Archivum

Látogatók



Hungary 46.4%Hungary
United States 13.1%United States
Sweden 8.7%Sweden
Canada 6.5%Canada
Ukraine 6.1%Ukraine
Norway 3.5%Norway
Germany 3%Germany
Romania 3%Romania
United Kingdom 1.7%United Kingdom
Denmark 1.3%Denmark
Austria 0.8%Austria
Slovakia 0.8%Slovakia
Russian Federation 0.8%Russian Federation
Italy 0.4%Italy
France 0.4%France
Switzerland 0.4%Switzerland
 0.4%
Israel 0.4%Israel
Belgium 0.4%Belgium
Australia 0.4%Australia
Greece 0.4%Greece

Mostani hét: 5
Múlt hét: 17
Mostani hónap: 28
Múlt hónap: 83
Összesen: 287


A vakmerő svéd

 

A vakmerő svéd utazó és magyar barátai

 

Hedin Sven145 évvel ezelőtt született. Nevét elhallgatták, mert haláláig a hitleri Németország híve volt. De hírnevet bátor és vakmerő viszontagságos utazásaival szerezte. Cholnoky Jenő Dr. így ír róla A Föld megismerésének története című, 1932-ben kiadott könyvének Tibet felfedezésével foglalkozó részében: „legnagyobb érdeme, hogy tapasztalilag igazolta Lóczy Lajos megállapítását, miszerint a Himalája mögött, vele párhuzamosan hatalmas hegyláncnak kell húzódnia, amely a Karakórum hegységet átköti a Hátsó-Indiai-hegylánchoz.” Az angol földrajzi társaság Hedin Svent kérdezte, hogy egyetért a Lóczy által Transz-Himalája elnevezéssel. Igen mondott, és ezt a nevet akkor hivatalosan is rávezették a föld térképére.

 

Az orosz geográfusok tanulmányozta Lop Nor tó feltárásából is kivette részét Hedin Sven.

„Ez a nagyszerű svéd utazó minden idők egyik legnagyobb explorátora. 1865 februárius 19.-én született Stockholmban. Stockholmban, Upsalában, majd Berlinben és Halléban természet­tudományokat tanult, de korán fölébredt bolyongó természete. Egy ideig, mint nevelő tartózkodott Bakuban, majd 1885-ben igen nyomorúságos eszközökkel bolyongott Perzsiában s ott találkozott Vámbéryvel. Ezért aztán Vámbéryt mindig mesteré­nek mondta. Még nagyobb barátsággal és tisztelettel viseltetett Lóczy Lajos iránt, többször meglátogatta és mindig érintkezésben volt vele. II. Oszkár svéd király különös kitüntetéssel támogatta törekvéseit. 1890-ben a svéd király követségében járt a perzsa sahnál Teheránban, akkor mászta meg a Demavendet s magasságát 54ó5 m.- nek találta. 1894-ben indult a Tarim-medencébe, hogy a Lop Nor kérdést tisztázza. Lehajózott a Tarim­folyón Kasgártó1 egészen a torkolatáig. Mindenben igazolta Przsevalszkijt, de a sósvíz hiányát nem tudta megmagyarázni. Északra a Lop Nortól, ahol a kínai térképek rajzolják a tavat, régi tófeneket fedezett föl s azt hitte, hogy a tó nem régen változtatta meg helyét, azért nem sós a vize. A régi tófenék és a mai Lop Nor közt levő magasságkülönbség meghatározására kis, utazóműszerrel 80 km. hosszúságban szintmérést hajtott végre s néhány deciméter különbséget állapított meg. Ezt a mérést nem tarthatjuk elfogadhatónak. 80 km. hosszúságra kis szintező készülékkel mérni nem lehet pontosan, különösen olyan nehéz viszonyok közt. A végeredmény lehet néhány méterrel is hibás. Később kiderült, hogy a Sven Hedintől talált tófenék sokkal régibb s a mai hidrográfiai viszonyokba alig lehet bele­illeszteni.

Sven Hedin erről az utazásáró1 igen eleven színekkel írt könyvet adott ki, benne saját rajzait közli. Kissé reklám ízű hangon ecsetelte az elpusztult oázisok fölfedezését s fantasztikus rajzokat közölt a romokat betemető homoktömegekről. Véleménye szerint a homok előrenyomulása semmisítette meg ezt a sok oázist. Mert feltűnően sok romot lehet itt találni. Túl­zott rajzai és színezett leírásai kihívták a kritikát s ezért most Sven Hedín újra nekiindult a Tarim-medencének. Most még alaposabban, komoly tanulmányokat végzett és igen szép ered­ményeket hozott haza. A Lop-Norról kimutatta, hogy most van folyamatban helyváltoztatás a, mert elönti a Takla-Makán siva­tag homokbuckái közt az alacsonyabb területeket s szeme lát­tára buggyant föl a tó vize a sivatagon, a mai, nádassal szegé­lyezett tó medencéjétől északra. A só hiányának kérdése azon­ban ezzel még mindig nem volt megoldva, a geográfusok csak fejüket csóválták s a jelenséget még mindig megfejtetlennek találták.

