Archivum

Látogatók



United States 64.7%United States
Hungary 16.9%Hungary
Sweden 6.6%Sweden
Denmark 3.6%Denmark
Romania 2.2%Romania
Ukraine 1.7%Ukraine
Norway 1.4%Norway
Russian Federation 0.9%Russian Federation
France 0.7%France
Israel 0.2%Israel
United Kingdom 0.2%United Kingdom
Switzerland 0.2%Switzerland

Ma: 1
Tegnap: 1
Mostani hét: 1
Múlt hét: 26
Mostani hónap: 49
Múlt hónap: 302
Összesen: 449


„Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról”

 

A nyugati régióban Svédországban jónak mondható az anyanyelvi oktatás, de az Európai Unióban jobb is lehetne. Mert kell! Folytatjuk sorozatunkat. Nevelők, szülők tanulságos hozzászólásait reméljük és várjuk.

 

 

 

Gyilkos egyén

 

vagy kollektív gyilkosság

 

 

 

Tegnap szólott Maci, ma Marika a finnországi, iskolai lövöldözésről. Tegnap futólag belepillantottam egy cikkbe. Ami megragadta a figyelmem, az egy rendőr hitetlenkedése volt, hogyhogy ilyen megtörténhet FINNORSZÁGBAN ????

 

Persze, egyből felment a cukrom. Miért ne történhetne pont ott is meg, ugyanúgy, mint bármelyik másik sarkában a világnak. Még mindig nem ébredt tudatára a finn társadalom, hogy a rendőrállam jelenthet ugyan egyfajta biztonságot, de nem pótolhatja a családot, a törődést, az egymásra figyelést. Egy olyan országban, ahol az emberek közötti mindenfajta kommunikálás mindig is a minimális szinten volt, nem nehéz a 21. században elfutni a teljes elvadulás felé.

 

Közösség, meghittség, melegség, közvetlenség és nyitottság már csak olyan elvétve található, hogy, ha véletlen ilyenre bukkansz, két hétig erről zengedezel. Az elidegenedés, az önálló pályákon keringésbe belebolondulás, a megfelelő felnőtt ember támaszának hiánya egyre gyakrabban fog ilyen esetekhez vezetni.

 

Egy másik cikkben a 18 évesen 8 embert lelövő srác írásaiból idéztek. Szabadon idézek, fordítok: „a társadalom túlértékelt, az elmaradott tömeghez képest én valóban istenszerű vagyok, egyelőre csak a sulimat választottam ki, de tettem igazából a politikusokat és más, sokkal mélyebb rétegeket céloz, túl szűklátókörűek vagytok, hogy megérthetnétek,
eljön a nagy megszabadulás napja, amikor az okos emberek igazán szabadok lehetnek"

 

Ki nem gondolkodik így néha, főleg tini korban, s ha olyankor nincs mellette valaki (szülő, tanár, idősebb barát), aki egy kicsit az orrára koppintson és megrázza és alázatra tanítsa, akkor ne csodálkozzunk, ha a sok kis Hitler ön-rendelkezik és ilyen módon akarja megváltani a világot.

 

Kétlem, hogy a szülőknek vagy tanároknak halvány sejtésük lett volna még csak nem is arról, hogy ki a fiúk, hanem csak arról, hogy vannak-e félelmei, szeret-e, milyen bugyrokba merül el magányos farkas életében.

 

Na, de a 20. század után nem értem, hogy képesek csodálkozni az ilyen eseteken az emberek. Mindenki mossa kezeit és gyilkos egyénről beszél, amikor már rég a kollektív gyilkosság őrületében élünk, te is, én is, más is.

 

Gergely Edo

„Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról”.

 

A nyugati régióban  Svédországban jónak mondható az anyanyelvi oktatás, de az Európai Unióban jobb is lehetne. Mert kell! Folytatjuk sorozatunkat. Nevelők, szülők tanulságos hozzászólásait reméljük és várjuk.

 

Őrszavak – Szóőrség

 

Az emberi érdeklődés legszebb és legkínzóbb szava a miért?  teszi fel a kérdést Lengyel Ferenc az őrszavak honlapján, s folytatja, amiből megtudjuk, hogy minden harmadik magyar anyaországon kívül él, akik közül akadnak eltökéltek, s mert nem akarnak Tamási mondásának megfelelően járni: „aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.”

