt esélye a szigorúság enyhítésére, ha elfogadja azt a toloncszerződést, amelyet az EU kínált neki. Ráadásul Szerbia csak így kerülhet közelebb az uniós csatlakozási tárgyalásokhoz, így léphet át az unió fekete listájáról a fehér listára. A nemrég megkötött szerződés értelmében a Nyugat 150 ezer szerb illetőségű személyt toloncol vissza az országba. Olyan romákról van szó, akik nem tudtak beilleszkedni azokba a nyugati társadalmakba, ahová érkeztek annak idején. Most pedig Délvidékre kerülnek majd, jóllehet egyikük sem beszéli a magyar nyelvet, de nagyon sokan még a szerbet sem.

A belgrádi Munkaügyi Minisztérium mintegy ötezer emberről beszél. Ezzel szemben az Európa Tanács megállapítása szerint: Szerbiának mintegy 150 ezer személyt kell visszafogadnia. A testület jelentése hozzáteszi, hogy Belgrád ebben az ügyben 2002 óta gyakorlatilag semmit sem tett.

Koszovói albánok által elűzött cigányok várakoznak kitelepítésre, akik mégis maradtak azokat Európa legnagyobb ólombányájának a helyén kialakított táborba zárták, ahol 5 évig éltek a súlyosan szennyező nehézfémek között
A helyzetet csak tovább súlyosbítja, hogy a visszatoloncolódó romák 60-70 százaléka a ma már független Koszovóból származik, márpedig oda a cigányok nem térhetnek vissza. Egyrészt, mert szerb állampolgárok, és ezért a koszovói hatóságok megtagadják befogadásukat, másrészt, mert maguk a cigányok sem akarnak visszatérni szülőhelyeikre, mivel félnek.

A félelem onnan származik, hogy a kilencvenes évek második felében, a koszovói háború idején a cigányok a szerb reguláris erők egyfajta szabadcsapati voltak. Jutalmul megkapták az elűzött albánok házait, amelyekből viszont a belgrádi adminisztráció visszavonulása után menekülniük kellett. A kialakulóban lévő helyzet amekkora teher ez Belgrádnak, akkora lehetőség is a Délvidék etnikai arányainak végleges megváltoztatására, a magyarság kiszorítására.

A visszatoloncoltak és a koszovói szerb menekültek együtt hatalmas tömeget jelentenek, betelepítésük megpecsételi a délvidéki magyarság sorsát. És ez már a betelepítések második fordulója lesz az elmúlt tizenöt évben. Az 1990-es években a délszláv háború nyomán több mint 200 000, Horvátországból és Boszniából menekülő szerb érkezett a Délvidékre. Tíz évvel ezelőtt Szabadka lakosságának még fele magyar volt, most már csak 38 százaléka az. Tegyük hozzá, az akkori menekültek is idegen területekről érkeztek, soha nem is éltek magyarokkal, nem is láttak magyarokat. Többségük mindmáig nem tudta fölvenni azokat a szokásokat, amelyek mindig is jellemzőek voltak a Délvidékre. Nem véletlen, hogy az utóbbi évek folyamatos magyarellenes támadásait is ők követték és követik el.

Egy példa: csupán három roma család költözött korábban Tordára, ott mégis tüntetniük kellett a magyar szülőknek és nem merik az iskolába engedni a gyerekeiket az ott tanuló 14-15 éves cigánygyerekek randalírozásai, erőszakoskodásai miatt.

Azt pedig már csak mellékesen jegyeznénk meg, hogy az ENSZ-egyezmények a népirtás egyik formájaként jelölik meg az etnikai arányok erőszakos megváltoztatását, illetve egy közösség természetes létfeltételeinek tudatos lerombolását, erőszakos átalakítását. Valamint az etnikai arányok megváltoztatását szigorúan tiltja a Helsinki Záróokmány, amit Szerbia jogelődje, Jugoszlávia is aláírt.

