Archivum

Látogatók



United States 64.6%United States
Hungary 17%Hungary
Sweden 6.6%Sweden
Denmark 3.7%Denmark
Romania 2.2%Romania
Ukraine 1.7%Ukraine
Norway 1.4%Norway
Russian Federation 0.9%Russian Federation
France 0.7%France
Israel 0.2%Israel
United Kingdom 0.2%United Kingdom
Switzerland 0.2%Switzerland

Tegnap: 1
Múlt hét: 26
Mostani hónap: 48
Múlt hónap: 302
Összesen: 448


A skót tánc magyar szerelmesei

 

A Szegeden megrendezendő Nemzetközi Skóttánc hétvégéről kérdeztem Kónya Katalint, Pitlochryban , az Atholl Palace Hotel halljában.

- Katalin, mondanál valamit magadról?

- Kónya Katalin vagyok, Budapesten élek és üzletviteli tanácsadással foglalkozom.

- Hogy szerettél a skót táncba? Hiszen Skócia messze van tőlünk

- Van egy skót barátom és ő adta az ötletet, mikor meghívott Budapestre, a Robert Burns estre. Ott láttam először élőben ezt a fajta táncot.

- Mindjárt bele is szerettél?

- Érdekesnek tartottam.

- Miért?

- Mert nem kell hozzá partner, egyszerűek a lépések, egy fajta kötött rend szerint járják, szetteket alkotva, egymásnak tükörképében táncolva. Teljesen mindegy, ki áll a másik oldalon. Szépek a formációk, és ez a tánc nem csak a táncról szól, ez egy fajta ismerkedés, kapcsolat

más kultúrájú emberekkel és szokásokkal. 

 - Mégis hogyan találtál ide, majd háromezer kilométerről? Ugyanis te vagy az egyetlen magyar itt.

- Budapesten megtaláltam a Budapesti Skóttánc Klubbot, ahol elvégeztem a kezdő tanfolyamot. Tavaly Nemzetközi Skótbált szerveztünk Budapesten. Kétévenként megrendezésre kerül. Több mint százötvenen jöttek a világ minden tájékáról. Nekem ez volt az első.

A világhálón akadtam a Téli iskolának, azaz Winter School-nak nevezett tanfolyamra. Amit a Royal Scottish Dance Society szervez. Székhelye Edinburgh.

- Azt mondtad Téli?

- Van nyári is, amelyet St Andrewsban tartanak, ez a nyugodtabb, ilyenkor nincsenek sokan, de ezek a leghíresebbek. Ilyenkor is kiváló tanárok tanítanak és zenészek a javából.

- Tudom buta kérdés, hol tanítják jobban ezt a táncot, itt vagy otthon?

- Itt.

- Mióta táncolsz?

- Két éve.

- Meg lehet tanulni ennyi idő alatt?

- Az egyszerűbb táncokat, akár félóra alatt is.

- Hogy fogadtak, mint magyart?

- Abszolút pozitívan. Meglepően sokan voltak Magyarországon is, és másokat is meghívtam a 2011-ben megrendezésre kerülő Skóttánc hétvégére, Budapestre.

- Hallottam, májusban Nemzetközi hétvégét rendeznek. Körutat?

- A Nemzetközi Skóttánc hétvégének   első színhelye München, következő állomása pedig Bécsben lesz és aztán Szegeden is táncolunk.

- Mikor?

- Május 13-16. München és Szegeden május 21-23.

- Az erdélyi körút is lesz? Ott is fellépnek?

- Nem, kirándulni mennek oda.

Önkéntes alapon működik, összekapcsoljuk a kellemest a hasznossal. Lesz egy kis tánc és egy kis kirándulás.

- Jó szórakozást, Katalin!

