Archivum

Látogatók



Hungary 46.4%Hungary
United States 13.1%United States
Sweden 8.7%Sweden
Canada 6.5%Canada
Ukraine 6.1%Ukraine
Norway 3.5%Norway
Germany 3%Germany
Romania 3%Romania
United Kingdom 1.7%United Kingdom
Denmark 1.3%Denmark
Austria 0.8%Austria
Slovakia 0.8%Slovakia
Russian Federation 0.8%Russian Federation
Italy 0.4%Italy
France 0.4%France
Switzerland 0.4%Switzerland
 0.4%
Israel 0.4%Israel
Belgium 0.4%Belgium
Australia 0.4%Australia
Greece 0.4%Greece

Mostani hét: 5
Múlt hét: 17
Mostani hónap: 28
Múlt hónap: 83
Összesen: 287


56-os norvégiaiak

 

Az 1956-os norvégiai magyar menekültek sorsa és a Norvég Menekültügyi Tanács szerepe 1956-1958-ban

 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit több évtizeden át elfedték a magyarországi emberek elől. Azok, akik részt vettek benne, itthon nem beszélhettek róla szabadon. Azok, akiket később kihallgattak, megkínoztak, nem szívesen beszéltek az eseményekről. Sokáig –talán még mind a mai napig él bennünk, magyarokban a félelem, s a harag. Egyesek úgy gondolják, hogy még most is nehéz erről a témáról elfogulatlanul írni. Úgy gondolom, hogy nincs olyan téma, amiről lehetne egyáltalán elfogulatlanul írni. Hiszen pont azért választanak az írók, költők, vagy éppen történészek bizonyos témákat, mert érdekli őket – de facto, elfogultakká válnak. De ezt nem tekintem bajnak, éppen ellenkezőleg. Fontosnak tartom, hogy megismerjük a múltnak olyan rejtett zugait is, amire eddig vagy idő vagy lehetőség hiányában nem jutott lehetőségünk.

Azt a törekvést is fontosnak tartom megemlíteni, amit a történésznek képviselnie kell. Azt a vágyat, hogy a valóság legteljesebb, legátfogóbb egészét tudja feltárni, bemutatni az olvasóközönség előtt. Úgy érzem, hogy ezen kívánalomnak jelenleg, a kutatásom mostani állapotában még nem felelek meg. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy munkám kvázi felénél egyfajta vázlatot adjak az érdeklődő olvasóknak, hogy felkeltsem az érdeklődésüket.

Az 1996-os és a 2006-os norvégiai megemlékezésekre készült összefoglaló munkákon kívül mind a mai napig nem született még magyar nyelven részletekbe menő, átfogó munka az 1956-os forradalom norvégiai fogadtatásáról, Norvégia szerepéről, a magyar menekültek befogadásának megszervezéséről, illetve folyamatáról.

Leendő szakdolgozatomban emiatt főleg a Norvég Menekültügyi Tanács (Det Norske Flyktningeråd) szerepét, fontosabb személyeit, feladatait vizsgálom a magyarországi és a ausztriai eseményekkel összhangban. Ennek keretében tavaly három hónapig kutathattam Oslóban, ahol az ottani levéltárban (Riksarkivet) nyerhettem betekintést a nagyközönség előtt jelenleg még zárolt iratokba, illetve részben már nyilvánosan hozzáférhető dossziékba.

A norvégiai magyarokról szóló anyag pillanatnyilag még nincs összegyűjtve. Ez azt jelenti, hogy minden egyes magyar menekültekkel foglalkozó norvégiai szervezet a saját iratai között őrzi a magyarokról keletkezett dokumentumokat. Ezek egy része – mint ahogy már említettem, a jelenlegi norvégiai titoktartási törvények értelmében zárolt, csak kutatási engedéllyel hozzáférhető. Így az általam kigyűjtött információk néhány adata (nevek, helyszínek) még néhány évig nem használhatók fel nyilvánosan.

