Archivum

Látogatók



United States 64.7%United States
Hungary 16.9%Hungary
Sweden 6.6%Sweden
Denmark 3.6%Denmark
Romania 2.2%Romania
Ukraine 1.7%Ukraine
Norway 1.4%Norway
Russian Federation 0.9%Russian Federation
France 0.7%France
Israel 0.2%Israel
United Kingdom 0.2%United Kingdom
Switzerland 0.2%Switzerland

Ma: 1
Tegnap: 1
Mostani hét: 1
Múlt hét: 26
Mostani hónap: 49
Múlt hónap: 302
Összesen: 449


Lélekgondozó

 

Csíksomlyói levél

A reszakralizáció fontossága

 

Csíksomlyó Erdély és a magyarság legfontosabb zarándokhelye. Lourdes, Fatima, Mária Bistrica és más zarándokhelyeken tett látogatásaink arra indítanak, hogy Erdély szívében is megvalósítsuk azt, ami máshol lehetséges volt. Tervünk az, hogy lépésről lépésre hívjuk fel az emberek figyelmét e hely fontosságára. Csíksomlyót látogatni, ide elzarándokolni egyre lényegesebbé válik. Olyan világban élünk, ahol a lelki felüdülés, az elmélkedés, a kontempláció elengedhetetlenül fontos, mivel az embernek visszaadja egészséges életszemléletét.

A társadalom reszakralizációja, az ember értékének az újraértelmezése, az önbecsülés megerősítése egyre sürgetőbb feladat. Mostanság, amikor a profitszerzés, a tömegek elnyomása, az emberi értékek eltiprása került előtérbe, feladatunk, hogy olyan szervezett lehetőséget nyújtsunk Istent kereső embertársainknak, amely segít az igazi értékek megtalálásában, a mindennapi gondok átértékelésében, a lelki megerősödésben. Csíksomlyó helyi adottsága és kultusza segíthet abban, hogy a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyok közepette előmozdítsa az egészséges Isten-, ember- és világkép kialakítását. Csíksomlyónak szerepe, egy olyan deszakralizált világban, ahol a hazugság politikai programmá vált, ahol az emberek új rabszolgatartó rendszereknek az áldozatai, felértékelődik.

Korunkra az emberi értékekből való kiavatás a jellemző. Szándékosan használom a kiavatás szót. A beavatás ugyanis, amely számos nagy kultúrának szocializációs eszköze, pozitív folyamat, mely értékekkel vértezi fel a társadalom tagjait. A kiavatás ennek ellentéte: egy önző, értéktelen, hazug, megbízhatatlan minimál-énnek a létrehozásában segédkezik. Olyan ember megalkotásában játszik főszerepet, amely jól tud fogyasztani, megfelelő ütemben el tud adósodni, gyorsan átveszi a mainstream ideológiát, és jól beleolvad az elbutított tömegekbe. Úgy tűnik, hogy napjainkban minden szocializáló eszköz (család, iskola, egyházak, média, azonos korúak csoportjai) elveszítették erejüket, és megadták magukat a nagy világbutító folyamatoknak. A család, mint a társadalom alapsejtje, tudatos megsemmisítési folyamatnak van kitéve. Elszegényedett és eladósodott családok ezrei sodródnak a társadalom perifériájára. Az iskola, új szabályzásokkal, nem tudja megfelelőképpen befolyásolni a fiatalok szellemi és lelki fejlődését. A média tudatosan terjeszti az érték nélküli társadalom megvalósításának fontosságát. Ne feledjük, hogy az új ideológia szerint a gyerek még nemének megválasztására is jogosult. Az egyházak ebben a feje tetejére állított új világrendben nem találják a helyüket. Az azonos korúak társasága pedig a média teljes befolyása alá került, és inkább a pszichikai sérüléseket segítik elő a fejlődő fiataloknál.