 

F. Böszörményi Zoltán

képes interjúja

A vakmerő svéd

 

A vakmerő svéd utazó és magyar barátai

 

Hedin Sven145 évvel ezelőtt született. Nevét elhallgatták, mert haláláig a hitleri Németország híve volt. De hírnevet bátor és vakmerő viszontagságos utazásaival szerezte. Cholnoky Jenő Dr. így ír róla A Föld megismerésének története című, 1932-ben kiadott könyvének Tibet felfedezésével foglalkozó részében: „legnagyobb érdeme, hogy tapasztalilag igazolta Lóczy Lajos megállapítását, miszerint a Himalája mögött, vele párhuzamosan hatalmas hegyláncnak kell húzódnia, amely a Karakórum hegységet átköti a Hátsó-Indiai-hegylánchoz.” Az angol földrajzi társaság Hedin Svent kérdezte, hogy egyetért a Lóczy által Transz-Himalája elnevezéssel. Igen mondott, és ezt a nevet akkor hivatalosan is rávezették a föld térképére.

 

Az orosz geográfusok tanulmányozta Lop Nor tó feltárásából is kivette részét Hedin Sven.

„Ez a nagyszerű svéd utazó minden idők egyik legnagyobb explorátora. 1865 februárius 19.-én született Stockholmban. Stockholmban, Upsalában, majd Berlinben és Halléban természet­tudományokat tanult, de korán fölébredt bolyongó természete. Egy ideig, mint nevelő tartózkodott Bakuban, majd 1885-ben igen nyomorúságos eszközökkel bolyongott Perzsiában s ott találkozott Vámbéryvel. Ezért aztán Vámbéryt mindig mesteré­nek mondta. Még nagyobb barátsággal és tisztelettel viseltetett Lóczy Lajos iránt, többször meglátogatta és mindig érintkezésben volt vele. II. Oszkár svéd király különös kitüntetéssel támogatta törekvéseit. 1890-ben a svéd király követségében járt a perzsa sahnál Teheránban, akkor mászta meg a Demavendet s magasságát 54ó5 m.- nek találta. 1894-ben indult a Tarim-medencébe, hogy a Lop Nor kérdést tisztázza. Lehajózott a Tarim­folyón Kasgártó1 egészen a torkolatáig. Mindenben igazolta Przsevalszkijt, de a sósvíz hiányát nem tudta megmagyarázni. Északra a Lop Nortól, ahol a kínai térképek rajzolják a tavat, régi tófeneket fedezett föl s azt hitte, hogy a tó nem régen változtatta meg helyét, azért nem sós a vize. A régi tófenék és a mai Lop Nor közt levő magasságkülönbség meghatározására kis, utazóműszerrel 80 km. hosszúságban szintmérést hajtott végre s néhány deciméter különbséget állapított meg. Ezt a mérést nem tarthatjuk elfogadhatónak. 80 km. hosszúságra kis szintező készülékkel mérni nem lehet pontosan, különösen olyan nehéz viszonyok közt. A végeredmény lehet néhány méterrel is hibás. Később kiderült, hogy a Sven Hedintől talált tófenék sokkal régibb s a mai hidrográfiai viszonyokba alig lehet bele­illeszteni.

Sven Hedin erről az utazásáró1 igen eleven színekkel írt könyvet adott ki, benne saját rajzait közli. Kissé reklám ízű hangon ecsetelte az elpusztult oázisok fölfedezését s fantasztikus rajzokat közölt a romokat betemető homoktömegekről. Véleménye szerint a homok előrenyomulása semmisítette meg ezt a sok oázist. Mert feltűnően sok romot lehet itt találni. Túl­zott rajzai és színezett leírásai kihívták a kritikát s ezért most Sven Hedín újra nekiindult a Tarim-medencének. Most még alaposabban, komoly tanulmányokat végzett és igen szép ered­ményeket hozott haza. A Lop-Norról kimutatta, hogy most van folyamatban helyváltoztatás a, mert elönti a Takla-Makán siva­tag homokbuckái közt az alacsonyabb területeket s szeme lát­tára buggyant föl a tó vize a sivatagon, a mai, nádassal szegé­lyezett tó medencéjétől északra. A só hiányának kérdése azon­ban ezzel még mindig nem volt megoldva, a geográfusok csak fejüket csóválták s a jelenséget még mindig megfejtetlennek találták.