És végül álljon itt egy nagyon tanulságos cikk, amely a Magyar Szóban jelent meg ez év márciusában. Bár a lap igyekszik a szerecsenmosdatásban a tények azonban magukért beszélnek. Ez vár ránk egész Délvidéknek, ha nem vigyázunk, és nem tiltakozunk:


Új lakók a martonosi Ligetben

Egyre nagyobb a faluban a Koszovóról betelepülő roma családok száma – Makra Ákos faluelnök szerint alaptalan vádakkal illetik a helybeliek a helyi közösséget

Isten hozta! - Martonos mégsem fogad mindenkit kitörő örömmel (Fotó: Miskolci Magdolna)

Liget – azt hinné az ember, hogy a szép név szép helyet jelöl. A martonosi Liget településrészre azonban sok mindent rá lehet fogni, de hogy szép lenne?! A romos házak mellett düledező kerítésekre mindenféle holmi kiteregetve. Sehol senki, de az újságíró betoppanása összecsődít néhány embert.

Ott, az utca végén keressék őket – mutattak a tősgyökeres martonosi cigányok a betonjárdás utca vége felé. Amikor megtudták, mi járatban vagyunk, panaszáradatot zúdítottak ránk: azóta nincs nyugtuk, amióta az új jövevények itt vannak, és mivel egyre többen vannak, mind kisebb a nyugalom is.

- Egész éjjel bömböl a zene, képtelenség tőle aludni. Nem csinálnak semmit, segélyből élnek, és ugyanannyit kapnak, mint mi. Pénzt kaptak, hogy házat vegyenek itt, nekünk meg már nincs maradásunk. Ha őket ide költöztették, akkor bennünket miért nem visznek be a faluba – záporoztak a panaszok és kérdések.

Isten hozta! – fogadja az érkezőt a martonosi helységnévtábla. Csakhogy a helybeliek mégsem örülnek minden betérőnek, főként nem a beilleszkedni képtelen letelepülőnek.

Makra Ákos szerint irányított lehet a betelepülés.

- Van néhány család, amelyik régebben, néhány évvel ezelőtt költözött ide, koszovói roma családok. Idén tavasszal azonban tömegesen jöttek. Az a baj, hogy képtelenek beilleszkedni, felborítják a közrendet, a közbiztonságot. Mindennaposak a betörések, lopások, az emberek félnek. Hogy miért éppen Martonost szemelték ki? Feltételezem, a határ közelsége miatt. Nem a falu elnökeként mondom, hanem magánvéleményem, hogy ez egy irányított betelepülés. A jövevények leterhelik az egészségügyet, plusz kiadásokat jelentenek, megterhelik a belügyi szervek munkáját, hiszen ha itt több dolga van a rendőrségnek, akkor nem tudja ellátni a munkáját máshol. A járőrök állandóan megjelennek, de csak azokkal tudnak mit tenni, akik nincsenek itt bejelentkezve – magyarázta a faluelnök.

Mint kiderült, a lakbejelentés nélkül itt tartózkodókkal szemben sem tehet sokat a hatóság. Legfeljebb felszólítja őket, hogy intézzék a hivatalos ügyeket.

- Egy-egy házban harmincan-negyvenen is be vannak jelentkezve. Dehogy laknak itt ennyien! Csak kell egy cím, amivel igényelhetik a biometrikus útlevelet. Azt mondják, azzal három hónapra kimennek külföldre, keresnek egy kis pénzt, visszajönnek, és megint kimennek. De most itt vannak. Általában tizenegy óra, dél körül kezdenek ébredezni, éjjel elindul a portya, és tart hajnalig – mesélte Makra Ákos.

A falu lakói egyre elkeseredettebbek, mesélik a sok gondot, bajt, bosszúságot. Mindenféle mendemonda is kering a faluban, többek között olyasmi, hogy a helyi közösség részesedést kap a betelepítésből.

- A martonosi helyi közösségnek és a magyarkanizsai önkormányzatnak semmi köze sincs a betelepülésekhez. Sőt, a helyi közösség közlemény formájában felhívta a lakosság figyelmét, hogy vigyázzanak, kinek adják el a házukat – jelentette ki a helyi közösség elnöke

Burhan és Ljugzime Gyukatan

Ez a ház eladó – hirdetik úton-útfélen a feliratok. Rengeteg a faluban az elhagyatott, évek óta hiába hirdetett, eladásra szánt ház. Rengeteg az összedőlt és összedőlő is. Nem csoda, hogy a tulajdonos igyekszik eladni a lakatlan épületet, minél előbb, és mindegy, hogy kinek. Azt beszélik, hogy a Koszovóról érkezettek támogatást kapnak házvásárlásra.