Ilyen körülmények között a zarándokközpontok újra felértékelődnek. Csíksomlyó politikamentes környezete lehetőséget kell adjon a testi, szellemi és lelki megújulásra. Olyan műhellyé kell válnia, ahol a társadalom káoszában elcsigázott, Istent kereső emberek újra megtalálják lelki békéjüket. A homo sapiens egyben homo politicus is, politikai hivatása van (kellene, hogy legyen) a társadalom megszervezésében. Az új világbirodalmi struktúrák megfélemlítéssel, mellébeszéléssel, butítással próbálják ellehetetleníteni az emberek aktív szerepét a társadalmuk rendezésében. Az idő (melyet saját sorsának rendezésére kellene felhasználnia) teljesen kicsúszik a modern ember kezéből. Modern rabszolgaként naponta több órát robotol, otthon pedig szellemi elfásultságában a valóságshow-k butaságával tompítja amúgy is elfáradt szürkeállományát. Idő és értelem hiányában viszont nem tudja megérteni és kezelni állapotát. Az új pénzbirodalomnak legfontosabb célja viszont az, hogy miközben teljesen kizsákmányolja a társadalmi erőforrásokat, az emberek nyugodtan tűrjék mindezt, és ne zavarják a folyamatot. A panem et circensis bevált módszere újraértelmeződik.

A kultikus központok, egyben Csíksomlyó legfontosabb célja is az, hogy felvilágosítsa és védje a társadalmat, valamint annak főszereplőit: a családokat. Az Emberfia feje tetejére állította és leleplezte kora jól működő kizsákmányolásait, képmutatásait. Tanításának középpontjába az ember került. Nem a jog, hanem az ember, az igazság került előtérbe. A zarándokközpontok egyik fontos feladata az, hogy visszaadja az embereknek az igazságba vetett hitüket, az elveszített bizalmukat, amely az egészséges együttműködés feltétele és amely nélkül nincs jövője az emberiségnek.

Az 1000 éves jubileum jó alkalom arra, hogy olyan folyamatot indítsunk be, mellyel segíthetünk embertársainknak a pozitív értékeken nyugvó életvitel megtalálásában és elsajátításában.

Célunk az, hogy tudatosodjon az emberekben a havi rendszerességgel szervezendő programok állandósága. Olyan lelki élmények lehetőségét szeretnénk megteremteni, amelyek hosszú távon hatnak úgy az egyén, mint a társadalom életére. Remélem, hogy Csíksomlyó a közeljövőben megtalálja megérdemelt helyét Európa nagy zarándokközpontjai között.

 

Szakács Ferenc Sándor,

a Jakab Antal Tanulmányi Ház igazgatója

Lélekgondozó

 

Az egyházak szerepe a modern szocializációs folyamatokban

 

Nagyon érdekes és egyben kihívásokkal teli korban élünk. Rövid elemzésünket kezdhetjük talán az elmúlt évtizedek összefoglalójával. Olyan kornak vagyunk a gyermekei, amely erős ideológiákkal hatott ránk. A kommunizmus évtizedeit elfeledni meggondolatlanság volna. Az 1989 előtti évtizedek létroncsoló folyamatai mindannyiunk számára ismertek: kitartó munkával próbálták megsemmisíteni és az emberek elméjéből kiiktatni mindenféle istenképet, a család pedig – a társadalom alapsejtje – folyamatos terrornak volt kitéve. Legfőbb cél a társadalom immunrendszerének, ellenállóképességének meggyengítése volt minden szinten. A félelem érzése állandósult az egyénekben: félni kellett mindentől, bizalmatlannak kellett lenni mindenkivel. A kommunizmus évtizedeit a nyolcvanas évek végén  ideo-lógiaváltás követte: a kapitalizmus. Az új ideológia rárakódott a régire - mint az már számtalanszor bebizonyosodott: mindez egy nemzetközi politikai paktum hatására történt. A forradalomnak nevezett váltás legfontosabb célja volt, hogy a régi hatalom kontrollja alól kerüljenek Kelet-Európa társadalmai az új hatalom kontrollja alá. A jól eladott és kellőképpen szajkózott „társadalmi megváltás” nem következett be. Helyette beindult egy újabb létroncsoló folyamat, amely célkitűzéseiben hasonlít az előző hatalomhoz: mindenféle istenkép megsemmisítése, a család gyengítése, a társadalom belső ellenállásának a felszámolása, a hazugság politikai programra való emelése. A legszentebb cél ebben az esetben: a profit maximalizálása minden áron. A profittermelés kontrolljának megszerzése, a nemzeti javak „privatizálása” egy olyan folyamatnak a lényeges eleme, amely a „szabadság” égisze alatt egy modern  rabszolga-társadalmat hoz létre. Az egyén a „szabadság” máza alatt teljesen kiszolgáltatott, és mivel a társadalmi immunrendszerét erősíthető intézmények (család, egyházak, iskola) szintén nagyon gyengék, ezért elhatalmasodik benne a félelem, a harag és modern rabszolgaként nemcsak képtelen megoldást találni életének hatalmas problémáira, de a körülötte játszódó folyamatokat sem érti. Nem is értheti. A homo sapiens lassan homo videns-é (néző emberré) alakul, amely kevés szabadidejében leül a televízió képernyője elé és tehetetlenül fogadja magába az értéktelen információ-áradatot. A nyugati civilizáció egyre inkább atomizálódik és a fukarság, kapzsiság és fösvénység csapdájában vergődik, miközben az őszinteség, erkölcsösség, hitelesség „maradi” értékekké degradálódnak. Mindez vészreflexet alakít ki az atomizált, eladósított, a mediatizált butítás hatása alatt vergődő emberben: ez a vészreflex rövidtávú gondolkodást, demotivációt, állandó nyugtalanságot eredményez, csökkenti úgy az érzelmi intelligenciát, mint a szociális érzékenységet. A hosszútávú stratégia hiánya káros az egyénre és a társadalomra egyaránt.

„Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” lassan átalakul: „Amit ma hazudhatsz, ne halaszd holnapra”. A kommunizmus létroncsolására épülő, embertelenségében vele megegyező kapitalizmus a „megváltás” helyett mást hozott. Illetve mást hozott létre: a fogyasztó embert, a konzum-gépezetet, akinek elég néhány mediatizált impulzus és bármit megvásárol (egyre gyakrabban hitelből).

Az egyházak legfontosabb feladata a (re)szocializáció kihívásának felismerése. Köztudott, hogy öt erős szocializáló erő létezik: a család, az iskola, a média, az egyházak (vallás) és az azonos korúak társasága. Mivel a család teljesen kiszolgáltatott a fent említett folyamatoknak, az egyházak szocializáló jelentősége felértékelődik. Egy olyan társadalomban, amely teljesen elveszíti szakrális jellegét, ahol az emberi értékekből „kiavatják” az egyént, szükség van egy olyan erős intézményre, amely érti, értelmezi és elemzi a társadalmi folyamatokat és ezáltal felvilágosítja a társadalom szereplőit.

Az emberi értékekbe való „beavatás”, a társadalom és az emberi élettér „reszakralizációja” olyan kihívás, amely elől megfutamodni nem lehet. Az embereknek vissza kell adni a hitüket önmagukban, Istenben, az igazságban, mert ezek nélkül nincs jövője az emberiségnek. A Jakab Antal Tanulmányi és Felnőttképzési Központ Csíksomlyón ennek a kihívásnak szeretne megfelelni. Csíksomlyó szakrális erőterében megújult infrastruktúrájával szeretettel vár programjaira minden érdeklődött.

A Jakab Antal Tanulmányi és Felnőttképzési Központban március 13-án, délután 6 órai kezdettel Dr. Hetesi Zsolt, budapesti egyetemi tanár tartott előadást a fenntartható fejlődésről. Ez a témakör számunkra, gyerekeink számára fontos, unokáink számára viszont elengedhetetlen. Az Emberfia szavait idézve: az igazság ismerete szabaddá tesz. Csakis az ismeret tesz szabaddá – a butítás, valós információk elhallgatása, az orwelli 1984-es „gondolatrendőrség” szindróma sehova nem vezet. Csakis akkor van jövőnk, fenntartható jövőnk, ha a jelen döntéseit ennek az érdekében hozzuk, és nem a rövidtávú profitszerzés érdekében áldozzuk fel szakrális életterünket.