 

Sven Hedin innen délre átkelt a Kuen-Jün hegységen, be­hatolt Tibetbe, ott álruhában közeledett Lásza felé (1896), de nem juthatott odáig, mert fölismerték s csak nehezen szabadult a veszedelemből. Innen visszatérve, 1897. március 15-én érkezett meg Pekingbe. 1899-ben már megint úton volt, Kasgárból nyomult Tibetbe, el is jutott Lhászába, s temérdek nagy értékű fölfedezés, többek közt a Transz-Himalája fölfedezése voltak örökbecsű eredményei. 1905-908-han megint Perzsiában járt, rendkívül érdekesen és halálmegvető bátorsággal kutatta át a Dest-i-Kevir félig kiszáradt tómedencét s megint Tibetbe ment, a Transz-Himalája végleges kidolgozása végett.

 

A világháborúban a németek mellett írt a mindenütt olvasott svéd, semleges újságokba, ezért az angol és francia tudo­mányos társaságok törölték őt a tiszteletbeli tagok sorából. A háború után ismét nagy expedíciót vezetett a Góbi-sivatagra, de az itt szerzett tudományos eredmények már inkább útitársait dicsérik.    \

A Lop-Nor-kérdés tehát még mindig nem volt megoldva. Richthofen meghalt, de az ő zseniálisan fölvetett problémája állandóan vitáztatta a geográfusokat. Magyar embernek kellett jönnie, hogy a hirtelenkedő Sven Hedin helyett alapos tanulmányokkal végre megoldja a kérdést.”

 

Dr. Sven Anders Hedin* 1865 február 19, Stockholm;† 1952 november 26, Stockholm) svéd földrajztudós, felfedező, utazó, térképrajzoló, fényképész, utazási író, rajzoló (könyvillusztráló). Négy felfedező utat tett Közép Ázsiába, fölfedezte a Transz-Himalája hegységet, melyet neve után Hedin-hegységnek neveznek), a Brahmaputra, Indus és Sutlej forrását, a Lop Nor tavat, és városok, temetkezési helyek, a kínai fal maradványait a Tarim-medence sivatagaiban. Életművének lezárását KözépÁzsia-atlaszának kiadása jelentette. Első kutatóútjára 1886-ban indult. Perzsiát, majd 1890-ben Mezopotámiát utazta be. 1890-91-ben Chorasszanban és Orosz-Turkesztánban járt; 1894-97-ben a Pamírben, a Takla Makán sivatagban és a Küenlan hegyvidékén folytatott kutatásokat, 1902-ben felfedezte Loulan romvárost, de Lhaszába nem tudott eljutni. 1905-08 között Perzsiában, India Ény.-i részében és Dél-Tibetben járt és felfedezte a Sutlej forrását. Ehhez az utazásához fűződik a Transz Himalája hegység felfedezése is. A világháború idején az európai, palesztinai és mezopotámiai harctereket látogatta meg, 1926-ban világkörüli utat tett. 1927-ben kínai, svéd és német tudósok társaságában 7 évig tartó expedíciót vezetett Belső Ázsiába, a Góbi sivatagba és K. Turkesztánba meteorológiai, archeológiai és földrajzi kutatások céljából.

Főbb művei (közülük sok magyar fordításban is): Perzsián, Mezopotámián és Kaukázián keresztül (1887); An der Schwelle Innerasiens (1891); Die geogr. wissenschaftlichen Ergebnisse meiner Reise in Zentralasien (Peterm. Erg.Heft. 1900); Ázsia szívében (2 köt., 1903), Scientitic results of a journey in Central Asia (6 köt. szöveg, 2 köt. atlasz, 1904-08), Ázsia sivatagjain keresztül, Három év Tibetben, Transz Himalája (3. köt., 1909-12), Von Pol zu Pol (3. köt, 1912-13), A rejtelmes India (1912), Bagdad, Babylon, Ninive (1918), Southern Tibet (9. köt. szöveg, 8 köt atlasz, 1917-22), Csangpo láma zarándokútja (1922), Pekingből Moszkváig (1925), Mount Everest (1923), Oran Caffon (1926), Mein Leben als Entdecker (1928), Auf grosser Fahrt (1929), Rätsel des Gobi (1932), Ma Csung Sin menekülése (1936), Der wandernde See (1938), A selyem útja (1938).