A következő norvégiai szerveknél keletkezett magyarokról szóló anyag:

● Det Norske Flyktningeråd

●Styret for Overføring av Ungarske flyktinger til Norge

●Arbeitsutvalg i Østerike

●Uttakingskomisjon i Jugoslavia

●Det Norske Røde Kors

Studentsambandet

A keletkezett anyag mennyisége igen nagy. A tanácsülésekről készült összefoglalók, a költségvetések, a tanácstagok levelezése, a Bécsben és Jugoszláviában tartózkodó kiküldöttek jelentései mind hatalmas mennyiségű, feldolgozandó dokumentum. Időhiány miatt csak a Menekültügyi Tanács iratanyagába, illetve kis részben a Norvégiai Vöröskereszt dossziéiba sikerült betekintést nyernem. Itt kell megemlítenem, hogy a magyar menekültek a Norvégiai Vöröskeresztnél voltak abc sorrendben nyilvántartva. Ezek valószínűleg elkeveredtek a levéltárban, ismeretlen helyen vannak. Nagy segítséget jelentene, ha a számunkra rendkívül fontos iratok újra előkerülnének. Pontos statisztikai adatokat lehetne kapni a menekültek koráról, neméről, foglalkozásáról. Amíg ez nem kerül elő, csak a másodlagos forrásokból, illetve hivatkozásokból lehet következtetni a magyar menekültek pontos számára. Annyi bizonyos, hogy az Overføringsstyret 1957. május 22-i jelentésében 1455 menekültről esik szó, akik az aznapi dátumig Norvégiába érkeztek.

A Menekültügyi Tanács (MT) feladata az 1956-os októberi események utáni hetekben-hónapokban többrétű volt, és folyamatosan változott. A Tanács összetétele biztosította, hogy a legtöbb, legfontosabb norvégiai humanitárius szervezet együtt tudjon működni, közösen szervezzen segélygyűjtő akciókat, és a sajtóban is közös, egységes álláspontot képviseljen. A Bécsben tartózkodó kiküldöttek feladata kezdetben az volt, hogy Norvégiát tájékoztassa a táborokban zajló életről. Később az osztrák menekülttáborokban levő magyaroknak szóló segélyek szállítása (ruha, élelmiszer), pénzügyi segítség biztosítása volt a feladatuk. Végül a magyarok Norvégiába utaztatása, norvégiai munka-és oktatási helyek, megfelelő életkörülmények biztosítása. Ez igen nagy szervezettséget és megfelelő reprezentációt igényelt. A Tanács feladatát nem kezdhette el a norvégiai politikai körök, konkrétan a norvég kormány jóváhagyása nélkül. Amit végül egyes norvégiai politikusok (többek között Gudmund Harlem szociális miniszter), a norvég újságok, a norvégiai egyetemi diákok harcoltak ki. Valamint igen hatásos volt az ENSZ Menekültügyi főkomisszárjának Norvégiához intézett körlevele és az azonnali segítségre való felhívása. Amint az MT felhatalmazása megtörtént, működésbe léptek az osztrák táborokba küldött felelős személyek, akik felvilágosító körutakat tartottak, magyar nyelvre lefordított információs anyagokat terjesztettek a menekültek között. A kiinduló elképzelés az volt, hogy mindenki jöhet, aki szeretne, de főleg dolgos, munkára képes emberek jelentkezését várták. Ez kezdetben így is történt. A decemberben Norvégiába utazó első csoport főleg fiatal férfiakból állott. Az utaztatásokat hivatalosan a Menekültügyi Tanács intézte, azonban a végrehajtásban egyrészt magánszemélyek (családtagok, a második világháború alatt vagy közvetlen utána Norvégiába letelepedettek), másrészt más szervezetek (pl. diákszövetség) is részt vettek. Később azonban, 1958-tól Norvégia volt az első ország, amelyik ún. mínuszos menekülteket (pl. tbc-s betegeket, sebesülteket, vagy éppen öregeket) is befogadott.