Dr. Szakács Ferenc Sándor,

 a Jakab Antal Tanulmányi Ház igazgatója

 

Magyarok története

MAGYAROK

TÖRTÉNETE - 15

 

Mátyás, az igazságos

Akkor történt, amikor még híre sem volt a föld felmelegedésének, s ezért majdnem olyan hideg volt a tél, mint az idei, vagy még annál is fagyosabb, mert Buda vára alatt, vastag tükörré fagyott a Duna jege. Nem voltak stadionok, sem nagy és díszes terek, ezért a Duna jegén tartották a királyválasztást. Gyújtottak annyi sok máglyarakást, hogy azt hitték az emberek, csillagok szálltak a földre.

Valóban különleges alkalom volt ez, hiszen a királyok általában örökölni szokták tisztjüket, de Magyarországon ez akkor nem így történt. Elevenen élt még akkor a törökverő Hunyadi János híre a világban, és többen is úgy gondolták, hogy a fiát válasszák királynak, mert, mint mondták: az alma nem eshet mesze a fájától, olyan vezetőre van szüksége az országnak, aki képes megvédeni lakosságot a keleti és a nyugati ellenségektől, töröktől, némettől egyaránt. De a Hunyadiaknak is volt ellenségük éppen elég. Hunyadi János első fiát Lászlót, lefejezték. A kis Mátyást Pogyebrád György cseh királyra bízták.

Mátyás éppen tizenöt esztendős volt, amikor régi magyar szokás szerint pajzsra emelték a Duna jegén. Ehhez persze az kellett, hogy édesanyja, Szilágyi Erzsébet sűrű levelezésbe folytasson, amit a legenda szerint egy fekete holló is segített, ahogyan ezt Arany János híres balladájában megírta. A pénzt sem sajnálta a jó édesanya, minden vagyonát testvére, Szilágyi Mihály erdélyi vajda kezére adta, aki nem óriás plakátokat csináltatott, hanem a hadsereget erősítette belőle. Amikor pedig V. László 1467-ben hirtelen meghalt, elérkezettnek látta az időt, hogy Hunyadi Mátyást emelje a trónra, maga pedig öt évig kormányzói tisztet vállalt.

Mátyás király harminckét évig uralkodott, számos csatát nyert, fekete seregével a törököt is megfékezte, az országot felvirágoztatta. Jó törvényeket hozott, jelentősen támogatta a művelődést. „Udvarában híres művészek és történészek működtek, mint például: Galeotto Marzio, Janus Pannonius az első jelentős magyar költő, Petrus Ransanius és Antonio Bonfini, az utóbbi írta meg a Rerum Hungaricarum decadest, amelyben a magyar történelmet írja le a kezdetektől az író saját koráig. Mátyás támogatta a tudományokat is, mert mint mondotta: „A tudatlan király olyan, mint a koronás szamár.”

Ebben a korban Mátyás rendelkezett a világ második legnagyobb könyvtárával. Ez összesen 2000-2500 corvinából állt, amelynek nagy része azonban sajnos később, a török hódítást követően elkallódott. A latin Corvinus (holló) nevet azért választotta és tette címerébe, mert egy vadászat alkalmával lehúzott gyűrűjét elragadta egy holló. Mátyás nyomban üldözőbe vette és visszaszerezte ékszert.

Halála után számos legenda született. Van közöttük igaz történet, és számos olyan mulatságos, amit a nép talált ki az igazságos királyról. Legközelebb ezekből tallózunk, és szót ejtünk világhíres kolozsvári szobráról is, amit éppen most restaurálnak. A felújítás részeként szerepel az is, hogy Mátyás király bronzlovát különös abrakkal kínálják, hogy ne üres hassal kelljen állnia újabb száz esztendeig, a jelenleg sivárságát mutató kolozsvári főtéren.

Írásunk címe pedig ez lesz: Mit eszik ezen a nyáron Mátyás király kolozsvári lova?

 

Fenn: a kolozsvári Fadrusz szobor (jelenleg restaurálás alatt). Középen: bélyeg Mátyás képével és az ezer forintos. Lenn: Mai vásár Mátyás szülőháza előtt.

Magyarok története - 15

Mit eszik ezen a nyáron Mátyás király kolozsvári lova?