A REFORMÁCIÓ EMLÉKÜNNEPE - 1517 OKTÓBER 31.  
Luther Márton német Ágoston-rendi szerzetes 1517. október 31-én tűzte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára.
A REFORMÁCIÓ közel 500 évvel ezelőtt arról szólt, hogy az emberek szívében megvilágosodott, hogy Krisztus a kulcs egyházban, a világban, az istentiszteletben, a mindennapi életben. Elődeink így fogalmaztak: Krisztus a jövő.

Illyés Gyulát is megihlette a gondolat és 1946-ban megirta hatalmas erejű költeményét:

”A reformáció genfi emlékműve előtt”

Száznegyvenhármat léptem: ez a hossza
a szobor-sornak. Hírnök, ki megölt
milliók végső tisztelgését hozza,
úgy mentem el rajvonaluk előtt.

Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fővel
a hadrakelt hit zord hadnagyai,
a Vilmosok! és Coligny és Cromwell
- ők néztek rám - s a szablyás Bocskay!...
Hátrálnom kellett közelükből: mindet
nem fogta össze csak messzibb tekintet.
Fölhúzódtam a kert felé, a fákig
s lelkemben is hűs tárgyilagosságig.
S most mintha ők
álltak volna kaszárnya-számadáson
az én szemem előtt,
feszesen-katonásan
kilépvén éppen akkor
a hátterül kapott nagy szikla-falból
s abból a másik, épp oly teli tömbből,
a mögéjük kövesedett időből.
Addig jöhettek, maguk is meredt
kövek a napfénybe, hol nem lehet
szavuk már. Szavuk immár csak a tett,
mely idővel ad magyarázatot!
Holtak, vigyázz-ban állók, szóljatok!
Vagy előbb én beszélhetek?
Kik ott álltatok, "nem tehetve másképp",
mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen,
mert a langyosat kiköpi az Isten,
kik után tárgyként maradt fönn a szándék,
mennyi az igazság még öklötökben,
mely négy százada oly nagy esküt markolt,
mely kőbe s öröklétbe görcsösödten
tartja ma is a bibliát s a kardot?
Mit adott, melyre fölgerjedt szerelmes
dühével törtetek, a cél, ahogy
elértétek?

Ti kérditek?

S ha nem lesz
örömötökre meghallanotok?
Elmondom. Épp mert nékem is keserves.
Álltatok égve az Úr igazától;
állt szemközt épp oly tűzzel teli tábor;
aztán dönteni kezdett ezredegyszer
az ész helyett a fegyver
s a láng.

Hogy várja örök üdv a lelket:
rángtak milliószám kínban a testek
csatamezőn, bitófán, vérpadon,
karón, keréken, meg a fájdalom-
szerzés új mestergépein; növesztett
egymással szemben erdőnyi keresztet
Jézus példája, végig Európán;
égtek, hogy égjen itt a kép s a "bálvány",
ott a "csalárd könyv" - városok és falvak,
hol újra emberhúst faltak a félvad
zsoldosok, eladdig míg tűz a tűzzel,
nem állt egymással szemben bűn a bűnnel,
eladdig, míg nem jött - a győzelem?
Az idő. Okosan, türelmesen
s némi humorral.

A kétféle had
és hit várai szemközt állanak
ma is, az én hazámban is:
a zordon fehér-falú s arany-cifrázta templom
vén tornyai még ágyúként vitáznak
minden beharangozáskor, vasárnap
papjaik bent még ősimód dörögnek,
de kijövet az utcán átköszönnek
s ujjon mutatják, hogy hány órakor
s kinél lesz ferbli-kör vagy harcsa-tor
s egy kis ital.

