A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 13. szám 2002/4
Fiatalok
A SOMIT Lapja 1. évfolyam 3. szám 2002/3
Az õszi táborozásról
     Az idei õszi tábor kissé furcsára sikeredett, mûbarlanglakók lehettünk az egyik hétvégén. Eddig az Egyháznál vendégeskedett a SOMIT népe a táborok alkalmával, most viszont az Egyház részérõl vendégeskedhetett, nálunk Jordáky Béla, Egyházi fõfelügyelõ, valamint Magyari Köpe Gábor "az utazó lelkész". Miért utazó? Mert nagy kiterjedésû országban és szórványban élünk, ezért aztán kénytelen minden kisebb-nagyobb közösséghez eljutni. Menetrend lapul a zsebében, fogkefe és váltóruha a válltáskájában. Nálunk léte igen rövidre sikeredett volna, ugyanis bibliaórára várták még aznap Ljungbyba.  Erre is volt megoldás, akadt közöttünk egy rendes ember, (úgy általában, mindig Õ a SOMIT ügyeletben lévõ taxisa) aki autóba ült és felszáguldott bibliaórára, meg vissza, a Tiszteletes úrral. Ez csak egy banális példa lenne arra, hogy az együttmûködéssel csak hatékonyabbak vagyunk, és az összetartás mindenki megelégedését szolgálja. Minden önös érdek a közösség megbontásához, romlásához vezet.
    


A táborhely

     Negatív tartalommal szolgált Jordáky úrral folytatott beszélgetésünk, mely a Magyarok Világszövetsége körül zajló háborúskodásra terjedt ki, noha az eredeti téma inkább a Világszövetség és tevékenységének a bemutatása lett volna. Akarva-akaratlanul is, ha magyar szervezetrõl, vagy közösségrõl van szó, nagyító alá téve a helyzetet, mindig kiderül, hogy "homok van a gépezetben". A "homokszem" meg általában egy ambiciózus ember, vagy .egy érdekcsoport, mely saját szájíze szerint szeretné irányítani az adott közösséget, illetve szervezetet Sok esetben, annak teljes szétverése sem nehéz feladat az ilyen emberek számára. Jelenleg a Magyar Világszövetség is mélypontra került, anyagi értelemben is, az ilyesfajta hatalmi harcocskák miatt. Ez igen elszomorító. Még inkább ledöbbentõ Jordáky úr egyszerû számolgatásának az eredménye. Ha minden nyugaton élõ magyar kb. két doboz cigaretta árát beleadná egy közös kasszába,  a Világszövetség  székházát nem kéne eladni, sõt még maradna is a pénztárban. Hát nekem bizony megérné lemondani két doboz cigirõl, annak ellenére, hogy eddig sem volt semmilyen személyes elõnyöm abból, hogy létezik a Világszövetség. Az alapszabályzatát soha nem olvastam (amint idõm engedi...), de így látatlanban is elmondhatom, hogy ha nem Hitler, vagy Sztálin fajtájú emberek irányelveit melengetik, akkor nekem teljesen megfelel, mert romboló nem lehet. Azonban nem éppen tegnap létrejött szervezetrõl van szó (hivatalos bejegyzési éve 1938). A világ csúfsága lenne, ha egy olyan szervezet menne teljesen tönkre, amely lehetett bármilyen társadalmi rendszer az anyaországban, mindent túlélt, sírjára pedig az lenne írva, hogy belehalt a nagy demokráciába (?).
    