 

Ezzel a címmel ígértük sorozatunk folytatását, s a kolozsvári emlékmű valóban olyan történelmi, hogy érdemes mostani restaurálásáról is szót ejtenünk. A Wikipédiában sok mindent megtudhatunk erről az európai hírű emlékműről. Kolozsvár városának régóta dédelgetett terve volt, hogy nagy szülöttének, Mátyás királynak maradandó emléket állítson.  1882 májusában szoborbizottságot alakítottak és a főtér átalakításával párhuzamosan, a szobor helyét kijelölték.  Országos gyűjtés  folyt, a kiírt pályázaton, Fadrusz János, Bezerédi Gyula és Róna József munkáit találták nagyon jónak. A múlt század első felében Mátyás király szülőházában bárki megtekinthette a pályázatra érkezett kicsinyített szobortervezeteket.  Kivitelezési megbízást Fadrusz Jánosnak kapott. A szoborcsoport háromszöget alkot, a hátterében lévő templomhoz igazodik, a csúcspontján a király babérkoszorús feje erőt és büszkeség sugall, amint egy vár bástyájáról végigtekint győztes seregén.  Kardját maga előtt keresztben fektetve tartja, mint aki most jött meg a dicsőséges csatából. A művész a szoborbizottsághoz írt leveléből olvashatjuk: „A kolozsvári Mátyás szoborban Magyarország fénykorát ábrázolom, amikor a magyar rettegve tisztelt és csodált nemzet volt Európa népei között. Ha a magyar ember szíve elborul és vigasztalást keres a régmúlt idők fényében és nagyságában, akkor e dicsőségteljes, pazar és világraszóló korszakba bolyong vissza és ott találja azt a csodás alakot, a magyar nép királyát, Hunyadi Mátyást, aki egyszerű ember tudott lenni az egyszerű emberekkel, de az akkori kor fejedelmei között olyan volt, mint sas a verebek között”.Az emlékmű mellékalakjai a fekete sereg vezérei, balról Magyar Balázs és Kinizsi Pál, jobbról Báthory István (erdélyi vajda) és Szapolyai István. A mellékalakok megdöntött zászlórúdjai a szobor háromszögének szárait képezik és összekapcsolják őket a főalakkal. Az  uralkodó előtti hódolatot Kinizsi Pál kiáltó, zászlót tartó alakja fejez ki legjobban. Mellette Magyar Balázs szétvetett lábakkal felnéz a királyra. Szapolyai János karját széttárva szemléli a győzelmi zászlókat, míg Báthory István jobb kezében felemeli, baljában meghajtja a zászlót. A királyon és három mellékalakon is vértek hangsúlyozzák, hogy a győztes csata nemrég  ért véget, csak Szapolyai visel, harci öltözék helyett, vállra vetett köpenyt. Az emlékmű talapzatát stilizált várfok adja, melyre a magyar címert vésték, felette pedig a Mátyás király felirat állt. A talapzatot Pákey Lajos, a város főépítésze tervezte. Az emlékmű gipszmintáját az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatták,  a bírálóbizottság több száz szobor közül Grand Prix díjjal, a kiállítás aranyérmével jutalmazta. A Mátyás emlékművet nagy ünnepségek közepette 1902 október 12-én avatták fel az egyetem központi épületével, a néprajzi múzeummal és az igazságügyi palotával együtt. Fadruszt elismerésekkel halmozták el, József főherceg vaskorona renddel tüntette ki, a várostól díszpolgári címet, az egyetemtől doktori címet kapott. A szobor fölavatásától máig (bár egyre csökkenő mértékben) a románok és magyarok közötti nemzeti–etnikai gyűlölet és harc szimbolikus tárgya maradt. Az ikonográfiájával Mátyás, a hódító magyar király alakját hangsúlyozó emlékmű és a körülötte zajló többéves ünnepségsorozat üzenetét a magyarországi román nemzeti értelmiség a magyarral párhuzamosan értelmezte és különösen a Mátyás előtt hódoló moldvai zászlót fogadta arculcsapásként. Az 1918-as impériumváltást követően előbb a talapzatát díszítő magyar címert távolították el, majd szimbolikus üzenetét ellensúlyozandó 1921-ban vele szemben fölállították a capitoliumi farkas szobrának másolatát. A szobor sorsáról kialakult vitának 1932-ben a talapzatán elhelyezett táblával vetettek véget, amelynek Nicolae Iorga által fogalmazott szövege a következő: „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Baiánál, mikor a győzhetetlen Moldva ellen indult” A Moldvát jelképező zászló és a felirat ellentmondásba keveredett. Az 1940-ben, a magyar bevonulás után visszaállították a szobor 1902-es állapotát és eltávolították a capitoliumi farkast1945-ben a szovjet hatóságok a magyar Mátyás király feliratot az etnikailag semleges, latin nyelvű megfelelőjére (Mathias rex) cserélték. A várod szélsőségesen magyar gyűlölő egykori polgármestere újabb,  1992december 1-jén, az ismét talapzatára helyezett, a Mathias rex felirat alá az 1932-es táblát, a saját nemzetére támadó, de legyőzött királyról. A 2000-es években megkopott a hozzátapadó politikai tartalom és fölerősödött a várost általában jelképező funkciója. A szobor állapota folyamatosan romlott, 2006 nyarán és 2007 áprilisában a szobor talapzatáról levált egy-egy darab, így a híradások arról szóltak, hogy a restaurálás halogatása további állagromlásokhoz vezethet. Magyarország készségét nyilvánította arra, hogy anyagilag támogassa az emlékmű felújítását. A szobor restaurálására vonatkozó szerződést 2009. július 22-én írták alá, a munkák befejezési határidejét egy évvel későbbre tervezték, az újabb híradások szerint jövőre, Mátyás király 568. születésnapjára, február 23.-ra tervezik. Mit eszik a király lova? Kolozsi Tibor restaurátornak a szoborcsoport lovas alakjának felnyitásakor jutott eszébe, hogy megnézzék találnak-e valamilyen írásos dokumentumot vagy régi tárgyat - pénzérmét, újságpapírt –ahogyan ez régen szokásban volt, a ló vagy valamelyik másik szoborelem belsejében. A várakozással ellentétben azonban nem találtak sem írásos, sem tárgyi emléket, de gondoltak arra, hogy időkapszulának nevezett fémhengerben írásokat, a szoborcsoport rajzát, munkálatainak technikai leírását helyezzék el. Így aztán a következő restauráláskor már kevesebb gondja lesz a szakembereknek, tudják majd, hogy mit, miért és hogyan készítettek  napjaink szoborjavítói.