A Tanács feladata volt még a fiatalkorúak védelme, oktatásának megszervezése. Emiatt megvásároltak egy ausztriai épületet, ahol bentlakásos iskolát hoztak létre magyar gyerekek számára. Ez volt a Wiesenhof-iskola. Magyar tanárokkal, norvég személyzettel és vezetőséggel, norvég állami támogatással. Az iskola sikere felemásnak mondható. A szokásos fegyelmezetlenségek ellenére –ami teljesen érthető, hiszen a gyerekeknek és a tanároknak sok megpróbáltatáson kellett keresztül menniük – több diák is sikeresen leérettségizett. Az iskolát azonban belső ellentétek bomlasztották. A második évben be is zárták, a diákokat máshol helyezték el, illetve néhány kiválasztottat Norvégiába irányítottak.

A norvég Diákszövetség a norvégiai magyarok segítségével lapokra nyomtatott, stencilezéssel sokszorosított szószedetet készített, majd ezt kis könyv formájában, ingyenesen bocsátotta minden norvégiai magyar menekült rendelkezésére. Norvég nyelvoktatást is biztosítottak. Oslóban azt is sikerült elérni, hogy a magyar menekültek kezdetben ingyenesen használhatták a tömegközlekedési eszközöket.

Az 1956-os menekültek újraélesztették a világháború alatt elhaló Norvég - Magyar Egyesületet, így közvetve elősegítették a norvég-magyar kulturális kapcsolatok kialakulását.

Ez csak néhány, kiragadott adat abból a hatalmas anyagból, amit a különböző hivatalos szervek iratai között találtam.

Szólnék pár szót a norvégiai, norvég nyelvű szakirodalom létezéséről is. Már az 1960-as években született pszichológiai elemzés a magyar menekültekről, valamint a 80-as, 90-es és 2000-es években is készültek egyetemi szakdolgozatok. A közelmúlt eseménye, hogy Grid Haraldsdotter Eidem végzős egyetemi hallgató ’56-os magyarokkal készített interjúkat.

Kutatásaimhoz Kovács Ferenctől kaptam technikai segítséget, aki még kezességet is vállalt értem az oslói levéltár zárolt anyagának kutatásához. Eszmei segítséget a Norvég -Magyar Egyesület elnök asszonya, Nagy Lucia Mária nyújtott, aki – ha kérdéseim támadtak– több alkalommal is odaadóan segítette munkámat.

Jelenleg a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában folytatom a munkát, ahol is a norvégiai magyar menekültekről szóló hírszerzési, jelentési iratokat vizsgálom arról, hogy milyen képet alkottak a magyar hatóságok a Norvégiába menekült magyarokról.

Kérem, amennyiben adatokkal, személyes tapasztalatokkal segíteni tudnák kutatásomat a norvégiai magyar menekültek témájában, keressenek meg a következő elérhetőségek valamelyikén: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. +36-30-5782516

Forró Tamás vagyok, 1985-ben születtem Budapesten, Csömörön élek a szüleimmel. 2003 óta a budapesti ELTE bölcsészkarára járok történelem és norvég szakra. A történelem már régóta érdekelt, tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Az egyetemi jelentkezésnél pedig e mellé választottam a skandinavisztikát, amiről akkor még jóformán semmit sem tudtam. Közben a norvég szak megnyerte tetszésemet, és a norvég irodalmat is igen megkedveltem. A 2006-2007-es tanévet Norvégiában, egy népfőiskolán töltöttem. Azóta többször jártam már ott és tanulmányaim után majd ott szeretnék letelepedni. 2007 nyarán jött az ötlet, hogy miért ne írhatnék az ott élő magyar 56-osokról. Ezt először távoli tervnek képzeltem. Aztán 2008 őszén jött a lehetőség, a Norvég Királyság Külügyminisztériumának tanulmányi ösztöndíja, melynek keretében 2009 februárjában 3 hónapra Oslóba utazhattam, s megkezdhettem a kutatásaimat. A diplomamunkámmal remélhetőleg 2010 őszén végzek. Jelenleg a magyarországi levéltárakban kutatok a norvégiai magyarok adatai után.

  Forró Tamás

Aktuális szám

Itt a Magyar Liget

új száma

Magyar Liget 20 évfolyam

83. szám - 2017 / 3-4

Lapozó

 

 

 

2016 1. szám lapozható

 

 

2016 1. szám lapozható

 

2015 4-5. szám lapozható

 

2015 1-3. szám lapozható