Szép. Magam is helyeslem;
ha pap vagyok, magam is így cselekszem:
"értsük meg egymást!"

De nem volt nagy ár
mégis a harminc évi döghalál,
d'Aubigné dühe, Coligny halála,
Szent Bertalan bosszútlan éjszakája,
fél Németország, a ketté törött
Európa s hogy itt volt a török
százötven évig és a mi hazánk... -
Ez lett a "győzelem"! Ezt küldte ránk
Isten azzal, hogy "napként kimutatta":
nem érte folyt a harc, hanem miatta;

ilyen volt, mit díjul szánt, a jövő:
mert volt-e vajon győztes, kit nem ő
rendelt eleve győzni?

Győztetek.
Maga a Sátán győzött veletek!
Balekok voltatok, mind! Hátra arc!
Nincs jogotok egy lépés sem előre.
Törlődjetek be kőbe és időbe.
Elveszett - eleve! - a harc!
mondtam keményen, mint aki magára
támad először is az igazával;
majd:

Megbuktatok! A haddal simára
törölt kontinens - e fekete tábla -
közepére mi iratott eredmény?
Egy betű, egy már tréfának sem új
buta betű s az is csak magyarul:
mért több a keresztyén, mint a keresztény?
Értelmet annyi millió halott
véréből ennyit párolhattatok,
midőn - feledve, kinek mi a dolga -
karddal csaptatok ti is a Csomóba:
a Föladatba, mely épp a kötés
kibogozásával szép és merész.
Ez az "eredmény"!

És ha - ez se volna?!
- kondult bennem is, ahogy várható volt,
a tulsó torony az innen valóra
(és attól fogva mind a kettő bongott)
s kelt ezredszer is - alig finomodva -
bennem a két ős ádáz szó-birokra:
a mindig úrhitű tolnai pásztor
s a csupa dac sárréti prédikátor.
Mert mi szorította kézbe a fegyvert?
Nem a Rossz ellen támadt, aki felkelt?
S ha annyi sem lett volna harc? Ha szótlan
"hal el a hit" a "római mocsokban"?
Ha arra tart eszme s világ, amerre
a "tiarás templom-kufár" vezette,
ha nincs, ki a bűnnek ellenszegül
s - ha úgy fordul, hát reménytelenül,
de csak annál szebb önfeláldozásképp -
odavágja, hogy "nem tehettem másképp!",
ma hol vagyunk?! Akkor tán elmarad
a kín, a vér, akkor nincs áldozat,
nincs - inkvizició?!

Ha - bár "hiába" -
Gusztáv Adolf nem ül harci lovára,
jobbágy-iga helyett nem vágynak inkább
fegyvert ölteni a toulouse-i tiszták,
valdeusok, husziták, Bocskay
írást-imát se tudó hajdui,
hiszed, hogy lett volna béke, olyan bár,
amilyet az imént lemosolyogtál?
Hiszed, hogy volna olyan-amilyen
magyarság, ha nincs - Kálvin?

Nem hiszem.
Vagy mást mondok: szobádban volna villany,
ha nem lép Giordano Bruno a tűzbe?
Hol kezdődött, hogy atomerő is van
S holnap rakétán repülsz ki az űrbe?
Övék az érdem, kiket sem a máglya
nem riaszthatott vissza, sem a gálya -

sem harcaik bukása,
a léptenként fölmeredő "hiába"!

Látták, vagy nem a céljuk,
azt jól látták, hogy nincs visszafelé út;
a mult, ahogy füst-vetve összeomlott,
úgy lökte őket, mint lőpor az ólmot:
előre! és ők vállalták e sorsot -
Mondd hát velem, hogy dicsőség reájuk!
Álltam némán, hírhozó katonájuk,
már azt forgatva, hogy én mit kapok,
nem is őtőlük magyarázatot:
a tettektől, melyek - akár a gyermek -
magukért csak felnőttsorban felelnek.
Végül, ezt mondtam, önvigasztalásképp:

volt bárkié a szándék,
maga az Isten se tudhatta másképp.