Az õszi tábor

     Az õszi tábor idõbeli elcsúszása miatt, a tábor keretén belül rendezett "halloween" bál is odacsalogatott néhány rég elveszettnek hitt, hajdani SOMIT- tagot és közelben lakót. Errõl újra eszembe jutott a gondolat amely a vezetõséget emészti, és örökzöld téma, valahányszor a szervezet jövõjét próbáljuk felidézni. Nem igazán szívderítõ, a helyzet ezen a téren sem, ugyanis már rég felismertük, hogy nincs utánpótlás, a tagok meg igencsak haladnak elõre a korban, ezért minden évben valaki elmaradozik, mert családalapítás után a gólya látogatja az embereket, a kis jövevénynek meg legalább 18 évet kell várnia a SOMIT-tagságra. és mi van az érett kor küszöbén lévõkkel? Két dolog tartja kezdve, svédül is nagyon jól értekezett a játszótéren, az iskolában. A gyermekkori barátaik emlékképe is svédül merül fel bennük, szemben a mostani tagokkal, akik még hordozzák magukban az "õshaza" emlékét. A második nagy probléma az, hogy valaki(k?) már jó ideje alá-, fel-, és körülaknázták a SOMIT-ot.
Alapos partizánmunka lehetett, hiszen az elmúlt hetekben is, barátommal, egy magyar egyesületben járván, nagy vidáman, rögtön az elején megjegyeztük, hogy hol is vagyunk mi tagok. Aztán, már annak is örültünk, hogy kezet fogtak velünk. Nem hagyott nyugodni a hirtelen mosolyszünet, ezért kis idõ elteltével, bátorságom összeszedve, ennek oka után kutakodtam. Az illetõ válasza roppant egyszerû volt: Sok "jót" lehet hallani a táborozásaitokról.
    


Reszkessetek

     Húsz éves, viszonylag új tagunk, már nem egyszer szállt vitába szüleivel táborra készülvén, mivel a jóemberek csupa rosszat hallottak a SOMIT-ról. Furcsamód pont ez az ifjú hölgy volt az,  akinek, az érdeklõdését igencsak felkeltette Gábor tiszteletes elõadása, és további kérdésekkel nyaggatta még elõadás után is. Történt mindez az utolsó tĺngagärdei táborozáskor.  Kérdései tisztán kimutatták, hogy még alapvetõ elképzelései sem voltak, ami a hit kérdését illeti.(Legyen az bármilyen irányú is.) Hát szóval ilyen az, amikor az ember felül a pletykának. Ha tegyük fel, a lány szülõi intésre hallgatva, nem jön el, sok kérdése válasz nélkül marad mind a mai napig.    Minderre már csak hab a tortán, amikor Erdélybõl (!) hallja vissza az emberfia, hogy a SOMIT pénztárosa nem jár SMOSZ gyûlésére. Ugyan mi a bánatot keresne ott, amikor a szervezetet képviseli a vezetõség, a pénztáros meg vezeti a könyvelést csendben és rendben. Ha nemesebb eszmék és az úr szava is ilyen jól terjednének "szájhagyomány" útján és megfogannának, igencsak valószínû, hogy kissé jobb világot élnénk most.Ha jól megnézzük a tagokat, végül is nagy megelégedéssel kell megállapítanom, hogy igencsak színes társaság, Van közöttük mérnök, kutató, számítógépzseni, színész, egyetemista, vállalkozó, akiknek névjegykártyáján többek között Ericsson, Scania, Lundi Atomkutató Központ cégjelzése áll és munkájukkal a magyarok jó hírnevét öregbítik. Kétlem, hogy világhírû cégek léha embereket alkalmaznának.
     A tábor most is, mint általában, jól sikerült, hiszen a találkozás öröme mindnyájunkban benne van. Kis csoportok alakulnak spontánul, eszmecserék minden téren, politika, számítástechnika, mindenki megtalálja beszélgetõpartnerét. A viccmesélõ pillanatokban viszont mindenki hagyja az érdeklõdési területét, mert a humor az a legrövidebb út két ember között.
     Még egy fontos említenivaló talán az lenne, hogy az Egyház kész támogatni a SOMIT-ot, szerény keretei között, hisz ember és idõhiánnyal küszködik, ehhez viszont a szervezetnek jó elõre jeleznie kell a táborozás idejét.


Most õ volt az ördög

    Akkor más nem marad hátra, mint Kellemes ünnepeket kívánni mindenkinek és Boldogabb újévet!
Jövõre? Veletek?  Tĺngagärdén?
Szarka András
Bölcsességtár

     "Istenért -ne gyanakodjunk, s ne gyanúsítsunk. Ki nem megy velünk mindig ugyanazon úton -ne tartsuk, ne híreljük mindjárt ellenkezõ úton s más célra törekvõnek. Ugyanazon célra több utak is vezetnek, s ugyanazon út nem mindennek való. Nagy s szükséges polgári erény: mások iránti türelem s mások cselekvésének méltánylása."
Wesselényi

     "De a város naggyá hogy fejlődhetik, ha mint Tavasszal éretlen kalászt, az ifjakat S minden merészebb kezdeményt elfojtanál?"
Euripidész