A miértek hosszú sorába, mindenféle iskolai, tanítási, gyermeknevelési kérdés mellé vagy elé kívánkozik: miért Őrszavak? Ha szóösszetétel eredetét kutatjuk, azt találjuk, elavult nyomdai kifejezés: régi könyvekben a lap aljára nyomtatott a következő lap első szavával azonos szó. Ez a szó őrzi az oldalak folyamatos egymásutániságát. Az Őrszavak, tartalmát tekintve olyan szavak, amelyek az őrzéssel vannak kapcsolatban. A névadók, aki nagy valószínűséggel svédországiak, azt kívánták kifejezni, hogy szavaink őrzésének szükségességét viselje Őrszavak-kal jelölt kezdeményezésük, amelyet aztán felkarolt az anyaország, és hasznos honlapja címéül választott. Ezek szerint azokról a szavakról van szó, amelyek szavaink őrzését fejezik ki. Vannak ilyen szavaink? Ezt most ne kutassuk, hiszen a számunkra fontos és valóságos tartalom benne van ebben a kifejezésben. Fordítsuk meg a szórendet, fésüljük egy kicsit, választékkal vagy a nélkül, s íme, lehet belőle közérthetőbb és helyesebb: Szavak őre, Szavaink őre, Szóőr, Szóőrző, Szóőrség.

Ide kívánkozik a csinos honlap egyik beköszöntő írásának végéről a „Jót s jól”– 19. századi tömör tanácsa, amivel azt hiszem, mindnyájan egyetérthetünk.

http://www.nyeomszsz.org/orszavak/

Az  alapítását megelőző körlevélben, a lap tervezett funkciói között a következőket olvashatjuk:

„… a világ különböző részein élő magyar közösségekről olvashatnánk, elsősorban arról, hogyan sikerül abban a régióban megőrizni vagy megtanítani a magyar nyelvet és a zenei anyanyelvet, milyen tanítási, nevelési lehetőségek segítik az identitástudat építését, fejlesztését stb. Az illető országban folyó oktató-nevelő munka felvázolásával együtt fontosnak tartjuk, hogy ismertető írások is megjelenjenek a régióbeli magyar közösségek életéről – jelenéről és történetéről is, illetve arra, hogy külön rovatunkban bemutathassuk a nyelv és kultúra oktatásában jelentős munkát végző pedagógusokat, tanítókat, nevelőket, táborszervezőket, azokat, akik példát mutattak az elmúlt évszázadban, és azokat is, akik ma végzik ezt a munkát.”

Ezt a szerepet szántuk, szánjuk a Régiók rovatnak, melyet két egységre osztottunk: a Műhelyben a szórványban a magyar nyelv és kultúra ápolására szolgáló, szervezett formában működő oktatási intézményekről, iskolákról tájékoztatjuk olvasóinkat, míg az Eseményekben a honismereti, nyelvművelő táborok, rendezvények kerülnek bemutatásra. 

Bihari Szabolcs, lapunk indításának egyik lelkes kezdeményezője, Svédországból arról tájékoztatott, hogy ma a világban – Magyarországon kívül – legkevesebb 42 országban van bejegyzett magyar egyesület, olyan szervezet, melynek egyik, ha nem a fő célja a magyarságtudat, az anyanyelv és a zenei anyanyelv ápolása, őrzése. Illúzió lenne bemutatni minden szórványban működő magyar iskolát, és irodalmi, valamint zenei anyanyelvet ápoló közösséget? Természetesen ez lehetetlen vállalkozásnak tűnik, bizonyára az is, ám éppen ezért érdemes ezt a nem mindennapi feladatot fölvállalni, hogy bemutathassuk a TANÍTÓKAT, akik a világ valamelyik eldugott zugában, legtöbbször anyagi és erkölcsi támogatás nélkül dolgoznak, és hisznek kultúránk, nyelvünk életképességében. 
Addig is, amíg sikerül pontos térképet készíteni a világban szétszórt magyar közösségekről, íme azoknak országoknak a listája vaahol, bejegyzett magyar szervezet(ek)  működnek. 
Európában: Anglia, Ausztria, Belgium,  Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Izland, Lengyelország,  Lettország, Litvánia, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc,  Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna ( Kijevben is van magyar szervezet, nem csak Kárpátalján). Észak-Amerikában: USA és Kanada. Dél- és Közép-Amerikában: Argentína; Brazília; Chile; Mexikó; Paraguay; Uruguay; Venezuela. Afrikában: Dél-afrikai Köztársaság. Ázsiában Hongkongban, Kazahsztánban és Izraelben. És Ausztráliában és Új-Zélandon is. 

 

Iskolabusz?