 

Színházi  évadkezdés ...

A stockholmi Magyar Ház vezetősége jóvoltából nagyszerű előadással
indult a 2010-2011 -es " színházi évad " Móricz Zsigmond négy ,rég nem
játszott humoros egyfelvonásos színdarabját" A dinnyék" mutatta be a
budapesti "Kis Színház."
Nagy realista írónk , a" Nyugat"- idősebb generációjának képviselője,
legtöbb művének középpontjába a parasztságot helyezte Ezt a paraszti
világot szemlélte és mutatta be műveiben az ösztönös, természetből
fakadó gondolkodásmódot ami  ezt a társadalmi réteget jellemzi
Bizonyos esetekben még a naturalizmus határait feszegetve  is hű képet
akar adni a paraszti életről, bemutatva annak minden pozítiv vonásait
de ugyan akkor népies szóhasználattal  humoros anekdotákkal ecseteli
visszásságát is(bizonyos esetekben) ennek a világnak
Ezt az eredeti mélyről eredő, érzelmekkel teli  paraszti világot
tárták elénk a szereplők a négy egyfelvonásos bemutatásán keresztül.
Felsorakoztatták az" újdonsült párt " fiatal szép  menyasszonyt és
öreg szeszélyes  de gazdagabb  vőlegény összeállításban, fösvény
férjet  vagy éppenséggel fösvény csak a pénz vesztességet el nem néző
feleséget
De nem hiányoztak a sorból a "felszarvazott " egymásra ujjal mutogató
férjek sem a leghumorosabb jeleneteket varázsolva, a  nézők elé.
Annak ellenére, hogy színpadi díszleteik nagyságuk miatt nem fértek be
a színpadra, improvizált bútorokkal teljes mértékben sikerült a
paraszti világ igazi légkörét éreztetni.
Szabó Zsuzsa, Szabó Csilla,Kiss Gábor O. Szabó István (Jászai díjas)
művészi tudásuk legjavát nyújtottak a színpadon , kiérdemelve az
előadás végi hosszú vastapsot.
Az egyfelvonásosok szünetében Faragó Laura ( a Magyar Kultúra Lovagja)
 szép tiszta hangon előadott régi székely és csángó dalaival és
anekdotáival ért el  szép sikert.
Köszönet a  SMOSZ-nak a stockholmi Magyar Ház vezetőségének , hogy
lehetővé tették ezt a vendégjátékot és várjuk a folytatást.

Moritz László

 

                                                    ---------------------------------------------------------------------------------------------------

Levél a szerkesztőhöz

Nagy örömmel fedeztem fel a két "Borzontorz" mesekönyvemet az  "Ághegy" adatbázisában. Ez nemcsak öröm, de megtiszteltetés is számomra!

Tanulmányozva a skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfolyamot jutott eszembe, hogy felhívom az Önök szíves figyelmét a www.mesemes.huhonlapra, melyben egy új, játékos, vicces irodalmi kísérletet folytatunk. (Mesék 160 karakterben.)

Skandináv aktualitása annyiban van az ügynek, hogy az eddig az oldalon fellelhető 60 mesemesből 44-et norvég nyelvre is lefordítottunk, a norvég hangsávok pedig folyamatosan készülnek.

Üdvözlettel: Zeke László

---------------

 Ibsen szobor Békéscsabán

 

Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész Ibsen szobrát avatta tegnap, az Ibsen-ház átadása és megtekintése után Békéscsabán (Ibsen-ház – Békés Megyei Művészeti és Oktatási Központ 5600 Békéscsaba, Andrássys út 3. sz.) Prókai Gábor művészettörténész, a Magyar Művelődési Intézet és a Képzőművészeti lektorátus osztályvezetője, Siri Ellen Slettner, a Norvég Királyság magyarországi nagykövete, Farkas Zoltán, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke, valamint az ünneplő közönség jelenlétében.