- Egy biztos, hogy sem a helyi közösségtől, sem az önkormányzattól nem kapnak. Ugyanakkor visszaélések történnek a szociális támogatással. Konkrét esetről tudunk, amikor a korábbi lakhelyükön, majd néhány nappal később itt is felvették a szociális segélyt. Vádak, rágalmak érik a helyi közösséget, személy szerint engem is, hogy valamiféle szerződést írtam alá, hogy a helyi közösség vagy az önkormányzat ezért a betelepítésért pénzt kap. Ez nem igaz, és hogy itt vannak ezek az emberek, az csak gondot okoz a helyi közösségnek. Mennyien vannak? Körülbelül százan. Ezelőtt a lakosság összetétele ilyen volt: 90 százalékban magyar, 5 százalékban szerb és 5 százalékban cigány. Most 15 százalék a roma, 5 százalék a szerb lakosság, és 80 százalék a magyar. Az emberek, főként a Liget környékén élők félnek, sokan fontolgatják, hogy elköltöznek. A Ligetben ezelőtt is éltek romák, nem volt velük semmi gond. Most ők is szívesebben beköltöznének a falu központjába – magyarázta Makra Ákos.
A fiatal nők szerint az olcsó házak vonzzák ide a koszovói romákat.
Szerinte azok a roma családok, akik ki akartak törni a környezetükből, már beljebb költöztek a faluba. Ők sem érzik magukat biztonságban új szomszédaik körében.
- Körözött bűnöző is volt a betelepültek között, őt sikerült lefülelni. A faluban megszaporodtak a bolti lopások, már a helyi közösség épületében és a pékségben is történt rendbontás. Én úgy gondolom, hogy valaki ide küldte őket Martonosra, ígért nekik fűt-fát, és most követelőznek. A helybeliek hosszú ideje árulják a lakatlan házakat, tudjuk, milyen a gazdasági helyzet, tehát nem válogatják meg, kinek adják el. Azután meg azzal vádolják a helyi közösséget, hogy mi beengedjük az idegeneket. A törvény az egész ország területén szabad mozgást biztosít minden állampolgárnak. Mi nem tudjuk megakadályozni, hogy ide jöjjenek – mondta a faluelnök.
A messziről érkezettek azonban sok keserűséget, bosszúságot okoznak, eltömik a vízelvezető csatornát (pedig Martonos nagyon belvizes terület), a nyitott kanálisokba engedik a bűzlő szennyvizet, és előfordul, hogy a járdát használják illemhelyként – még fényes nappal is.

Hogy a gyerekeik járnak-e óvodába, iskolába? Nem. De (a helyi közösség elnöke szerint) a bőséges gyermekáldás miatt tizenöt-húsz éven belül a lakosság nemzeti összetétele jelentősen megváltozhat a településen.
A Liget délelőtt tíz óra tájban csendes volt. A helybéliek elirányítottak egy kapu nélküli házhoz. Fiatal lány lépett ki az ajtón, a kérdezősködést ugyan elhárította, de kihívta az édesanyját.
- Három gyerekkel vagyok itt, a férjem dolgozik – mondta a rozoga házból kilépő asszony.
Arra a kérdésre, hol dogozik a férje, csak annyit mondott: messze, nagyon messze.
Tizenéves forma srác csapódott hozzánk, barátságosan, közlékenyen. Tetszett neki a fényképezkedés ötlete is. Burhan Gyukatan – mutatkozott be széles mosollyal.
- Jársz-e iskolába, Burhan? - kérdeztük.