Az erdélyi magyarok honlapján http://www.erdelyimagyarok.com  szóvá tették, hogy van mit tanulnunk az amerikaiaktól. Az iskolabusz ötlete eredetileg Nagy Britanniából származik. 1886 környékén már Amerikában is megjelentek az  iskolabuszok. Svédországban a magyar oktatókat  kellene iskolától iskoláig szállítani, hogy taníthassák az anyanyelvüket ápolni óhajtó gyerekeket. Minden helységben más megoldást találnak a magyarórák megtartására. Érdemes volna az oktatóknak megosztaniuk az erről tapasztaltakat is, mert sokszor ez is gond a folyamatos anyanyelvi tanításban.

 

 

Anyanyelvápolás

 

Versek  a karácsonyfa alá

Bengtsson Benjamin Zsolt fordításai

Kiss Jenő

Óvodában

 

Óvodában

nagy szobában

kicsi asztal,

kicsi szék.

Óvodában

fiúk-lányok --

ők is mind-mind

kicsikék.

 

Évek jönnek,

nagyra nőnek

fiúk-lányok,

kicsikék,

de sosem nő

már nagyobbra

kicsi asztal,

kicsi szék.

 

På dagis

 

På dagis

i stora rummet

litet bord,

liten stol.

På dagis

finns också

liten byxa,

liten kjol.

 

Åren kommer

barnen små

till stora går,

men de som

alldrig stora får

litet bord,

liten stol.

 

Tar Károly

Ludas dal

 

A nagylilik északi lúd

A kislilik sem buta liba

Nagylili már mindent tud

Kisliliben sincs sok hiba

 

Anyuka fújja énekét

Li-lik, li-lik, li-lik, li-lik

Lánya is zengi a zenét

Li-lik, li-lik, li-lik, li-lik

 

Kislili: li-lik, Nagylili: li-lik

Őket ismétli lúdapa

Lilik, Lilik, Lilik, Lilik!

V-alakban gyertek haza

Gåsensång

 

Bläsgåsen är en nordlig gås.

Lilla gåsen är inte dum.

Den som kan är den store gås.

Lillagås har också ett hum.

 

Mamma sjunger sin lilla sång:

li-lik, li-lik, li-lik, li-lik!

Lill dottern sjunger samma sång:

li-lik, li-lik, li-lik, li-lik!

 

Lilla gås: li-lik! Stora gås: li-lik!

Och dem som härmar fadergås:

li-lik, li-lik, li-lik, li-lik, li-lik!

I v-formation ni komma till oss!

Téli mosoly

Pecsenye pirosra pirítja
két kezed a tél

Párásat pöfékel párosan
tüzelő tüdőd

Felhőben fürdőzik fölötte
kéken kél az ég

Szemedben szikrázva szökkenő
tavasz tündököl

 

 Vintern leende

 

Vintern rodnar din rygg

 så rosende röd.

      

Ångande ångar dina

lufftfyllda lungor

      

Blåa himmelen badar

bland bolmiga moln.

     

Ansiktet anspråkar

Aporterlig amor.

 

Sárga Nóra

 

Svédország Gödöllőn

 

A kora nyári nap reggeli sugarai beragyogták Budapest utcáit. A város még csak ébredezett, 8 óra sem volt, de én már a 75-ös trolin döcögtem a Városliget felé, csordultig tele várakozó izgalommal. Egy kirándulásra siettem a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagjaival. Mire a Műjégpályához értem egy busz körül már nyüzsögtek a résztvevők. Még a túloldalon megálltam egy percre, hogy levegőhöz jussak a rohanás után. Időben odaértem a gyülekezőre, a küldetés e része ki volt pipálva. Már csak dr. Szalontai Évával, a MÚOSZ Életmód Szakosztályának elnökével kellett beszélnem, aki meginvitált a kirándulásra. A névsorolvasás már folyt, amikor odaléptem a gyülekezőkhöz. Jött is azonnal a felszólítás:

 

-          Sára Lundi! – majd kis hatásszünet után ismét - Sára Lundi itt van?

 

Igen én lennék az. Sára Lundi, a Svédországból, Lundból érkezett újságíró jelölt. Rögtönzött nevemet felismerve már siettem is a busz felé. Izgatott helyfoglalás, derűs üdvözlések, és a várakozással teli hangulat, egy osztálykirándulás hangulatát idézték. A buszon mindenki lelkes beszélgetéseket folytatott ülőszomszédjával és a jármű már repített is minket Gödöllő felé.

 

Amikor elindultunk fogalmam sem volt, hogy ebben a kis városban Svédországra lelek majd. Ez a fővárostól alig egy órányira levő kis „ékszerdoboz”, igazi meglepetéseket okozott. A hangulat, felfogás és a város fejlődési koncepciója, mind kiköpött Svédország. A kisvárosi hangulat, zöld terek lundi érzéssel töltöttek el. De a hangulatnál a város szellemisége emlékeztetett leginkább ideiglenes skandináviai hazámra.