 

VÁLTOZATOK ÉSZAKI FÉNYRE

Norvég nap a Duna Televízióban

 

A hűvös tenger és a szédítő fjordok hazája, Norvégia immár nem ismeretlen a Duna Televízió nézői számára, hiszen a közszolgálati adó harmadik alkalommal tiszteleg tematikus nappal a csodás szépségű ország előtt. Észak szerelmesei idén is ellátogathatnak a Duna Televízióval e nagyszerűen működő világba: szeptember 28-án, kedden a Változatok északi fényre-sorozat keretében dokumentumfilmek, portrék, mesék, csavaros történetek visznek közelebb a skandináv országhoz.

Utazásunkat Oslóban, a fővárosban, egy különleges embernél kezdjük. Kjell Askildsent, a minimálpróza norvég mesterét ma a világirodalom egyik legfontosabb szereplőjének tartják, műveit több mint húsz nyelvre, többek között magyarra is lefordították. Az 1929-ben született író 2009-ben megkapta a legrangosabb skandináv irodalmi elismerést, a Svéd Akadémia Északi Díját. A szűkszavú író, aki nagyon  ritkán állt kamerák elé, most nem mindennapi életéről, írásairól mesél a „Túl sok szó forog a világban” című portréfilmben (16.05).

Norvégia híres természeti szépségeiről. Egyik legvarázslatosabb fjordja a Geirangerfjord, amely az UNESCO Világörökség-listáján is szerepel.  Partjain és a fölöttük lévő, magasan fekvő völgyekben már több mint ötezer éve élnek emberek. Régi, elhagyott, és felújított tanyák tanúskodnak egy letűnt életformáról, amelyet a természet szépsége és a zord körülmények egyformán meghatároztak. (Geirangerfjord - A szerény fenség, 21:40)

Fehér zuhatagok, fekete hegyek, zöld erdők és kék tenger: íme Sognefjord, Európa leghosszabb és legmélyebb fjordja, amely természeti szépségeivel szintén kiérdemelte, hogy felkerüljön az UNESCO Világörökség-listájára. A Norvégia nyugati partjain 200 km-en elnyúló, közel 1300 méter mély tengeröböl a legek régiója: itt található Európa legnagyobb gleccsere, az ország egyik legmagasabb vízesése, Észak legmeredekebb vasúti pályája, a legrégebbi fatemplomok, és itt laknak azok, akik olyannyira tisztelik őseik hagyatékát. Sognefjord alatt pedig alig néhány órás hajóútra ott van Bergen, a kikötőváros, a környék kulturális központja: évente itt rendezik meg az egyik legnagyobb nemzetközi fesztivált, a Bergeni Ünnepi Játékokat. Ide látogatott el a Duna Televízió stábja, hogy aztán nekivágjon a lenyűgöző Sognefjordnak. A film nemcsak a csodálatos természeti tájakat hozza közelebb, de megismerkedhetünk azokkal az emberekkel is, akik lelkesedéssel, szeretettel őrzik és teremtik újra azt, amit elődeik rájuk hagytak  (Északi történetek vízből, kőből, fából, 22.45).

A norvég tematikus napon a legfiatalabb nézőkről sem feledkezett meg a Duna Televízió: a megszokott esti mesében a trollok birodalmába látogatunk, megmentjük a három elátkozott királylányt és találkozunk  a furfangos Askeladdennel, aki még a falánk manók eszén is túljárt (18.35).

Szeptember 28-ánélő műsorainkból sem maradhatnak ki a skandináv ország lakói: Hattól nyolcig c.  reggeli műsorunk (6.00), a Család-barát c. szolgáltató magazin (10.00) és a népszerű Kívánságkosár (12.00)  norvég vendégekkel várja a nézőket.

Tartsanak velünk, járjuk be Norvégia fjordjait a Duna Televízióval!