 

Sven Hedin innen délre átkelt a Kuen-Jün hegységen, be­hatolt Tibetbe, ott álruhában közeledett Lásza felé (1896), de nem juthatott odáig, mert fölismerték s csak nehezen szabadult a veszedelemből. Innen visszatérve, 1897. március 15-én érkezett meg Pekingbe. 1899-ben már megint úton volt, Kasgárból nyomult Tibetbe, el is jutott Lhászába, s temérdek nagy értékű fölfedezés, többek közt a Transz-Himalája fölfedezése voltak örökbecsű eredményei. 1905-908-han megint Perzsiában járt, rendkívül érdekesen és halálmegvető bátorsággal kutatta át a Dest-i-Kevir félig kiszáradt tómedencét s megint Tibetbe ment, a Transz-Himalája végleges kidolgozása végett.

 

A világháborúban a németek mellett írt a mindenütt olvasott svéd, semleges újságokba, ezért az angol és francia tudo­mányos társaságok törölték őt a tiszteletbeli tagok sorából. A háború után ismét nagy expedíciót vezetett a Góbi-sivatagra, de az itt szerzett tudományos eredmények már inkább útitársait dicsérik.    \

A Lop-Nor-kérdés tehát még mindig nem volt megoldva. Richthofen meghalt, de az ő zseniálisan fölvetett problémája állandóan vitáztatta a geográfusokat. Magyar embernek kellett jönnie, hogy a hirtelenkedő Sven Hedin helyett alapos tanulmányokkal végre megoldja a kérdést.”

 

Dr. Sven Anders Hedin* 1865 február 19, Stockholm;† 1952 november 26, Stockholm) svéd földrajztudós, felfedező, utazó, térképrajzoló, fényképész, utazási író, rajzoló (könyvillusztráló). Négy felfedező utat tett Közép Ázsiába, fölfedezte a Transz-Himalája hegységet, melyet neve után Hedin-hegységnek neveznek), a Brahmaputra, Indus és Sutlej forrását, a Lop Nor tavat, és városok, temetkezési helyek, a kínai fal maradványait a Tarim-medence sivatagaiban. Életművének lezárását KözépÁzsia-atlaszának kiadása jelentette. Első kutatóútjára 1886-ban indult. Perzsiát, majd 1890-ben Mezopotámiát utazta be. 1890-91-ben Chorasszanban és Orosz-Turkesztánban járt; 1894-97-ben a Pamírben, a Takla Makán sivatagban és a Küenlan hegyvidékén folytatott kutatásokat, 1902-ben felfedezte Loulan romvárost, de Lhaszába nem tudott eljutni. 1905-08 között Perzsiában, India Ény.-i részében és Dél-Tibetben járt és felfedezte a Sutlej forrását. Ehhez az utazásához fűződik a Transz Himalája hegység felfedezése is. A világháború idején az európai, palesztinai és mezopotámiai harctereket látogatta meg, 1926-ban világkörüli utat tett. 1927-ben kínai, svéd és német tudósok társaságában 7 évig tartó expedíciót vezetett Belső Ázsiába, a Góbi sivatagba és K. Turkesztánba meteorológiai, archeológiai és földrajzi kutatások céljából.

Főbb művei (közülük sok magyar fordításban is): Perzsián, Mezopotámián és Kaukázián keresztül (1887); An der Schwelle Innerasiens (1891); Die geogr. wissenschaftlichen Ergebnisse meiner Reise in Zentralasien (Peterm. Erg.Heft. 1900); Ázsia szívében (2 köt., 1903), Scientitic results of a journey in Central Asia (6 köt. szöveg, 2 köt. atlasz, 1904-08), Ázsia sivatagjain keresztül, Három év Tibetben, Transz Himalája (3. köt., 1909-12), Von Pol zu Pol (3. köt, 1912-13), A rejtelmes India (1912), Bagdad, Babylon, Ninive (1918), Southern Tibet (9. köt. szöveg, 8 köt atlasz, 1917-22), Csangpo láma zarándokútja (1922), Pekingből Moszkváig (1925), Mount Everest (1923), Oran Caffon (1926), Mein Leben als Entdecker (1928), Auf grosser Fahrt (1929), Rätsel des Gobi (1932), Ma Csung Sin menekülése (1936), Der wandernde See (1938), A selyem útja (1938).

Aktuális szám

Itt a Magyar Liget

új száma

Magyar Liget 20 évfolyam

83. szám - 2017 / 3-4

Lapozó

 

 

 

2016 1. szám lapozható

 

 

2016 1. szám lapozható

 

2015 4-5. szám lapozható

 

2015 1-3. szám lapozható