S mert úgy hírlett, akárki írhat, és cetlijét befogadja a ló bronzgyomra, én a következőket vetetem papírra:

 

A Regestrum Hungarorum de civitate Clusvar névlajstroma szerint családom, az 1453-ban történt első népszámláláskor már a város lakója volt. A Fejér, a Fekete, a Fodor, a Jó, a Kövér, a Nagy, a Nagylábó, a Segges, a Szőke, a Vak, a Veres nevűek között jegyezték a Tar családot is, amelynek utolsó leszármazottja vagyok. Kisgyerekkoromban a Karolina tér sarkán laktunk. A mellettünk húzódó kicsi utcán, egy lélegzetvételnyi futással naponta eljutottam Mátyás király szülőházának sarkáig, hogy az ólomkeretes ablakon át megpillanthassam az Igazságos mesébe illő csizmáit. Sétáink, főtéri korzózásaink – gyerekkortól családalapításom utánig is – a Fadrusz szobor körül mindennaposak voltak. Ez a szobor, minden mondandójával, művészi miliőjével életem része, meghatározója. Benne van írásaimban is. 1995 óta élek Svédországban. Amikor, évenként legalább egyszer, unokáimmal együtt hazatérek, első utam a Főtérre vezet. Ülök a szobor alatt, és a Meghalt Mátyás király, oda az igazság! mondás igazát latolgatom.Kell annak lenni valahol! Hirdetnie kell ezt, még sok évszázadon át, Fadrusz világhíres alkotásának. 

Eszi nem eszi ez a büszke paripa, nekem ennyire futotta:

Tar Károly, író, szerkesztő

Aktuális szám

Itt a Magyar Liget
új száma
Ághegy melléklettel

Magyar Liget 22 évfolyam
90. szám - 2019 /1

Ághegy II. sorozat 11. szám
2019/1. szám

 

Lapozó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2016 1. szám lapozható

 

 

2016 1. szám lapozható

 

2015 4-5. szám lapozható

 

2015 1-3. szám lapozható