Idegenlégió

Tudósítás az idegen-légióból

 

(a képen: Veteránok)

 

Ha valaki megkérdezné, mi is az idegenlégió és miféle emberek képezik, röviden ezt válaszolhatom:

A francia idegenlégió 1831-ben született meg Louis –Philippe király dekrétuma által, ami röviden így szólt:

Légió alakul idegenekből, neve idegenlégió.

Szükség volt rá, mert az afrikai gyarmatokat « békésíteni » kellett. Tudni kell, hogy a hatvanas évek elejéig az idegenlégió gyarmati hadtest volt, nem volt köteléke a kontinensen működő hadtestnek. Megalakulásától fogva 35000 idegen adta életét a különböző csatákban, ezért is oly népszerű a jelszava „Legio Patria Nostra”, amit gondolom, nem kell lefordítanom. Az idegenek, akik Franciaország fiai lettek, nem a kapott, hanem az áldozott vér által találtak hazára. Magyar létemre még a trianoni szerződést is elhessegettem magamtól.

Az idegenlégió az egyetlen szervezet, mely az első szerződés aláírásától a nyugdíjas katona elhalálozásáig keblébe fogad. Az újoncokat, akinek senkije sincsen ebben idegen országban, a marseille-i pihenő központ centrum kecsegteti, fényes termeivel, sokféle szórakozási lehetőséggel Malmous-queban. A volt légiósok és a nyugdíjasok ugyancsak az ország déli részen, Pouyloubierben találhatnak otthont teljes és ingyenes ellátással. Egyedülálló hadtest ajánl új kezdetet és személyazonosságot azoknak, akik valami miatt elfelejteni vagy újrakezdeni akarják életüket.

 

(a képen: Három székely Afrikában)

 

Tizenhét évestől a negyvenesekig toborozzák a katonákat. Nős ember nőtlenné válik, és ha akarja, a nevét is megváltoztatják. Olykor, ha akarja, ha nem. Miért? Azért, hogy megvédjék. Azokon, akiknek kisebb vagy nagyobb bajai voltak civil életükben, csak így lehet segíteni.

Az idők változnak, régebben felvettek mindenféle bűnöst, nem sokat kérdezősködtek, ha aláírtad a szerződést. Manapság Aubagneban (Marseille mellett) határoznak, hogy a több mint százhúsz nemzetiségű jelentkező közül kit szerződtessenek és kit nem.

A történelem során sokan politikai okok miatt keresték a légiót. A húszas években fehéroroszok, a második világháború után németek, 56-ban magyarok, 68-ban csehek és szlovákok. Most a határok szabadok Európában, a legtöbben kalandot és gazdasági jólétet keresnek, ezért jelentkeznek a légióba.

(a képen: Harcban)

Három hét leforgása alatt születik a légiós újonc. Interpol- és orvosi vizsgálat, valamint sikeres pszichotechnikai teszt után körülbelül minden nyolcadik felvételiző kap zöld utat. Aztán irány Castenaudary, ahol a kiképző ezred állomásozik. Négy hónap után végre feltehetik a fehér „képit” amely jellemző a légióra. Ez a csákó  valamikor barna volt, de az afrikai napsütés, a sok mosás és kefélés által világossá változott, a múlt század harmincas éveiben már a jellegzetes fehér színben gyártották.

Tizenkilenc éves koromban a budapesti francia nagykövetségről Metzbe irányítottak, ahol Tóth altisztnél jelentkeztem.

Tizennyolc és fél év szolgálat után zászlósként könnyű szívvel mondhatom, hogy megérte.

Balkáni, afrikai és dél amerikai kampányaim alatt világot is láttam, persze nem turista szemmel…

De ez már életemnek egy másik fejezetéhez tartozik.

A szerző

 

Tar Charles Imre

Aktuális szám

Itt a Magyar Liget
új száma
Ághegy melléklettel

Magyar Liget 22 évfolyam
90. szám - 2019 /1

Ághegy II. sorozat 11. szám
2019/1. szám

 

Lapozó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2016 1. szám lapozható

 

 

2016 1. szám lapozható

 

2015 4-5. szám lapozható

 

2015 1-3. szám lapozható