„Gödöllő Európában, Európa Gödöllőn” – mondja egy turisztikai brosúra vagy inkább, Gödöllő Svédországban, Svédország Gödöllő? Így vagy úgy, öröm látni, hogy a skandináviai értékek, melyek oly szimpatikusak voltak Lundban, és legjobban fognak hiányozni, miután elkötözök, felelhetők kicsiny hazánkban is. Ha Svédországra gondolok magas technikai fejlettség, bio, öko, sport és hasonló szavak jutnak eszembe és most már Gödöllő hallatán is.

A város „fenntartható fejlődés” mottójának és több sikeres EU pályázatnak köszönhetően igazi ökovárossá alakult. Ennek a jele többek között a „zöld” óvoda, melybe a kirándulás során magam is látogatás tettem. A zöld megnevezés nemcsak a zöld tetőre utal, ami összegyűjti az esővizet WC öblítés céljára, hanem egy nevelési program is. Ebben az oviban újrahasznosítást, szelektív szemétgyűjtést és környezettudatosságot tanulnak a gyerekek. A város az oktatást tekinti a fejlődés egyik alapjának, mondta el dr. Gémesi György polgármester, melyre fontos hangsúlyt fektetnek bölcsödétől egyetemig. (Sajnos az utóbbi már kikerült a város irányírása alól. – a szerk.) Ezért gyermekkorban megkezdik az ökoértékrend átadását. A Magyarországon igencsak különlegesnek számító oktatási módszerek nem érnek véget az óvodában. Az iskolában drámaórák bevezetésével kezelik sikeresen a gyermekek közötti konfliktusokat és magatartásproblémákat. A város nemcsak a gyermekeket, a szülőket is neveli. Jó alkalom erre, például az iskolai kézműves foglalkozás, amibe őket is bevonják, és a környezettudatosság is beszivárog a családokba az oktatási intézményeken keresztül. Az iskolaigazgató szerint az új módszerek az egész településszerkezetet megváltoztatták.

„A morális, szellemi fejlődéshez, a testi fejlődés elengedhetetlen.” – tartja a polgármester. Így minden nap van testnevelés órájuk a gyerekeknek. Milyen igaz, a sport szeretetére való nevelést szintén nagyon fiatalon kell elkezdeni. Ezt láttam Svédországban is, a sport örömét kortól, nemtől függetlenül. Férfiak, nők, öregek és fiatalok együtt élvezik az aerobik órákat. Kívánom Magyarországnak, hogy a gödöllői alapelvek szivárogjanak ki a város határain túlra és „fertőzzék” meg az országot. Első látogatás után Gödöllő idillikusak tűnik és a kép, amivel a fejemben felruháztam talán kicsit utópisztikus is. De hiszem, hogy a gödöllői hozzáállás országos szintű elterjedése több mosolygós arcot eredményezne hazánkban.

 

Köszönet dr. Szalontai Évának és a MÚOSZ Életmód Szakosztályának, hogy „elrepítettek” ebbe az ékszerdobozkába és felfedezhettem, Magyarország skandináv arcát.

 

 

 

 

Karinthy után szabadon: Avagy utazás a gondolataim körül

 

Új legjobb barátnőmről, Emmáról szóló levelemben érintettem a kérdést, hogy miért kell engem az ő kezeire bízni motivációért. Hiszen mindig lelkes és szorgalmas voltam, keményen dolgoztam a kitűzött célokon. Ez most is így van, viszont néha elcsúszok a feladatokkal. Lassan lediplomázom és addigra tervek szerint késsz forgatókönyvvel kéne rendelkeznem a hogyan továbbról. Mivel ez ijesztő, idegesítő és meglehetősen frusztráló módon nem egészen így alakul, önanalízisbe fogtam. Keresem a választ arra, hogy mit szeretnék dolgozni, hol, hogyan fogom a céljaimat elérni. De ennél kisebb kérdésekre is, mint például: honnan merítek motivációt, hogyan tudom összekoordinálni az életem úgy, hogy a teendőim fele ne vesszen el valahol az ötlet és a megvalósítás közötti úton. A megoldás a fejemben keresendő. Nem csoda, hogy elveszik a teendők fele, hiszen jelenleg olyan az agyam, mint az 5. sugárút. 