- Dehogy jár, nincs meg annak ahhoz az esze – válaszolta valaki a hirtelen összeverődött társaságból.
Pedig a fiú szemmel láthatóan eszes, talpraesett.
- Mi hat évvel ezelőtt jöttünk ide. Sok a pici gyerek itt, de nincs orvosunk, nincs mentőautó se. A faluban nincs gyerekorvos, küldenek bennünket Magyarkanizsára, onnan meg Zentára, de nekünk nincs pénzünk arra. Ötezer dináros segélyt kapunk, abból vagy kenyeret veszünk, vagy orvosságot – dőlt a panasz Ljugzime Gyukatanból.

Mialatt beszélgettünk, fiatal, frissen sminkelt lányok, asszonyok vettek körül bennünket, a környező házakból jöttek. Arra a kérdésre, hogy miért éppen Martonost választották új lakhelyül, közülük válaszolt Valentina Gyukatan.
- A nagybácsink élt itt, a szomszéd faluban, Horgoson. Tőle hallottuk, hogy itt, Martonoson nagyon olcsók a házak, már 1500-3000 euróért lehet venni. Ezért jöttünk ide. Összeszedtünk egy kis pénzt, segített a nagynéni is egy kicsit, és megvettünk egy pici házat, egyetlen szobával, aztán lassan építgettünk hozzá. Mióta férjhez mentem, nekünk már külön házunk van – mesélte Valentina.
Már a helyi közösség épületében is volt rendbontás.
Így jönnek folyamatosan a többiek is, rokonok, ismerősök, ismeretlenek. Belakják a Ligetet. Pedig többen nyomorognak itt, sok köztük a beteges. Néhányuknak igazolványa, betegkönyve sincs. Egyikük azt mondja: nem tud itt bejelentkezni, mert nincs annyi pénze, hogy visszamenjen a régi lakhelyére kijelentkezni. Ha nem jelentkeznek be, akkor nem kaphatnak semmiféle szociális juttatást, és megdől az az elmélet is, hogy az új útlevél a motiváció. Akkor hát mi? Nem bizonyított az a változat sem, hogy a Nyugatról kitoloncoltak álltak meg itt, amíg visszamehetnek.
A magyarkanizsai önkormányzatban csak annyit sikerült megtudni, hogy új keletű szociális problémát, megnövekedett kiadást egyelőre nem okozott a koszovói roma családok jelenléte. A hivatalos úton tartózkodó Nyilas Mihály polgármester viszont elmondta, hogy miután felmérték, mekkora horderejű a martonosi probléma, az önkormányzat igyekszik segíteni. Mivel nem látszik szervezettnek a betelepülés, hanem egyéni kezdeményezés, ezért a problémamegoldás is csak önszerveződés lehet, többek között a lakatlan házak felmérésével, a tulajdonosokkal való megbeszélésekkel.

Az alkotmány szavatolja, hogy nem lehet megváltoztatni egy közösség nemzeti összetételét. De az alkotmány szavatolja a szabad mozgás és letelepülés jogát is.
Úgy tűnik tehát, hogy ennek a témakörnek még folytatása lesz, annál is inkább, mivel az európai kaput, Horgost, ugyancsak érintik hasonló gondok.
(Demokrata / STOP / Heti Válasz/ Magyar Szó - nyomán MAGYARázat.info)
    * Angliában is bűnöznek a cigányok

    * Az olaszok pofán vágják a cigányokat

 

 Aresaipe peremén

Mondd, mit tudsz a cigányokról? Poénkodhatnék azzal, hogy a válaszodból megmondom, ki vagy. De nem teszem. Mert akár az jut eszedbe róluk, hogy lopnak, csalnak és nem akarnak dolgozni, akár az, hogy egy hontalan és egzotikus népcsoport, amellyel európai polgárokként osztozunk e földrészen, szinte biztos, hogy igen kevés tárgyi ismerettel rendelkezel a származásukról, a kultúrájukról, a nyelvükről. És talán akkor sem rugaszkodnék el nagyon a valóságtól, ha azt állítanám, hogy a romák nem is nagyon érdekelnek bennünket „hazaiakat”. Aresaipe, azaz Európa országai között megható egyetértés uralkodik a „cigányprobléma” területén: a romák gondot jelentenek, amelyet orvosolni kell, és különben is jobb lenne, ha valahova máshova mennének.