Amikor belépek saját fejembe, az 5. sugárutat, Manhattan legnagyobb bevásárló utcáját látom. A 49. utca sarkán állok, innen hívlak kedves olvasó egy sétára a gondolataimba. Az utca óriási felhőkarcolókkal, hívogató, csillogó luxus üzletekkel van tele. Mindenhol emberek, autók, sárga taxik, csupa érdekes kavalkád. De mielőtt belemerülnél képzeletem világába, figyelmeztetlek nem valósághű a kép, amit magunk körül látunk. Inkább egy rajzfilmjelenetben vagyunk. A felhőkarcolók színesek, a vonalaik kicsit girbe-gurbák, szórakozottak. A pompa és a csillogás érződik, de a komoly üzleti jellege nincs meg a városnak. Tehát ott vagyunk az utca elején, én egy piros klasszikus szabású, a-vonalú rövid ruhát viselek, elegáns magas sarkú cipővel, fekete kézitáskával, nagy cilinderű fekete kalappal, hogy a New York-i sikk ne hiányozzon. Ha Te is felöltötted New York-i toaletted, indulhatunk. A sétánk háttérzenéjeként, mert a képzeletben minden lehetséges, a Sex és New York sorozat főcímdalát választottam. Ragyogó napsütés van, a boltok kirakatairól visszaverődik a fény, így még inkább hívogatóak az üzletek. Alig haladunk pár lépést, az egyik oldalon meglátom az egyik kedvenc boltomat, az utazást. Gyorsan beszaladok, nézegetem a különböző országokat és órákat töltök el azon elmélkedve, a világ melyik részét szeretném legközelebb felfedezni és erre milyen módok vannak. Amikor ráeszmélek, hogy mennyi időt eltöltöttem itt, továbbmegyek, mert van egy másik bolt a szakdolgozat, ahova már ideje lenne betérni. A szakdolgozatban rengeteg érdekes és új információ van. De épp, hogy belemerülök, a kutatásba, eszembe jut, hogy a karrier üzletben rengeteg nézelődni való szokott lenni, ezért az 5. Sugárút legnagyobb felhőkarcolója felé viszem az irányt. Viszont akár hányszor belépek a karrier boltba elfog a kétség. Szeretnék külföldön dolgozni, de a médiába idegen nyelven nem könnyű boldogulni. Ez után nincs maradásom, sarkon fordulok és az „angol” nevű bolt felé sietek. Nem is lehetne eltéveszteni, a zöld épület már messziről hívogat. Ez a bolt az összes közül a legveszélyesebb. Tele van filmekkel és újságcikkekkel. Leendő újságíróként az információéhségem elég nagy. Ha elkezdek olvasgatni, akkor nem tudom abbahagyni. Több és több dolgot akarok kideríteni, megérteni az egész világot és megtanulni minden ismeretlen szót. Így ha akard egy bonyolultabb kifejezés, ami után nyomozni kell, addig nem állok meg, míg meg nem találom. De a kutatás közben még több érdekességet találok, így kerülök bele minden alkalommal az ördögi körbe. Amikor mégiscsak sikerül magam kitessékelni az információhalmaz vonzásából, ismét az utcán találom magam. És akkor megpillantom az óriási, színes, cukros, muffin alakú cukrászdát és ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy megegyek egy hatalmas málnás túrótortát. Amint belépek az ajtón, látom, hogy a barátaim ott ülnek az egyik asztalnál, így gyorsan csatlakozok hozzájuk. Örömmel töltöm velük az időmet és igyekszem kiélvezni a társaságukat, hiszen hamarosan a világ minden tájára szóródunk szét. A kávé és a túrótorta fölött gyorsan telik az idő. Az utcán besötétedik és kigyúlnak az éjszakai fények. Itt az idő, hogy az álmok mezejére térjünk. Otthon még Skype értekezletet tartok az otthoniakkal, majd fáradtan dőlök a puha párnák közé, hogy holnap ismét, megújult erővel végigsétáljak az 5. sugárúton.

Amikor sikerül rendet tennem magamban, a rajzfilm mozifilmmé alakul majd. A szórakozott káosz megszűnik és helyette, professzionalizmus lép. A napsütés és a lehetőségek tárháza megmarad, de a boltok között rohangáló szórakozott főszereplőnk, céltudatosan halad majd a boltok között, tudja, hol mennyi időt kell letöltenie. A forgalom nem destruktív, hanem motiváló lesz.

Aktuális szám

Itt a Magyar Liget
új száma
Ághegy melléklettel

Magyar Liget 22 évfolyam
90. szám - 2019 /1

Ághegy II. sorozat 11. szám
2019/1. szám

 

Lapozó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2016 1. szám lapozható

 

 

2016 1. szám lapozható

 

2015 4-5. szám lapozható

 

2015 1-3. szám lapozható