Irka Cederberg svéd újságírónő Född fördömd (Elátkozottnak születve. Stockholm, 2010, Leopard Förlag könyvkiadó) című könyvében probléma helyett „európai dilemmának” nevezi a romákat, és felteszi olvasóinak a retorikus kérdést: mennyi ideig hagyjuk még, hogy kontinensünk legnagyobb létszámú kisebbségének üldöztetése tovább folytatódjon?
A könyv a legfrissebb történelmi és nyelvészeti kutatásokat is figyelembe véve rövid áttekintést nyújt a romák származásáról, történelméről és nyelvének kialakulásáról, majd felvázolja a jelenkori helyzetüket Európa azon országaiban, ahol akár számszerűleg, akár arányában, számottevő a roma kisebbség létszáma. Szlovákia, Csehország, Magyarország, Olaszország, Görögország és Jugoszlávia (a balkán háború előtt és alatt), illetve Koszovó így saját fejezetet kap, Románia azonban annyira meghatározó szerepet játszik a cigányok múltjában és jelenében egyaránt, hogy nem lehetett egyetlen címszó alá tömöríteni – a román vonatkozások átszövik a könyv teljes egészét.

Indiai bölcső

A magyar Vályi István 18. századi megfigyelései nyomán keletkezett nyelvészeti tanulmányok eredményeként ma már köztudott, hogy a romák Indiából származnak, a történészek mindmáig azonban csupán találgatták, hogy miért hagyták el óhazájukat, mint ahogy azt is, hogy ott milyen társadalmi réteghez vagy csoporthoz tartozhattak. A legújabb történelmi kutatások felfedni vélik a rejtélyt: a roma nép ezer évvel ezelőtt, a hindu hadseregben kovácsolódott nemzetté, és a roma nyelv is, alapjaiban, e hadsereg hozzávetőleg ötvenéves visszavonulása során alakult ki.
Ázsiát ebben az időben muzulmán csapatok hódító hadjáratai dúlták, s amikor 1010-ben a ghaznavidák elfoglalták a mai India, illetve Pakisztán területén található Pandzsáb és Szindh tartományokat, a hatalmas hindu hadsereg visszavonulásra kényszerült, és Afganisztánon, valamint Iránon átvonulva néhány évtized alatt elért a bizánci birodalom fennhatósága alatt álló Anatóliába (ma Törökország).
Egy ilyen több tízezer tagot számláló középkori hadsereg fennállása, a hadi szerencsétől függően, olykor a száz évet is meghaladta, és a hadsereg saját, különálló társadalommá alakult: a katonák mellett családtagok, különböző szakmák – patkoló- és fegyverkovácsok, orvosok, szakácsok, szolgák – képviselői is jelen voltak, a szórakoztatásukra pedig zenészek és színészek csatlakoztak a kísérethez. A hadseregnek ugyanakkor kialakult egy sajátságos, közös nyelve is, egy ún. „lingua franca”, amelyen nemcsak a katonai jellegű, de minden másfajta kommunikáció is történt, s amely menet közben rendre gazdagodott azon országok nyelvéből átvett szavakkal, amelyeken a hadsereg áthaladt, és ahonnan új tagokat is verbuváltak. A „gádzsó”, ahogy a romák nevezik a nem hozzájuk tartozókat, például Indiában civil személyt vagy hadifoglyot jelentett, tehát olyan idegent, aki nem tartozott a katonasághoz.

 Újvári Tünde

___________________________________________________________________________________

 

Kérjük e rovat témája iránt érdeklődőket, bővítsék az alábbi információkat. (S.A)

A cigányság eredetét, történetét, helyzetét tárgyaló honlapok:

 

Romák - Wikipédia

Cigányok - Metapedia

A Romák valódi eredete

Roma cigány: A cigányok eredete és európai történelme

A cigányság eredete, története! - Lovári, Cigány Nyelviskola

Cigányok - Lexikon

cigany-parbeszed

Aktuális szám

Itt a Magyar Liget

új száma

Magyar Liget 20 évfolyam

83. szám - 2017 / 3-4

Lapozó

 

 

 

2016 1. szám lapozható

 

 

2016 1. szám lapozható

 

2015 4-5. szám lapozható

 

2015 1-3. szám lapozható